1. Miről biztosítja Jehova azokat, akik megbánják a bűneiket?

 JEHOVA a Teremtőnk, a törvényadónk és a bíránk, de egyúttal a szerető égi Atyánk is (Zsolt 100:3; Ézs 33:22). Ezért amikor őszintén megbánjuk, hogy vétkeztünk, ő nemcsak képes, hanem kész is megbocsátani nekünk (Zsolt 86:5). Ézsaiás próféta által kedvesen a következőkről biztosít bennünket: „Még ha olyanok volnának is a bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó” (Ézs 1:18).

2. Mit kell tennünk ahhoz, hogy jó kapcsolatban lehessünk másokkal?

² Mivel tökéletlenek vagyunk, mindannyian mondunk vagy teszünk olyasmit, amivel megbántunk másokat, és persze időnként minket is megbántanak (Jak 3:2). De ez nem kell hogy megmérgezze a kapcsolatainkat. A kulcs az, hogy megtanuljunk megbocsátónak lenni (Péld 17:9; 19:11; Máté 18:21, 22). Jehova azt szeretné, ha készségesen megbocsátanánk egymásnak, amikor kisebb sérelmekről van szó (Kol 3:13). És jó okunk van rá, hogy így tegyünk, hiszen Jehova is készségesen megbocsát nekünk, pedig sokszor vétünk ellene (Ézs 55:7).

3. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy hogyan utánozhatjuk Jehovát a megbocsátásban annak ellenére, hogy tökéletlenek vagyunk. Továbbá a következő kérdésekre is választ kapunk: Milyen bűnökről kell tudniuk a véneknek? Miért szeretné Jehova, hogy megbocsássunk másoknak? És mit tanulhatunk néhány testvérünktől, akiknek mások bűnei sok szenvedést okoztak?

4. a) Mit kell tennie egy kereszténynek, ha súlyos bűnt követett el? b) Mi a vének feladata egy ilyen helyzetben?

⁴ Fontos, hogy a súlyos bűnökről a vének is tudjanak. Súlyos bűnnek számít az, amikor valaki durván megsérti Jehova törvényeit. Néhány példa található erre az 1Korintusz 6:9, 10-ben. Ha egy keresztény ilyen bűnt követ el, könyörögnie kell Jehovához a megbocsátásáért, és el kell mondania a véneknek, hogy mit tett (Zsolt 32:5; Jak 5:14). Az igaz, hogy csak Jehovának van hatalma ahhoz, hogy teljes mértékben megbocsássa a bűnöket a váltságáldozat alapján. * De a vénekre bízta, hogy eldöntsék a Biblia fényében, hogy a vétkes a gyülekezet tagja maradhat-e vagy sem (1Kor 5:12). Ilyenkor a vének többek között a következő kérdéseket vizsgálják meg: Szándékosan követte el az illető a bűnt? Előre kitervelte? Hosszabb időn át bűnös életet élt? És ami még fontosabb, van valamilyen bizonyíték arra, hogy őszintén megbánta a bűnét? Van valami jele annak, hogy Jehova megbocsátott neki? (Csel 3:19).

5. Miért mondhatjuk, hogy mindenképpen jó eredménye van annak, amikor a vének beszélnek a vétkessel?

⁵ Amikor a vének leülnek beszélni a vétkessel, az a céljuk, hogy ugyanolyan döntés szülessen itt a földön, mint amilyen már az égben megszületett (Máté 18:18). Ha az illető nem bánja meg a bűnét, akkor eltávolítják a gyülekezetből, hogy ne tudjon rossz hatással lenni a többiekre (1Kor 5:6, 7, 11–13; Tit 3:10, 11). De az is lehet, hogy megbánásra tudják indítani őt, és így Jehova megbocsát neki (Luk 5:32). A vének imádkoznak azért, hogy Jehova segítsen neki helyreállítani a vele való kapcsolatát (Jak 5:15).

6. Jehova még azután is kész megbocsátani valakinek, hogy kiközösítették? Fejtsd ki!

⁶ Tegyük fel, hogy a vétkes nem bánja meg a bűnét, amikor a vének beszélnek vele. Ebben az esetben kiközösítik a gyülekezetből. Ha megszegte az ország törvényeit, a vének nem fogják megóvni őt a tettei következményeitől. Jehova megengedi, hogy a hatóságok elítéljenek és megbüntessenek bárkit, aki megszegi a törvényt, akár megbánja a bűnét, akár nem (Róma 13:4). De ha idővel észhez tér, őszinte sajnálatot érez amiatt, amit tett, és változtat a gondolkodásán meg a viselkedésén, akkor Jehova kész megbocsátani neki (Luk 15:17–24). Ez még akkor is igaz, ha súlyos bűnöket követett el (2Krón 33:9, 12, 13; 1Tim 1:15).

7. Milyen értelemben bocsáthatunk meg valakinek, aki vétkezett ellenünk?

⁷ Igazán megnyugtató, hogy Jehova dönt arról, hogy megbocsát-e valakinek, és ez a felelősség nem minket terhel. De van, amit nekünk kell eldöntenünk. Ha valaki bűnt követett el ellenünk, akár bocsánatot kért tőlünk, akár nem, mi döntjük el, hogy megbocsátunk-e neki abban az értelemben, hogy nem neheztelünk rá többé. Persze ez talán nem megy egyik napról a másikra, különösen, ha nagy fájdalmat okozott nekünk. Az Őrtorony 1994. szeptember 15-ei száma ezt írja: „amikor megbocsátasz egy bűnösnek, ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelennek tekinted a bűnt. A keresztény szemében a megbocsátás annyit jelent, hogy bizalomteljesen Jehovára bízza a dolgot. Jehova az egész világegyetem igazságos Bírája, és ő igazságot fog szolgáltatni a megfelelő időben.” De miért szeretné Jehova, hogy megbocsássunk, és hogy őrá bízzuk az ítélkezést?

8. Mire indít minket az, hogy hálásak vagyunk Jehova irgalmáért?

⁸ Ha megbocsátunk másoknak, azzal kifejezzük, hogy hálásak vagyunk Jehova irgalmáért. Jézus az egyik példázatában Jehovát egy királyhoz hasonlította, aki elenged egy óriási adósságot az egyik rabszolgájának. Azonban a történet szerint később ez a rabszolga irgalmatlanul bánik egy másik rabszolgával, aki sokkal kisebb összeggel tartozik neki (Máté 18:23–35). Mit akart Jézus tanítani ezzel a példázattal? Azt, hogy ha igazán hálásak vagyunk Jehova irgalmáért, annak arra kell indítania minket, hogy megbocsássunk másoknak (Zsolt 103:9). Az Őrtorony egyik korábbi száma a következőképpen írt erről: „Bármilyen sokszor bocsássunk is meg másoknak, sosem tudjuk utolérni Jehovát abban, ahogyan ő megbocsát és irgalmaz nekünk Krisztus által.”

9. Kikkel bánik Jehova irgalmasan? (Máté 6:14, 15)

⁹ Ha megbocsátunk másoknak, Jehova is megbocsát nekünk. Jehova irgalmasan bánik azokkal, akik irgalmasak (Máté 5:7; Jak 2:13). Jézus is erre világított rá, amikor a követőit imádkozni tanította (Máté 6:14, 15). És hasonló tanulságot szűrhetünk le abból is, ahogyan Jehova Jóbbal bánt. Bár ezt a hithű férfit nagyon megbántotta a szavaival a három társa, Elifáz, Bildád és Cófár, Jehova mégis arra szólította fel őt, hogy imádkozzon értük. Miután ezt megtette, Jehova megáldotta őt (Jób 42:8–10).

10. Miért káros a neheztelés? (Efézus 4:31, 32)

¹⁰ Magunknak ártunk azzal, ha neheztelünk. Jehova tudja, hogy a neheztelés egy súlyos teher, és azt szeretné, ha megszabadulnánk tőle (Ef 4:31, 32). Ezért a következőkre szólít fel minket: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt” (Zsolt 37:8). A neheztelés a fizikai és a mentális egészségünkre is károsan hat (Péld 14:30). Csak magunkat büntetjük azzal, ha haragszunk a másikra. Olyan, mintha meginnánk egy pohár mérget, és azt várnánk, hogy ő legyen rosszul. Tehát, ha megbocsátunk, azzal magunknak teszünk jót (Péld 11:17). Visszanyerjük a lelki békénket, és örömmel tudjuk tovább szolgálni Jehovát.

11. Mit mond a Biblia a bosszúállásról? (Róma 12:19–21)

¹¹ Jehováé a bosszú. Jehova nem hatalmazott fel minket arra, hogy megtoroljuk a minket ért sérelmeket. (Olvassátok fel: Róma 12:19–21.) Mivel tökéletlenek vagyunk, nem látjuk át a teljes képet úgy, mint ő, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat (Héb 4:13). Ráadásul időnként az érzelmeink is eltorzítják az ítélőképességünket. Jehova ezért a következő gondolat leírására ihlette Jakabot: „ember haragja nem szolgálja Isten igazságosságát” (Jak 1:20). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova mindig helyesen cselekszik, és végül igazságot fog szolgáltatni nekünk.

12. Mivel bizonyíthatjuk, hogy bízunk Jehova igazságosságában?

¹² Ha megbocsátunk másoknak, azzal kifejezzük, hogy bízunk Jehova igazságosságában. Azzal, hogy Jehovára bízzuk a dolgokat, bizonyítjuk, hogy hiszünk abban, hogy ő jóvátesz minden kárt, melyet a bűn következtében kell elszenvednünk. Azt ígéri, hogy az új világban begyógyítja az érzelmi sebeinket, és a fájó emlékek „észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében” (Ézs 65:17). De tényleg lehetséges megszabadulni a haragtól és a nehezteléstől, ha valaki nagyon megbántott minket? Nézzük meg néhány testvérünk példáját, akiknek ez sikerült.

13–14. Mit tanultál Tony és José esetéből a megbocsátásról?

¹³ Vannak olyan testvéreink, akik rengeteget szenvedtek mások tettei miatt, mégis úgy döntöttek, hogy megbocsátanak. Hogyan vált a javukra, hogy így tettek?

¹⁴ Tony * a Fülöp-szigeteken él, és jóval azelőtt, hogy megismerte az igazságot, az egyik bátyját megölték. Az elkövetőt, Josét elkapták és börtönbe zárták. Tony elhatározta, hogy bosszút áll a testvéréért, és miután José kiszabadult, vett egy pisztolyt, hogy megölje őt. De időközben elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Ezt mondja: „A tanulmányozás hatására felismertem, hogy változtatnom kell az egyéniségemen, például meg kell szabadulnom a haragtól.” Tony később megkeresztelkedett, és idővel vén lett. Képzelhetjük, mennyire meglepődött, amikor kiderült, hogy José is Jehova Tanúja lett! Amikor találkoztak, szeretettel átölelték egymást, és Tony elmondta Josénak, hogy megbocsátott neki. Később úgy fogalmazott, hogy le sem lehet írni szavakkal, mennyire jó érzés volt megbocsátani. Egyértelmű, hogy Jehova megáldotta őt azért, hogy kész volt fátylat borítani a múltra.

15–16. Mit tanultál a megbocsátásról Peter és Sue esetéből?

¹⁵ 1985-ben Peter és Sue részt vett az egyik összejövetelen, amikor hirtelen hatalmas robbanás történt. Valaki elrejtett egy bombát a királyságteremben. Sue komoly sérüléseket szenvedett. Maradandóan károsodott a látása és a hallása, továbbá a szaglását is elveszítette. * Az eset után a férjével gyakran azon tűnődtek, hogy vajon ki képes ilyen szörnyűségre. Évekkel később a merénylőt, aki nem volt Jehova Tanúja, letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Peter és Sue így válaszol arra a kérdésre, hogy megbocsátottak-e neki: „Jehova megtanítja nekünk, hogy ha haragot és neheztelést táplálunk, azzal csak magunknak ártunk fizikailag, érzelmileg és mentálisan. Ezért már kezdetektől azt kértük tőle, hogy segítsen megszabadulnunk ezektől a negatív érzésektől, hogy tovább tudjunk lépni.”

¹⁶ Vajon most már egyáltalán nincsenek keserű érzéseik a történtek miatt? A következőket mondják erről: „Időről időre feldühít minket, amikor szembesülünk Sue sérülésének a következményeivel. De mivel nem rágódunk a történteken, az ilyen érzések hamar elillannak. Most már őszintén azt mondhatjuk, hogy örömmel tudnánk fogadni ezt a férfit, ha a testvérünkké válna. Ez az eset megtanította nekünk, hogy milyen sokat segít, ha alkalmazzuk a bibliai alapelveket. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire megkönnyebbülünk majd. Az is vigaszt nyújt nekünk, hogy tudjuk, Jehova az új világban hamarosan jóváteszi mindazt, ami történt.”

17. Mit tanultál a megbocsátásról Myra esetéből?

¹⁷ Amikor Myra megismerte az igazságot, már férjnél volt, és volt két gyermekük. A férjét egyáltalán nem érdekelte az igazság. Idővel sajnos megcsalta őt, és otthagyta a családot. Myra ezt meséli: „Amikor valakit otthagy a párja, olyan érzéseken megy keresztül, mint a döbbenet, hitetlenkedés, bánat, önostorozás és düh. Ezt én is átéltem.” Bár Myra elvált a férjétől, a fájó érzései nem múltak el. Így folytatja: „Még hónapokig gyötrődtem, és éreztem, hogy ez rossz hatással van a Jehovával és a másokkal ápolt kapcsolataimra.” Myra idővel meg tudott szabadulni a haragtól, és már nem kíván rosszat a volt férjének. Sőt, bízik benne, hogy egy nap ő is Jehova Tanúja lesz. Ahelyett, hogy a múlton rágódna, most már a jövőre összpontosít. Bár egyedül nevelte fel a két gyermekét, ők is Jehova szolgái lettek. Nagy örömmel tölti el, hogy velük és a családjukkal együtt szolgálhatja Jehovát.

18. Miért jó, hogy Jehova ítéli meg az embereket?

¹⁸ Mennyire jó érzés, hogy nem minket terhel az a hatalmas felelősség, hogy megítéljünk másokat! Ez a fontos feladat Jehováé, a világegyetem legfőbb bírájáé (Róma 14:10–12). Biztosak lehetünk benne, hogy ő mindig a tökéletes erkölcsi mércéje szerint ítél, és ezért sosem igazságtalan (1Móz 18:25; 1Kir 8:32).

19. Mire indítja majd Jehovát az igazságossága?

¹⁹ Már nagyon várjuk az új világot, ahol Jehova minden kárt jóvá fog tenni, melyet a bűnös emberek okoztak. Akkor végleg be fogja gyógyítani a fizikai és az érzelmi sebeinket (Zsolt 72:12–14; Jel 21:3, 4). Sőt, ezek idővel eszünkbe sem jutnak majd. De már most is hálásak lehetünk azért, hogy Jehova úgy alkotott meg minket, hogy hasonlítsunk rá, és mi is képesek legyünk megbocsátani másoknak.