Kutaiszi Grúzia második legnagyobb városa, ahol a testvérek 13 éven át tartottak kongresszusokat egy régi, düledező pezsgőgyár épületében. Műanyag fóliát feszítettek ki az ülések fölé, hogy ne ázzon el a hallgatóság a zuhogó esőben. Ma már egy új, kényelmes Királyság-termük van, mely mobil falrendszerű, nyitott, és kongresszusi teremként is használható. Az építkezés alatt 50 önkéntes éppen téglákat pakolt le egy teherautóról, mikor arra jártak a rendőrök, hogy megnézzék, mi történik. Nagyon tetszett nekik, hogy milyen jókedvűek és szorgalmasak a munkások. Megdicsérték őket, és ők is beálltak pakolni. Azt mondták a testvéreknek,  hogy csak szóljanak, ha bárki zaklatná őket. Sőt, megígérték, hogy eljönnek az első kongresszusra az új kongresszusi terembe.

Malachi vén, és Burundiban lakik. Azzal kereste a kenyerét, hogy gazdálkodott, és árut fuvarozott a biciklijén. Szeretett volna segíteni a Királyság-terem építésénél, ezért elhatározta, hogy mindennap ott lesz. Ehhez pénzre volt szüksége, hogy gondoskodni tudjon a családjáról az építkezés két hónapja alatt. Eladta a biciklijét. A pénz egy részét a feleségének adta oda a család szükségleteire, a fennmaradó részt pedig az adományládába dobta, hogy támogassa az építkezést. Erőfeszítéseit áldás kísérte, mivel nagyszerű képzést kapott a Királyság-terem-építő szolgáktól. Az építkezés után sikerült munkát találnia különféle építkezéseken, mert látták, milyen ügyes szakember lett. Idővel Malachi tudott venni magának egy másik kerékpárt!

Malawiban igazi kihívást jelent Királyság-termet építeni távol eső helyeken. A tavalyi szolgálati évben olyan helyen épült terem, ahol különösen rosszak az utak. A fiókhivatalból jöttek testvérek négykerék-meghajtású járművekkel, hogy az építési anyagot az építkezés helyszínére szállítsák. Az építkezés élénk érdeklődést keltett a faluban. Sok nem Tanú ajánlkozott, hogy segít; késő estig dolgoztak, homokot lapátoltak, köveket, cementes zsákot és vasból készült tetőfedő anyagot pakoltak. Ami azt illeti, időnként több nem Tanú volt ott, mint testvér! Lenyűgözte őket, hogy  Jehova Tanúi mennyi erőfeszítést tesznek azért, hogy még az ő elszigetelt lakhelyükön is méltó helyen imádhassák Istent. Ezért ők is segíteni akartak.

Elefántcsontparton egy különleges úttörő házaspár a helyi bete nyelven tanulmányoz egy tízgyermekes házaspárral. Az első bete nyelvű kongresszust 2013 májusában tartották Daloa városában, és az egész család szeretett volna elmenni. Csakhogy az út személyenként 800 CFA-frankba (1,18 euró) került oda-vissza, és az apának nem volt pénze az egész család útiköltségére. Támadt egy ötlete. Adott 300 CFA-frankot (0,44 euró) a legnagyobb lányának, és azt javasolta, hogy áruljon tejkaramellát. A lány szót fogadott, és lett belőle elég pénze az útra. Az apa mindegyik gyereknek adott 300 CFA-frankot, és végül a kis „karamellakereskedésből” mindenkinek lett elég pénze útiköltségre. Így másokkal együtt ők is ott lehettek a kongresszuson. Mennyire örültek, hogy az anyanyelvükön élvezhették a programot!