1. Mikor kerülnek az utolsó felkentek is az égbe?

 VAJON mikor fogják az utolsó felkentek is megkapni az égi jutalmukat? Ez sokáig kérdés volt Jehova népe számára. Régebben úgy következtettünk, hogy némelyik felkent talán még Armageddon után is velünk marad egy ideig a paradicsomi földön. De az Őrtorony 2013. július 15-ei száma világossá tette, hogy az összes, földön élő felkent még Armageddon előtt lesz feltámasztva égi életre (Máté 24:31).

2. Miért aggódhatnak néhányan, és miről lesz szó ebben a cikkben?

² Azonban ez felvet egy újabb kérdést: Mi lesz a nagy nyomorúság alatt a más juhokkal, akik itt maradnak a földön? (Máté 24:21; Ján 10:16). Vannak keresztények, akik attól tartanak, hogy magunkra leszünk hagyva, ha már nincsenek velünk a drága felkent testvéreink és testvérnőink. Ebben a cikkben meg fogunk vizsgálni két bibliai példát, amely ilyen aggodalmat kelthet néhányakban. Viszont azt is látni fogjuk, hogy miért nincs okunk félni a jövőtől.

MITŐL NEM KELL FÉLNÜNK?

3–4. Mi aggaszthat néhányakat, és miért?

³ Néhányan attól tartanak, hogy ha a vezetőtestület már nem lesz velünk, hogy irányítást nyújtson, el fogunk sodródni az igazságtól. Lehet, hogy múltbeli példák alapján éreznek így. Az egyik ilyen történet Jójada főpap halálához kötődik. Neki rendkívüli hite volt, és a feleségével, Jehosabeáttal nagyon jó hatással voltak a fiatal királyra, Joásra. Megvédték és segítettek neki, hogy jó király váljon belőle. És ő hűséges is volt Istenhez, amíg Jójada élt. Ám a halála után Joás rövid időn belül rossz útra tért. A gonosz fejedelmekre hallgatott, és elhagyta Jehovát (2Krón 24:2, 15–19).

⁴ A másik példa az apostolok halála utáni hitehagyás. Az apostolok közül János élt a legtovább. Ezért ő sokáig jó hatással tudott lenni a keresztényekre, és segített nekik kitartani Jehova mellett (3Ján 4). A többi apostolhoz hasonlóan határozottan fellépett a kezdődő hitehagyással szemben (2Tessz 2:7; 1Ján 2:18). Ám a halála után a hitehagyás futótűzként terjedt. Mindössze néhány évtizeddel később a keresztény gyülekezet teljesen eltért az igaz imádattól.

5. Mire ne következtessünk az előbbi két bibliai példából?

⁵ Vajon a mi időnkben is történhet valami hasonló, mint ebben a két bibliai példában? Vajon félnünk kell attól, hogy a felkentek nélkül Jehova népe letér a helyes útról, mint Joás, vagy hitehagyásba sodródik, mint a keresztények a második században? A válasz határozottan az, hogy nem! A más juhok ki fognak tartani az igaz imádatban, Jehova pedig gondoskodni fog róluk. Lássuk, miért lehetünk ebben biztosak.

A TISZTA IMÁDAT TÖBBÉ NEM TŰNIK EL

6. Mely három időszakról fogunk beszélni?

⁶ Miért lehetünk biztosak abban, hogy az igaz imádat többé nem kerül veszélybe, még az előttünk álló zűrzavaros körülmények közt sem? Azért, mert a Biblia szerint a mi időnk nagyban különbözik az izraeliták korától, és a második századtól is. Vizsgáljuk meg részletesebben ezt a három időszakot: 1. az izraeliták korát, 2. az apostolok halála utáni időszakot és 3. a mi időnket, vagyis a helyreállítás időszakát (Csel 3:21).

7. Miért nem estek kétségbe a hűséges izraeliták, amikor a királyaik és a népük elhagyta Jehovát?

⁷ Az izraeliták kora. Mózes nem sokkal a halála előtt ezt mondta a népnek: „jól tudom, hogy a halálom után gonosz dolgokat fogtok tenni, és letértek arról az útról, amelyről azt parancsoltam, hogy azon járjatok” (5Móz 31:29). Arra is figyelmeztette őket, hogy ha fellázadnak Jehova ellen, fogságba fognak kerülni (5Móz 28:35, 36). És ez így is történt. Az évszázadok során Izrael gonosz királyai letérítették a népet a helyes útról. Jehova ezért megbüntette a népét, és véget vetett az izraeli királyok sorának (Ez 21:25–27). Ám a hűségesek hitét megerősítette, amikor látták, hogy pontosan az történik, amit Jehova előre megmondott (Ézs 55:10, 11).

8. Miért nem meglepő, hogy a második századra hitehagyottá vált a keresztény gyülekezet?

⁸ Az apostolok halálát követő időszak. Az sem meglepő, hogy a keresztény gyülekezet hitehagyottá vált a második században. Jézus megjövendölte, hogy ez fog történni (Máté 7:21–23; 13:24–30, 36–43). Pál, Péter és János apostol az első században figyelmeztette a keresztény társait, hogy már elkezdődött a hitehagyás (2Tessz 2:3, 7; 2Pét 2:1; 1Ján 2:18). A második századra pedig ez olyan méreteket öltött, hogy a keresztény gyülekezet teljesen beleolvadt Nagy Babilonba, a hamis vallás világbirodalmába, sőt, a meghatározó részévé vált. Tehát megint csak az történt, ami meg lett jövendölve.

9. Miben különbözik a mi időnk az izraeliták korától és az apostolok halála utáni időszaktól?

⁹ A helyreállítás időszaka. Mi most egy olyan időben élünk, amely nagyban különbözik az izraeliták korától, és a második századtól is. Hogyan utal rá a Biblia? Például az „utolsó napok” kifejezéssel (2Tim 3:1). De ezzel párhuzamosan egy sokkal nagyobb jelentőségű és hosszabb időszak is elkezdődött. Ezt a Biblia úgy határozza meg, hogy az az idő, amikor minden helyre lesz állítva (Csel 3:21). Ez az időszak 1914-ben kezdődött, a messiási királyság felállításával. Ekkor Jézus Dávid király jogos örököseként trónra lépett, így újra volt, aki képviselje Jehova uralmát. Röviddel ezután pedig elkezdődött az igaz imádat helyreállítása is. Ez a helyreállítási időszak egészen addig fog tartani, amíg a királyság irányításával az emberek paradicsommá alakítják a földet, és elérik a tökéletességet (Ézs 2:2–4; Ez 11:17–20). De vajon előfordulhat, hogy időközben újra beszennyeződik a tiszta imádat?

10. a) Mit jövendölt meg a Biblia az igaz imádattal kapcsolatban? (Ézsaiás 54:17) b) Miért megnyugtatóak ezek a bibliai próféciák?

¹⁰ (Olvassátok fel: Ézsaiás 54:17.) Idézzük fel a következő próféciát: „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres”. Ez a szemünk láttára teljesedik, ahogy Jehova következő szavai is: „Mindegyik fiadat Jehova fogja tanítani, és nagy lesz fiaid békéje. Szilárdan fogsz állni az igazságosságban..., nem félsz majd semmitől sem, és semmi sem lesz, ami megrémiszt, mert nem ér a közeledbe” (Ézs 54:13, 14). Még „ennek a világrendszernek az istene”, Sátán sem képes megállítani azt az oktatómunkát, amelyet Jehova népe napjainkban végez (2Kor 4:4). Egyértelmű, hogy a tiszta imádat helyre lett állítva, és soha többé nem szennyeződik be. Semmilyen támadás sem lehet sikeres vele szemben!

MI LESZ AZUTÁN, HOGY A FELKENTEK AZ ÉGBE KERÜLNEK?

11. Mi a garancia arra, hogy a nagy sokaság nem lesz magára hagyva a felkentek nélkül?

¹¹ Mi vár ránk azután, hogy az utolsó felkentek is megkapják az égi jutalmukat? Ne feledjük, hogy a pásztorunk Jézus, ő a gyülekezet feje. Jézus egyértelműen kijelentette: „csak egy vezetőtök van, a Krisztus” (Máté 23:10). Égi királyunkként ő minden feladatot elvégez, amelyet Jehova ad neki. A vezetése alatt semmi okunk sincs félni a jövőtől. Persze most még nem tudjuk, hogyan fog irányítani minket, ha már nem lesznek köztünk a felkentek. De nézzünk néhány bibliai példát, amelyek megnyugtathatnak minket.

12. Hogyan nyújtott vezetést Jehova a népének azután, hogy a) meghalt Mózes, b) Illés új feladatot kapott? (Lásd a képet is.)

¹² Amikor az izraeliták belépni készültek az ígéret földjére, a vezetőjük, Mózes meghalt. Vajon magukra maradtak ekkor? Nem. Jehova továbbra is vezette őket, amíg hűségesek voltak hozzá. Még Mózes halála előtt kijelölte Józsuét Mózes utódjának. Józsué évtizedeken át együtt szolgált Mózessel, így nagyszerű képzést kapott (2Móz 33:11; 5Móz 34:9). Ezenkívül más rátermett férfiak is részt vállaltak a vezetésben, hiszen ki voltak jelölve ezrek, százak, ötvenek és tízek fölé (5Móz 1:15). Vagy eszünkbe juthat Illés példája is. Ő hosszú éveken át élen járt az igaz imádatban Izrael területén. De aztán Jehova új megbízatást adott neki, és áthelyezte a déli királyság területére, Júdába (2Kir 2:1; 2Krón 21:12). Mi lett ekkor azokkal, akik az északi tíztörzs-királyság területén éltek? Nekik Illés utódja, Elizeus nyújtott vezetést, aki szintén éveken át tanult Illés mellett. Rajta kívül pedig ott voltak még „a próféták fiai”, akik a jelek szerint valamiféle iskolákba szerveződtek (2Kir 2:7). Tehát igenis voltak hűséges férfiak, akik vezették a népet. Semmi sem tudta meggátolni Jehovát abban, hogy megvalósítsa a szándékát, és gondoskodjon a hűséges imádóiról.

13. Miről biztosít minket a Héberek 13:5b? (Lásd a képet is.)

¹³ Figyelembe véve az előbbi példákat, mire számíthatunk azután, hogy az utolsó felkentek is feltámadnak az égbe? Nem kell találgatnunk. A Biblia egyértelműen leszögezi, hogy Jehova sohasem hagyja cserben a szolgáit. (Olvassátok fel: Héberek 13:5b.) A felkenteknek az a kis csoportja, amely most vezetést nyújt számunkra – vagyis a vezetőtestület – tisztában van vele, hogy fontos képezniük másokat, mint ahogy annak idején Mózes és Illés is tette. Ezért már évtizedek óta felkészítik a más juhok tagjait arra, hogy megfelelő vezetést nyújtsanak Isten népének. Iskolákat szerveznek a véneknek, a körzetfelvigyázóknak, a fiókbizottsági tagoknak, a Bételben szolgáló felvigyázóknak és másoknak. Ezenkívül a vezetőtestület tagjai személyesen képzik azokat a segítőket, akik mellettük szolgálnak a különböző bizottságokban. Ezek a hűséges testvérek már most is nagy felelősséggel járó feladatokat látnak el a szervezetben, és készen állnak arra, hogy a jövőben gondoskodjanak Krisztus juhairól.

14. Mi a tanulság az eddigiekből?

¹⁴ Hogyan összegezhetjük hát a tanultakat? Miután a nagy nyomorúság végéhez közeledve az utolsó felkentek is az égbe kerülnek, egy pillanatra sem lesz fennakadás az igaz imádatban itt a földön. Jézus vezetésével továbbra is elfogadható módon imádjuk majd Jehovát. Igaz, szembe kell majd néznünk a magógi Góg, vagyis egy nemzetekből álló szövetség támadásával (Ez 38:18–20). De ez gyorsan kudarcot vall majd, és nem lesz képes eltörölni az igaz imádatot. Jehova meg fogja menteni a népét. János apostol egy látomásban látta Krisztus más juhainak a nagy sokaságát. Megtudta, hogy ez a nagy sokaság kijön a nagy nyomorúságból (Jel 7:9, 14). Semmi kétség, hogy ők Jehova védelmét élvezik majd.

15–16. A Jelenések 17:14 szerint mit fognak tenni a felkentek Armageddonkor, és miért jó ezt tudnunk?

¹⁵ De talán felmerül bennünk egy újabb kérdés: Mit fognak csinálni a felkentek azután, hogy feltámadnak az égbe? A Biblia egyértelmű választ ad erre. Feltárja, hogy a világ kormányzatai „harcra kelnek a bárány ellen”. Természetesen esélyük sincs, „a bárány legyőzi őket”. És vajon kik támogatják majd a harcban? A Biblia ezt írja: „akik elhívottak, választottak és hűségesek.” (Olvassátok fel: Jelenések 17:14.) Kikre illik ez a leírás? A feltámasztott felkentekre. Ezeknek a hűséges keresztényeknek az lesz az egyik első feladatuk az égben, hogy harcoljanak. Ez aztán igazán különleges megbízatás! Mielőtt keresztények lettek, voltak köztük, akik harcoltak, akár hivatásos katonaként. De aztán, ahogy megismerték az igazságot, megtanultak a béke útján járni, és semmilyen módon nem támogatják a háborúkat (Gal 5:22; 2Tessz 3:16). Viszont miután feltámadnak égi életre, készek lesznek harcba szállni Krisztussal és a hatalmas angyalokkal együtt, hogy megvívják a végső háborút Isten ellenségeivel szemben.

¹⁶ Gondoljunk csak bele: Sok felkent hittársunk most már igen idős és talán gyengélkedik. De miután feltámadnak égi életre, nagy hatalmú, halhatatlan szellemek lesznek, és a harcos király, Jézus Krisztus oldalán küzdenek majd. Armageddon után pedig segítenek az embereknek tökéletessé válni. Biztos, hogy az égből sokkal, de sokkal többet tudnak majd tenni a szeretett testvéreikért és testvérnőikért, mint amennyit valaha is tudtak tökéletlen emberként.

17. Miért lehetünk biztosak benne, hogy Jehova minden szolgája biztonságban lesz Armageddonkor?

¹⁷ Ha a más juhokhoz tartozol, mit kell majd tenned, amikor kitör Armageddon? Egyszerűen csak bíznod kell Jehovában, és követned kell az útmutatását. Valószínűleg eleget kell majd tenned a következő kedves felszólításnak: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és csukd be az ajtókat magad után! Rejtőzz el egy pillanatra, míg el nem múlik a harag!” (Ézs 26:20). Kétség sem fér hozzá, hogy Jehova szolgái biztonságban lesznek abban a drámai időszakban, legyenek akár a földön, akár az égben. Pál apostolhoz hasonlóan meg vagyunk róla győződve, hogy „sem kormányzatok, sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok... nem [lesznek képesek] elválasztani minket Isten szeretetétől” (Róma 8:38, 39). Véssük hát a szívünkbe a következő igazságot: Jehova nagyon szeret minket, és soha nem hagy magunkra!