A Biblia szerint Jehova az igaz Isten, mindent ő teremtett (Jelenések 4:11). Ábrahám és Mózes próféták, és Jézus is őt imádta (1Mózes 24:27; 2Mózes 15:1, 2; János 20:17) Jehova „az egész föld” Istene, nem csupán egy népé (Zsoltárok 47:2).

A Biblia feltárja, hogy a Jehova név Isten páratlan neve (2Mózes 3:15; Zsoltárok 83:18). A Jehova név a ’válik, lesz (valamivé)’ jelentésű héber igéből származik, és számos tudós szerint azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’. Ez a meghatározás jól ráillik Jehovára, hiszen ő teremtett mindent, és mindig megvalósítja a szándékát (Ézsaiás 55:10, 11). A Bibliából Jehova személyiségét is megismerhetjük, például megtudhatjuk, hogy legfőbb tulajdonsága a szeretet (2Mózes 34:5–7; Lukács 6:35; 1János 4:8).

A Jehova név az Isten nevét jelölő négy héber betű יהוה (JHVH), azaz a tetragram magyar fordítása. Az nem ismert, hogy óhéber nyelven pontosan hogyan ejtették ki Isten nevét. Ám a Jehova változat már régóta használatos a magyar nyelvben, megtalálható például a híres Vizsolyi Bibliában. a

Miért nem lehet tudni, hogy hogyan ejtették ki Isten nevét óhéber nyelven?

Az ókori héberben nem írtak magánhangzókat, csak mássalhangzókat. Aki tudott héberül, annak nem okozott nehézséget a megfelelő magánhangzók behelyettesítése. Ám a Héber iratok („Ószövetség”) elkészülte után a zsidók között kialakult az a babonás hiedelem, hogy helytelen kimondani Isten nevét. Ezért amikor olyan részt olvastak fel a Szentírásból, melyben megtalálható Isten neve, az „Úr” vagy „Isten” szavakkal helyettesítették azt. Az évszázadok múlásával ez a szokás egyre elterjedtebbé vált, így Isten nevének pontos kiejtése a feledés homályába merült. b

Némelyek úgy vélik, hogy Isten nevét eredetileg Jahvénak ejtették, mások viszont más formát részesítenek előnyben. Az egyik holt-tengeri tekercsen, mely Mózes harmadik könyvének egy részét tartalmazza görögül, Isten neve az Iao formában olvasható. Emellett az ókori görög írók még az Iae, az I·a·beʹ és az I·a·u·éʹ formákat is megemlítik. De egyikről sem lehet biztosan megállapítani, hogy egyezik-e a név óhéber kiejtésével. c

Tévhitek Isten nevével kapcsolatban

Tévhit: Nem helyes használni Isten nevét a Bibliában, mivel nem ismert a pontos héber kiejtése.

Tény: Ez az érvelés azt feltételezi, hogy Isten azt várja, hogy minden nyelven ugyanúgy ejtsék ki a nevét. Ám a Bibliából kiderül, hogy Isten régen élt hűséges szolgái attól függően, hogy milyen nyelven beszéltek, máshogy ejtették ki a tulajdonneveket.

Vegyük például Izrael egyik bírájának, Józsuénak a nevét. A héberül beszélő első századi keresztények úgy mondták ki a nevét, hogy Jehó·suʹa, a görögül beszélők pedig úgy, hogy I·é·szuszʹ. A Bibliában feljegyzésre került ennek a héber névnek a görög fordítása, ez azt mutatja, hogy a keresztények értelemszerűen a tulajdonneveknek azt az alakját használták, amely elterjedt volt a nyelvükön (Cselekedetek 7:45; Héberek 4:8).

Ugyanez az alapelv igaz Isten nevének a fordítására is. Sokkal fontosabb, hogy Isten neve visszakerüljön az őt megillető helyre a Bibliában, mint az, hogy a pontos kiejtést használjuk-e, vagy sem.