A KORMÁNY és a lázadók csapatai 1997-ben egymással háborúztak Freetownban. Ekkor ajánlkoztam arra, hogy elviszem a leveleket a guineai ideiglenes fiókhivatalba, Conakryba.

A pályaudvaron több férfival együtt felszálltam egy buszra. A távolból félelmetes lövések hallatszottak. Ahogy haladtunk az utcákon, egyszer csak tűzvonalba kerültünk. A sofőrünk visszafordult, és egy másik útvonalon mentünk tovább. Nem sokkal ezután megállított minket egy csapat fegyveres lázadó, és azt parancsolták, hogy szálljunk le. Kikérdeztek minket, aztán továbbengedtek. Később egy újabb csapat katona állta utunkat. Az egyik utas ismerte a parancsnokot, így ők is továbbengedtek bennünket. A város szélén egy harmadik csoport is faggatott minket, majd ránk parancsoltak, hogy menjünk tovább.  Amint észak felé tartottunk, nagyon sok ellenőrzőponton keresztül vezetett az utunk, míg végül kora este poros kis járművünk begördült Conakryba.

Később bedobozolt kiadványokat, irodai felszerelést, fiókhivatali jelentéseket és segélycsomagokat szállítottam. Többnyire autóval vagy minibusszal utaztam. De előfordult, hogy az esőerdőn keresztül hordárok segítségével, a folyókon pedig kenuval vittem a kiadványokat.

Egyszer felszerelést vittem Freetownból Conakryba. A határon megállították a minibuszomat a lázadó katonák. Egyikük gyanakvóan méregette a csomagjaimat, és kérdéseket tett fel. Ebben a pillanatban észrevettem köztük egy régi iskolatársamat. A katonák Banditának hívták, és ő volt a legvadabb kinézetű köztük. Gyorsan azt mondtam a faggatózó katonának, hogy Banditához jöttem, és odakiáltottam neki. Bandita rögtön megismert, és odafutott hozzám. Átöleltük egymást, és nevettünk. Majd komolyra fordította a szót, és ezt kérdezte:

– Mi járatban vagy?

– Guineába próbálok átjutni – feleltem.

Azonnal megparancsolta a katonáknak, hogy engedjék át a minibuszunkat az ellenőrzőponton, anélkül, hogy átnéznék.

Ettől kezdve ennél az ellenőrzőpontnál Bandita parancsára a katonák mindig továbbengedtek minket. Ilyenkor adtam nekik folyóiratokat, aminek nagyon örültek. Úgy hívtak: az Őrtornyos.