Minden embernek van neve. Nem lenne hát észszerű, hogy Istennek is legyen neve? Az emberek közötti barátságokban fontosak a nevek, és hogy használjuk őket. Miért lenne más a helyzet az Istenhez fűződő barátságunkkal?

Isten a Biblia lapjain kijelenti: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem” (Ézsaiás 42:8). Bár számos címe is van – köztük a „mindenható Isten”, „legfőbb Úr” és „Teremtő” –, azzal tiszteli meg az imádóit, hogy arra kéri őket, hogy szólítsák a nevén (1Mózes 17:1; Cselekedetek 4:24; 1Péter 4:19).

Isten neve sok bibliafordításban megjelenik a 2Mózes 6:3-ban, mely így szól: „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de Jehova nevemen nem ismertettem meg magam velük.”

A Jehova név évszázadok óta használatos a magyar nyelvben. Igaz, sok tudós a „Jahve” alak mellett teszi le a voksát, a legszélesebb körben elismert forma mégis a Jehova. A Biblia első felét héberül írták, melyet jobbról balra olvasnak. Ezen a nyelven Isten neve négy mássalhangzó formájában jelenik meg: יהוה. Ezt a négy héber betűt – melyeket a JHVH betűkapcsolattal lehet átírni – tetragramnak szokták nevezni.