„A TESTVÉREK kedvessége számított a legtöbbet” – mondja Lisa * arról, hogy mi vonzotta kezdetben az igazsághoz. Anne is valami hasonlót élt át. Ő így fogalmazott: „A Tanúk kedvessége fogott meg, nem annyira a tanítások.” Természetesen ma már mindkét testvérnő a Biblia szorgos tanulmányozója, de az biztos, hogy először a gyülekezetben tapasztalt kedvesség volt rájuk nagy hatással.

Hogyan tudunk mi is úgy viselkedni, hogy ilyen jó hatással legyünk másokra? A következőkben megvizsgáljuk, hogy milyen beszédre és tettekre ösztönöz minket a kedvesség. Végül pedig arról is szó lesz, hogy kikkel kell kedvesen bánnunk.

A Példabeszédek könyvének 31. fejezete azt mondja a jó feleségről, hogy „a kedvesség törvénye van nyelvén” (Péld 31:26). Ez azt jelenti, hogy az, ahogyan beszél, és az, amit mond, egyaránt kedvességet tükröz. De a férjeknek is ugyanilyen fontos, hogy kedves legyen a beszédjük. A legtöbb szülő tapasztalta már, hogy ha ridegen és durván beszél a gyermekével, azzal nemigen ér célt, és akár még árt is neki. Tehát ha a szülők szeretnék, hogy a gyermekeik hallgassanak rájuk, és érezzék a szeretetüket, akkor törekedniük kell rá, hogy kedvesség jellemezze a beszédjüket.

Természetesen akkor is szeretnénk törekedni rá, hogy mindig kedvesen beszéljünk, ha nem vagyunk szülők. De mi segíthet ebben? Figyeljük meg, hogy hangzik a Példabeszédek 31:26 első fele: „Száját bölcsen nyitja meg”. Vagyis ahhoz, hogy „a kedvesség törvénye” legyen a nyelvünkön, bölcsen kell megválasztanunk, hogy mit mondunk, és hogyan mondjuk azt. Ez azt jelenti, hogy gondolkodnunk kell, mielőtt beszélünk. Például, feltehetjük magunknak a következő kérdést: „Az, amit mondani szeretnék, vajon haragra ingerel majd másokat, vagy segít oldani a feszültséget?” (Péld 15:1).

A Példabeszédek könyvében ezt is olvashatjuk: „A meggondolatlan beszéd olyan, mint a tőrszúrás” (Péld 12:18). Ha előre átgondoljuk, hogy milyen hatással lesznek másokra a szavaink, az segít féken tartani a nyelvünket. „A kedvesség törvénye” arra indít minket, hogy kerüljük a bántó szavakat és a nyers hangnemet (Ef 4:31, 32). Abban is segít, hogy a negatív gondolatainkat pozitívakkal cseréljük fel, ami hozzájárul ahhoz, hogy építő legyen a beszédünk. Remek példát mutatott nekünk Jehova azzal, ahogyan Illéssel bánt. Amikor a prófétán eluralkodott a félelem, egy angyal, aki Jehovát képviselte, „nyugodt és halk” hangon beszélt hozzá (1Kir 19:12). Azonban tudjuk, hogy a kedvesség nem merül ki pusztán kedves szavakban, hanem fontos, hogy tettekre is indítson minket.

Úgy utánozhatjuk Jehovát a kedvességben, ha nemcsak a szavainkra, hanem a tetteinkre is hatással van ez a tulajdonság (Ef 4:32; 5:1, 2). Lisa, akit már  idéztünk, ezt meséli: „Úgy alakult, hogy a családunknak rövid időn belül el kellett költöznie. A gyülekezetből két házaspár szabadságot vett ki, hogy segítsen nekünk a pakolásban, pedig akkor még nem is tanulmányoztam a Bibliát!” A történtek olyan nagy hatással voltak Lisára, hogy úgy döntött, elkezdi a tanulmányozást.

Anne, akit szintén említettünk a bevezetőben, ezt meséli: „Amiatt, amit a világban átéltem, nagyon szkeptikus lettem. Nehezen bíztam meg másokban. Ezért amikor kapcsolatba kerültem a Tanúkkal, az ő indítékaikat is kétségbe vontam. Az járt a fejemben, hogy vajon miért törődnek velem. De amikor láttam, hogy a tanítóm nem érdekből kedves velem, egyre inkább megbíztam benne.” Ennek hatására Anne kezdte komolyabban venni a tanulmányozást.

Ahogy láttuk, Lisának és Anne-nek is az segített, hogy nyitottabbá váljanak, hogy a gyülekezet tagjai kedvesen és szeretettel bántak velük. Ennek hatására mindketten vágytak rá, hogy jobban megismerjék a Biblia tanításait.

Vannak, akik a származásuk vagy a neveltetésük miatt alapvetően mosolygósak és kedvesek másokkal. Igazán dicséretes, ha valakire ez jellemző. Azonban az a kedvesség, amelyre Jehova tanít minket, több ennél. (Vesd össze: Cselekedetek 28:2.)

Az igazi kedvesség hozzátartozik Isten szent szellemének a gyümölcséhez (Gal 5:22, 23). Ezért ha szeretnénk, hogy jellemző legyen ránk ez a tulajdonság, engednünk kell, hogy Jehova szelleme hatással legyen a gondolkodásunkra és a viselkedésünkre. Ha így teszünk, akkor képesek leszünk utánozni az ő példáját. Egyben Jézus példáját is követni fogjuk, aki mindig kedvesen bánt másokkal. Vagyis ez a kedvesség arra ösztönöz minket, hogy őszintén törődjünk az emberekkel. Ha Jehova és az embertársaink iránti szeretet indít minket a kedvességre, akkor másokat is jóra tudunk ösztönözni, és Jehova tetszését is elnyerhetjük.

Nem nehéz kedvesen bánnunk azokkal, akik hozzánk is kedvesek, vagy akiket ismerünk és szeretünk (2Sám 2:6). Például szívesen megköszönjük nekik, ha tesznek értünk valamit (Kol 3:15). De lehet, hogy egyesekkel kapcsolatban azt érezzük, hogy nem érdemlik meg, hogy kedvesek legyünk hozzájuk. Mi segíthet ilyenkor?

Sokat tanulhatunk Jehova példájából. A Keresztény görög iratok számtalan helyen beszél az ő ki nem érdemelt kedvességéről. Mire indítja őt ez a tulajdonság?

Gondoljunk bele, hogy lényegében minden ember iránt kimutatja a kedvességét azáltal, hogy gondoskodik az életben maradáshoz szükséges dolgokról (Máté 5:45). De azt is tudjuk róla, hogy már akkor kifejezte irántunk a kedvességét, amikor még nem ismertük őt (Ef 2:4, 5, 8). Például, óriási áldozatot hozott értünk azzal, hogy elküldte az egyszülött Fiát váltságul a bűneinkért. Pál apostol azt írta, hogy Jehova „a túláradó ki nem érdemelt kedvességétől indíttatva” gondoskodott a váltságról (Ef 1:7). Ezenkívül abban is megmutatkozik a kedvessége, hogy bár bűnösök vagyunk, és megbántjuk őt, folyamatosan vezet és oktat minket. A tőle jövő útmutatás és a szavai olyan kellemesek, mint a „lágy eső” (5Móz 32:2). Sőt, azt is Jehova kedvességének köszönhetjük, hogy van reményünk. Igen, soha nem leszünk képesek teljesen meghálálni neki mindazt a jót, amit értünk tesz. (Vesd össze: 1Péter 1:13.)

Az, hogy Jehova ilyen kedvesen bánik velünk, megmelengeti a szívünket, és jótettekre indít minket. Ha követjük a példáját, akkor nem válogatunk, hogy kivel bánunk kedvesen, hanem alapvetően ez lesz ránk jellemző (1Tessz 5:15). Olyanok leszünk, mint egy jó meleg kályha egy hideg téli napon. Kellemes lesz a társaságunk a családunknak, a hittársainknak, a kollégáinknak, az osztálytársainknak és a szomszédainknak.

Gondoljuk végig, hogy a családunkban vagy a gyülekezetünkben kinek lenne szüksége a kedvességünkre! Lehet, hogy valakinek jól jönne a segítség a házi- vagy a kerti munkákban, vagy esetleg rendszeres támogatásra szorul mondjuk a bevásárlásban. De akkor is járjunk nyitott szemmel, amikor prédikálunk, és nyújtsunk gyakorlati segítséget az embereknek, ha tudunk.

Tűzzük ki célul, hogy utánozzuk Jehovát, és akkor mindig „a kedvesség törvénye” fogja irányítani a beszédünket és a tetteinket.