Ki Jehova?

Ki Jehova?

A Biblia válasza

A Biblia szerint Jehova az igaz Isten, mindent ő teremtett (Jelenések 4:11). Ábrahám és Mózes próféták, és Jézus is őt imádta (1Mózes 24:27; 2Mózes 15:1, 2; János 20:17) Jehova „az egész föld” Istene, nem csupán egy népé (Zsoltárok 47:2).

A Biblia feltárja, hogy a Jehova név Isten páratlan neve (2Mózes 3:15; Zsoltárok 83:18). A Jehova név a ’válik, lesz (valamivé)’ jelentésű héber igéből származik, és számos tudós szerint azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’. Ez a meghatározás jól ráillik Jehovára, hiszen ő teremtett mindent, és mindig megvalósítja a szándékát (Ézsaiás 55:10, 11). A Bibliából Jehova személyiségét is megismerhetjük, például megtudhatjuk, hogy legfőbb tulajdonsága a szeretet (2Mózes 34:5–7; Lukács 6:35; 1János 4:8).

A Jehova név az Isten nevét jelölő négy héber betű יהוה (JHVH), azaz a tetragram magyar fordítása. Az nem ismert, hogy óhéber nyelven pontosan hogyan ejtették ki Isten nevét. Ám a Jehova változat már régóta használatos a magyar nyelvben, megtalálható például a híres Vizsolyi Bibliában. a

Miért nem lehet tudni, hogy hogyan ejtették ki Isten nevét óhéber nyelven?

Az ókori héberben nem írtak magánhangzókat, csak mássalhangzókat. Aki tudott héberül, annak nem okozott nehézséget a megfelelő magánhangzók behelyettesítése. Ám a Héber iratok („Ószövetség”) elkészülte után a zsidók között kialakult az a babonás hiedelem, hogy helytelen kimondani Isten nevét. Ezért amikor olyan részt olvastak fel a Szentírásból, melyben megtalálható Isten neve, az „Úr” vagy „Isten” szavakkal helyettesítették azt. Az évszázadok múlásával ez a szokás egyre elterjedtebbé vált, így Isten nevének pontos kiejtése a feledés homályába merült. b

Némelyek úgy vélik, hogy Isten nevét eredetileg Jahvénak ejtették, mások viszont más formát részesítenek előnyben. Az egyik holt-tengeri tekercsen, mely Mózes harmadik könyvének egy részét tartalmazza görögül, Isten neve az Iao formában olvasható. Emellett az ókori görög írók még az Iae, az I·a·beʹ és az I·a·u·éʹ formákat is megemlítik. De egyikről sem lehet biztosan megállapítani, hogy egyezik-e a név óhéber kiejtésével. c

Tévhitek Isten nevével kapcsolatban

Tévhit: Azok a bibliafordítások, melyek a „Jehova” formát használják, betoldották a szövegbe ezt a nevet.

Tény: A tetragram, vagyis az Isten nevét jelölő négy héber betű mintegy 7000-szer fordul elő a Bibliában. d A legtöbb fordításból önkényesen eltávolították Isten nevét, és olyan megnevezésekkel helyettesítették, mint amilyen az „Úr”.

Tévhit: A mindenható Istent nem kell külön néven megnevezni.

Tény: Maga Isten ihlette a Biblia íróit arra, hogy több ezerszer leírják a nevét, és elvárja az imádóitól, hogy használják azt (Ézsaiás 42:8; Jóel 2:32; Malakiás 3:16; Róma 10:13). Sőt, elítélte a hamis prófétákat, akik megpróbálták elfeledtetni a nevét a népével (Jeremiás 23:27).

Tévhit: A zsidó hagyományt figyelembe véve ki kell hagyni Isten nevét a Bibliából.

Tény: Az igaz, hogy egyes zsidó írnokok nem voltak hajlandóak kimondani Isten nevét, de nem hagyták ki azt a Bibliáról készített másolataikból. Másrészről pedig Isten nem helyesli, ha olyan emberi hagyományokat követünk, melyek ellentétesek a parancsaival (Máté 15:1–3).

Tévhit: Nem helyes használni Isten nevét a Bibliában, mivel nem ismert a pontos héber kiejtése.

Tény: Ez az érvelés azt feltételezi, hogy Isten azt várja, hogy minden nyelven ugyanúgy ejtsék ki a nevét. Ám a Bibliából kiderül, hogy Isten régen élt hűséges szolgái attól függően, hogy milyen nyelven beszéltek, máshogy ejtették ki a tulajdonneveket.

Vegyük például Izrael egyik bírájának, Józsuénak a nevét. A héberül beszélő első századi keresztények úgy mondták ki a nevét, hogy Jehó·suʹa, a görögül beszélők pedig úgy, hogy I·é·szuszʹ. A Bibliában feljegyzésre került ennek a héber névnek a görög fordítása, ez azt mutatja, hogy a keresztények értelemszerűen a tulajdonneveknek azt az alakját használták, amely elterjedt volt a nyelvükön (Cselekedetek 7:45; Héberek 4:8).

Ugyanez az alapelv igaz Isten nevének a fordítására is. Sokkal fontosabb, hogy Isten neve visszakerüljön az őt megillető helyre a Bibliában, mint az, hogy a pontos kiejtést használjuk-e, vagy sem.

a Magyar nyelven Iehoua alakban jelenik meg Isten neve a Székely István által fordított, 1548-ban kiadott Zsoltárkönyvben. Az 1590-ben nyomtatott Vizsolyi Bibliában a latin formájú Iehova írásmód lelhető fel. A Vizsolyi Biblia az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás, melyet Károli Gáspár és jó néhány tudós készített el. Ezt a Bibliát az évszázadok során többször is átdolgozták, javították, és Isten nevét a Jehova formára írták át. Ugyanez az írásmód szerepel mintegy 7000 helyen az 1685-ben nyomtatott Komáromi Csipkés György által fordított Bibliában is.

b A Magyar Katolikus Lexikon Jahve címszavában ez áll: „A fogság utáni időtől kezdve a zsidók tiszteletből és félelemből nem ejtették ki, hanem mindenütt Adonájt olvastak”.

c További információért lásd a Szentírás – Új világ fordítás A4-es függelékét, melynek címe: Isten neve a Héber iratokban.

d Lásd: Theological Lexicon of the Old Testament, 2. kötet, 523–524. oldal.