„Áldjon meg Jehova, és védjen meg téged! Ragyogtassa rád arcát Jehova, és légy kedves a szemében. Forduljon feléd Jehova jóindulattal, és árasszon rád békét” (4Mózes 6:24–26, Új világ fordítás).

 „Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját terád, és adjon békességet néked” (4Mózes 6:24–26, Károli-fordítás).

 Ezt az áldást az izraeliták első főpapja, Áron mondta el, papi vagy ároni áldásként is utalnak rá (2Mózes 28:1). De az áldás Istentől származik (4Mózes 6:22, 23). Így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak és a fiainak: »Így áldjátok meg Izrael népét«”, majd ezután Isten kijelentette azokat a szavakat, amiket ma a 4Mózes 6:24–26-ban olvashatunk. A hűséges papok engedelmeskedtek az isteni utasításnak. Emellett dicsőítették Isten nevét, a Jehova a nevet. A 27-es versben ezt olvassuk: „És helyezzék [a papok] nevemet Izrael népére, hogy megáldjam őket.”

 „Áldjon meg Jehova, és védjen meg téged!” Az, hogy Jehova megáldja az imádóit, azt jelenti, hogy védelmezi és vezeti őket, illetve sikeressé teszi az életüket (Példabeszédek 10:22). A 4Mózes 6:24–26-ból kiderül, hogy Jehova arra vágyik, hogy ne csak mint nemzetet áldja meg az izraelitákat, hanem mint egyéneket is.

 „Ragyogtassa rád arcát Jehova, és légy kedves a szemében.” Az a kérés, hogy „ragyogtassa rád arcát Jehova”, arra vonatkozik, hogy mutassa ki Isten az adott személy iránt a helyeslését. b Úgy is lehet fordítani, hogy „Mosolyogjon rád az Úr” (4Mózes 6:25, New International Reader’s Version). Jehova úgy mutatja ki a helyeslését az imádói iránt, hogy kedvesen, könyörületesen és irgalmasan bánik velük (Ézsaiás 30:18).

 „Forduljon feléd Jehova c jóindulattal, és árasszon rád békét.” Jehova úgy fordul az imádói felé, hogy odafigyel rájuk, és békét ad nekik. Egy forrásmű szerint „az a héber szó, amit békének fordítanak (shalom), nem egyszerűen annyit jelent, hogy valakinek nincs nézeteltérése másokkal, hanem az egészség és a teljesség gondolatát is magában foglalja, valamint azt, hogy az egyén jó kapcsolatban van Istennel.”

 Ahhoz, hogy részesüljenek ezekben az áldásokban, az izraelitáknak engedelmeskedniük kellett Jehovának (3Mózes 26:3–6, 9). Amikor így tettek, ő hű maradt a szavához, és támogatta őket. Pontosan ez történt néhány király, például Salamon és Ezékiás idejében (1Királyok 4:20, 25; 2Krónikák 31:9, 10).

 Bár a keresztényeknek nem kell ismételgetniük ezt az áldást, de megfogalmazhatnak hasonló gondolatokat, amikor másokért imádkoznak Istenhez, vagy amikor bátorítják a hittársaikat (1Tesszalonika 5:11, 25). Jehova nem változott. Továbbra is vágyik arra, hogy megáldja és védelmezze a hűséges imádóit. Az igaz keresztények éppen ezért békében lehetnek. Tudják, hogy Jehova helyesli őket, és rájuk ragyogtatja arcát.

 A Mózes negyedik könyvének első tíz fejezete tartalmazza azokat az isteni útmutatásokat, amelyeket az izraeliták kaptak, miközben az ígéret földje felé tartottak, és a Sínai-hegy közelében táboroztak. Ez idő alatt, ami körülbelül egy évig tartott, Jehova nemzetté szervezte őket, törvényeket adott nekik, és megkötötte velük a törvényszövetséget.

 Jehova azt is elmondta Mózesnek, hogy hogyan kellene megáldania az izraelitákat Áronnak és a fiainak, akik papok lettek (4Mózes 6:22, 23). Ezért Áron és a leszármazottai a 4Mózes 6:24–26-ban található szavakkal áldották meg a nemzetet. Idővel hagyománnyá vált, hogy a pap a templomnál bemutatott naponkénti áldozat befejezésekor elmondta ezt az áldást.

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti a Mózes negyedik könyvét.