A jw.org honlapon látható Legyél Jehova barátja! című sorozat Marciját az egész világon jól ismerik. Az első kisfilmet erről a szeretnivaló kisfiúról már több mint 130 nyelvre lefordították. Ezekkel a kisfilmekkel kapcsolatban több száz levél érkezett.

A következő levelet egy 11 éves kislány és a 8 éves húga írta: „Szeretnénk adományt adni a prédikálómunkához. Azzal kerestük ezt a pénzt, hogy felneveltünk két borjút, és eladtuk. Nagy Vörösnek és Grófnak hívtuk őket. Azért küldjük nektek a pénzt, mert szeretnénk, ha még több Legyél Jehova barátja! kisfilmet készítenétek  belőle. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha Marcinak születne egy kishúga. Akkor megtudhatnánk, mit csinálna, ha már nem csak rá figyelnek. A Marcis film a kedvencünk!”

Sok gyerek kívülről megtanulta az egész videót, az énekkel és a narrátor szövegével együtt. Egy testvérnő azt írta, hogy a gyülekezetében 100 hírnök és 40 tízévesnél fiatalabb gyerek van. A harmadik sorban ült, amikor a 120-as éneket énekelték az egyik összejövetel végén. Könny szökött a szemébe, amikor hallotta, mennyire lelkesen énekelték a gyerekek az „ő éneküket”.

Egy nagymama meséli, hogy az unokája miután kétszer megnézte a filmet, kijelentette: „Rendet kell raknom a szobámban, nehogy elessen valaki a játékokban, és megüsse magát.” Annyira elszánt volt, hogy addig nem is akart leülni enni, míg rendet nem tett.

Dél-Afrikában egy kis faluban feltűnt, hogy egy Tanú-családnál rengeteg gyerek fordul meg mindennap. Egyesek szerint azért mentek oda, mert a család édességet árult. Ám a gyerekeket a társaik hívták meg, hogy nézzék meg az anyanyelvükön – xhosza nyelven – a Gyerekek, fogadjatok szót kisfilmet. Tizenegyen nézték meg egyszerre, és mindannyian megtanulták fejből az ének szövegét.

A nyolcéves Isaac és az ötéves öccse, Saul Ecuadorban lakik. A kicsua nyelvet beszélik, nem Jehova Tanúi. A spórolt zsebpénzükből rendszeresen játékfegyvereket,  kardokat és akcióhősöket vettek. Egyszer az anyukájuk megkérte őket, hogy tegyenek rendet a szobájukban, és rakják el a játékaikat egy kartondobozba az ágy alá. Később a kisfiúk megkapták ajándékba a Legyél Jehova barátja! DVD-t, és megnézték együtt. Egy héttel később az édesanyjuk takarítás közben látta, hogy az ágy alatti kartondoboz szinte teljesen üres volt, csak egy játékautó volt benne. Ezt kérdezte a fiúktól: „Hol vannak a játékok?” Így válaszoltak: „Jehova nem szereti, ezért kidobtuk őket.” Azóta, ha a szomszédgyerekek erőszakos játékokkal játszanak, Isaac ezt mondja nekik: „Ne játsszatok ilyenekkel. Jehova nem szereti!”