Nem. Nem minden vallás ugyanolyan. A Biblia sok olyan vallásról beszél, melyek nem tetszenek Istennek. Ennek két alapvető oka van.

1. Hamis isteneket imádnak

 A hamis istenek imádatát a Biblia a következőképpen jellemzi: „hiábavalóság, és olyasmi, ami semmire sem jó” (Jeremiás 10:3–5; 16:19, 20). Jehova a Isten ezt parancsolta az ókori izraelitáknak: „Ne legyenek más isteneid a színem előtt” (2Mózes 20:3, 23; 23:24). Amikor az izraeliták más isteneket imádtak, Jehova „haragra gerjedt” (4Mózes 25:3; 3Mózes 20:2; Bírák 2:13, 14).

 Ő még ma is így tekint az ilyen „istenek” imádatára (1Korintusz 8:5, 6; Galácia 4:8). Azoknak, akik őt szeretnék imádni, azt parancsolja, hogy ne tartozzanak a hamis imádatot gyakorlók közé. Ezt kéri tőlük: „jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat” (2Korintusz 6:14–17). Isten nem parancsolná ezt, ha minden vallás hozzá vezetné az embereket.

2. Olyan módon imádják az igaz Istent, ami nem tetszik neki

 Az izraeliták időnként olyan hitnézeteket és szokásokat kevertek Jehova imádatába, melyek hamis istenek imádatához kötődtek. Jehovának azonban ez egyáltalán nem tetszett (2Mózes 32:8; 5Mózes 12:2–4). Jézus elvetette a vallási vezetők imádati formáját, akik igyekeztek vallásosnak látszani, de képmutatóan figyelmen kívül hagyták „a Törvény súlyosabb dolgait, mégpedig az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget” (Máté 23:23).

 Ma éppígy csak az igazságon alapuló vallás tudja az embereket Istenhez vezetni. Ezt az igazságot a Bibliában lehet megtalálni (János 4:24; 17:17; 2Timóteusz 3:16, 17). Azok a vallások, amelyeknek a tanításai ellentétben állnak a Bibliával, inkább eltérítik az embereket Istentől. Sok tanításról az emberek azt gondolják, hogy bibliai alapjuk van, de igazából olyanoktól származnak, akik hamis isteneket imádtak. Ilyen például a Háromságról, a halhatatlan lélekről és az örök gyötrelemről szóló tanítás. Azok az imádati formák, amelyek ilyen tanításokat támogatnak, hiábavalóak, mert Isten követelményeit vallásos hagyományokkal cserélik fel (Márk 7:7, 8).

 Isten gyűlöli a képmutatást az imádatban (Titusz 1:16). Ahhoz, hogy egy vallás közelebb vigye az embereket Istenhez, hatást kell gyakorolnia a tagjai mindennapi életére, és nem szabad szertartásokban vagy formaságokban kimerülnie. A Biblia például ezt írja: „Ha valaki úgy véli magáról, hogy követi az imádat formáját, de nem zabolázza meg a nyelvét, hanem továbbra is ámítja a saját szívét, annak hiábavaló az imádati formája. Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól” (Jakab 1:26, 27). A Katolikus fordítás a képmutatástól mentes imádatra a „tiszta vallásosság” kifejezéssel utal.