Japánban 1999-ben a kóbei jelnyelvű gyülekezet hallott egy siket férfiról, Hirofumiról. Egy testvér szerette volna meglátogatni őt, de Hirofumi édesanyja nem engedte, hogy találkozzon vele. A testvér többször is próbálkozott, és nagyon kérlelte az édesanyát, aki végül  odakísérte Hirofumit az ajtóhoz. A haja és a szakálla hosszú volt és rendezetlen. Úgy nézett ki, mintha évtizedekig egy lakatlan szigeten élt volna. Kifejezéstelen volt az arca. Nemcsak siket volt, hanem vak is. A testvér megrendült a látványtól. De megfogta a férfi kezét, és kezdett jelelni a tenyerébe. Hirofumi nem reagált semmit. Tíz éve, 31 éves korában megvakult. Onnantól kezdve teljesen el volt szigetelve az emberektől, és nem kommunikált senkivel.

A testvér két nap múlva ismét elment. Hirofumi anyja csak ámult, mert azt gondolta, hogy látva a fia állapotát, nem jön többet. A testvér megint nagyon kérte, hogy hadd találkozzon a fiával, így az édesanya ismét kivezette az ajtóhoz. Hirofumi egy hónap elteltével sem reagált a látogatásokra, ezért az édesanya azt mondta a testvérnek, hogy ne fáradjon többet. Ő azonban nem adta fel. Vitt nekik süteményt, és mindent megtett, amit csak tudott, hogy kifejezze a törődését. Ám Hirofumi még további két hónap után sem reagált semmit. A testvér ekkor úgy érezte, hogy nincs értelme a látogatásainak.

Úgy döntött, hogy még egyszer, utoljára elmegy hozzá. Előtte kérte Jehova segítségét, hogy kiderüljön, látogassa-e tovább Hirofumit. Amikor megérkezett hozzájuk, megfogta a férfi kezét, és a következőket jelelte a tenyerébe: „Létezik egy Isten, akinek a neve Jehova. Folyamatosan figyel téged az égből, és  mindenki másnál jobban átérzi a szenvedéseidet. Jehova törődik veled, és nagyon szeretne megszabadítani a bánattól. Ezért küldte el hozzád az egyik Tanúját.” Hirofumi először nem reagált semmit. Majd erősen megszorította a testvér kezét, és egy könnycsepp gördült le az arcán. A testvért ez annyira meghatotta, hogy vele együtt ő is sírt. Elkezdték a bibliatanulmányozást.

11 év tanulmányozás következett. Ezalatt Hirofumi a jelnyelvű gyülekezetet látogatta, ami nagyon messze volt az otthonától. Ezért úgy döntött, hogy a helyi gyülekezetbe fog járni. Ott senki nem tudta, hogyan kell jelelni, de másfél év alatt már 22-en tanulták  meg, hogy segíthessenek Hirofuminak. 2012 januárjában megtartotta az első programját a teokratikus szolgálati iskolán. Egy testvér tolmácsolta a jelelését. Októberben kereszteletlen hírnök lett.

Floren úttörő a Fülöp-szigeteken. Átlagosan 25 személlyel tanulmányozza a Bibliát, főként biztonsági őrökkel. Ezek a férfiak gyakran dolgoznak este, sokan közülük egész éjjel. Florennek ezért rugalmasnak kell lennie. Odamegy a munkahelyükre, és akkor tanulmányoz velük, amikor szünetet tartanak, vagy amikor nem zavarja őket a munkában. Némelyekkel este hét és tizenegy között tanul, másokkal reggel öt és kilenc között. Olykor úgy rendezi, hogy műszakváltáskor érkezzen. Ilyenkor azokkal az őrökkel is tud tanulmányozni, akiknek indul a műszakjuk, és azokkal is, akik épp befejezték a munkát. Floren ezt mondja: „A rengeteg bibliatanulmányozás miatt olyan örömben van részem, amilyenben még soha nem volt.” Az őrök közül néhányan már járnak a Királyság-terembe. Az egyikük megkeresztelkedett, és Floren társa lett mint általános úttörő.

Egy esős napon Örményországban két testvérnő felkínált az utcán egy anyának és a lányának egy tájékoztatólapot. A testvérnők meglepetésére az anya, Maruszja elmondta, hogy a lányával, Jevával már két órája kint vannak az esőben, mert remélték, hogy összetalálkoznak Jehova Tanúival. Miért? Maruszja bátyja a börtönben ismerte meg az igazságot  a testvérektől, akik a semleges álláspontjuk miatt voltak ott. Arra számított, hogy mikor a bátyja kiszabadul, ugyanolyan durva és agresszív lesz, mint korábban. De sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lett. Miközben folytatta a tanulmányozást a Tanúkkal, még több jó tulajdonsága lett. Maruszja és a lánya nem tudták hová tenni ezt, mert a tévében és a plakátokon folyton csak lejáratták a Tanúkat. Jeva gondolkodóba esett: „A nagybátyám olyan csodálatos ember. Akkor miért mondanak annyi rosszat Jehova Tanúiról?” Jeva elhatározta, hogy kideríti az igazságot, és ezt mondta az édesanyjának: „Sosem tudjuk meg az igazat, hacsak nem járunk utána. Keressük meg Jehova Tanúit most azonnal, és tegyünk pontot ennek az egésznek a végére.” Így találkoztak aznap a testvérnőkkel. Két nap múlva mindketten elkezdték a bibliatanulmányozást. Azóta már járnak az összejövetelekre, és kereszteletlen hírnökökként szolgálnak.

A törökországi Adanában egy asszonynak komoly személyes és családi gondjai voltak. Már az öngyilkosság is eszébe jutott, amikor két folyóiratot talált az ajtaja előtt. Valószínűleg a szomszéd gyerekek találták a földön, és ők tették az ajtaja elé, mert azt hitték, hogy az övé. Az asszonynak nagyon tetszettek az élettörténetek, és arra vágyott, hogy az ő élete is hasonlóképpen megváltozzon. Felhívta a telefonszámot, ami az egyik folyóiratra volt ráírva. Egy úttörő testvérnőé volt a szám, aki a közelben lakott. Az asszony elkezdte  tanulmányozni a Bibliát. Nagyon értékelte, amit tanult, és szeretett volna az összejövetelekre járni. Kiderült, hogy a Királyság-terem a lakása közelében van. Elkezdett járni az összejövetelekre, és azóta is rendszeresen jár.

Bam rendőr volt Nepálban, és templomba járt. Egy nap találkozott egy különleges úttörő házaspárral, miközben szolgálatban volt. Lenyűgözte, hogy minden kérdésére a Bibliából kapott választ. Elfogadta a bibliatanulmányozást, és elkezdte látogatni az összejöveteleket. Amint haladt előre, a lelkiismerete kezdte vádolni a munkája miatt. Ezért a kérésére a felettese beleegyezett, hogy irodai munkát végezhessen, és így ne kelljen fegyvert viselnie. Később egy kerületkongresszuson ismét lelkiismeret-furdalása lett, ezért végleg otthagyta rendőri állását.

Bam felesége nem örült a férje döntésének, mert az állása sok előnnyel járt. Többek között elismeréssel, magas fizetéssel és jó nyugdíjjal. Így próbált hatni a férjére: „Ha visszamész rendőrnek, elkezdem a tanulmányozást a Tanúkkal.” Nem járt sikerrel, ezért elintézte, hogy a rendőrfőnök börtönbe zárja Bamet, azt remélve, hogy majd ott észhez tér. Tíz nap múlva szabadult, de egyáltalán nem gondolta meg magát. Új munkát vállalt. Hosszú órákon át kellett egy biciklis riksát hajtania a tűző napon. Ennek ellenére boldog volt. Gyorsan haladt előre, és hírnök lett. Idővel megenyhült a felesége. Mivel a gyülekezet szeretettel bánt vele, ő is elkezdte a tanulmányozást. Bam most is  gondoskodik a családjáról, sőt ezzel az új munkájával még többet keres, mintha rendőr maradt volna. 2013 februárjában megkeresztelkedett egy kongresszuson, és most már a feleségével és a fiával együtt jár az összejövetelekre.

Mjonghi egy koreai testvérnő. Kétéves korában lebénult az egyik lába, emiatt sok nehézséget kell elviselnie. Könnyen kimerül, és olykor el is esik. Sokszor van pánikrohama, és a gyógyszerek mellékhatásaitól szenved. Nehezen lélegzik, emiatt stresszes és feszült, ami csak tovább növeli a fájdalmát. Mindezek ellenére kisegítő úttörő akart lenni, és az utóbbi két évben szinte minden hónapban sikerült is teljesítenie. Hálás Jehovának, hogy erőt kap tőle a szolgálathoz.

Agnes Indonéziában misszionárius. Rendszeresen látogatott egy középkorú asszonyt, aki zöldséget árult a piacon, és kisbabát várt. Az asszony nagyon szerette olvasni a folyóiratainkat, és szívesen beszélgetett bibliai témákról, amikor volt egy kis ideje. Az egyik alkalommal Agnes hiába kereste, nem volt ott. A férje elmondta, hogy a felesége épp most szült. Agnes szerette volna meglátogatni őt, így hát szépen becsomagolta Az én könyvem bibliai történetekről könyvet, és elvitte neki ajándékba. Az asszonyt kellemes  meglepetésként érte, hogy Agnes meglátogatja, és látni szeretné a kisbabáját. Ám amikor meglátta az ajándékot, még jobban meglepődött. Kicsomagolta, és nem akart hinni a szemének. Ezt kérdezte: „Hol találtad ezt a könyvet? Már 30 éve keresem! Minden könyvesboltban voltam, és mindenkitől kérdezősködtem. Sehol sem találtam, és senki nem ismerte. Nincs ehhez fogható könyv.” Kiderült, hogy amikor kislány volt, a nagybátyjánál látta ezt a könyvet, és nagyon szerette olvasni. Most végre újra olvashatja, és a legnagyobb lánya is nagyon szereti. Mindkettőjükkel bibliatanulmányozás kezdődött.