Nem, mi nem teszünk ilyet. A fő folyóiratunk, az Őrtorony egyik számában ez olvasható: „Nem helyes ráerőltetni az emberekre, hogy változtassák meg a vallásukat.” a A következő okok miatt nem gyakorlunk nyomást az emberekre:

•   Jézus sosem erőltette rá senkire, hogy fogadja el a tanításait. Tudta, hogy viszonylag kevesen fognak jól reagálni az üzenetére (Máté 7:13, 14). Amikor néhány tanítványa megbotránkozott a szavain, engedte, hogy elmenjenek, és nem kötelezte őket arra, hogy maradjanak vele (János 6:60–62, 66–68).

•   Jézus azt tanította a követőinek, hogy ne gyakoroljanak nyomást senkire, hogy változtassa meg a hitnézeteit. Nem az volt a céljuk, hogy az emberek az akaratuk ellenére elfogadják a királyság jó hírét. Inkább a fogékony személyeket kellett keresniük (Máté 10:7, 11–14).

•   Értelmetlen, ha valaki kényszerből tér meg, mivel Isten szívből jövő imádatot vár el (5Mózes 6:4, 5; Máté 22:37, 38).

 Az igaz, hogy igyekszünk elvinni a Biblia üzenetét „a föld legtávolabbi részéig”, és ezt „nyilvánosan és házról házra” tesszük a Bibliában olvasható paranccsal összhangban (Cselekedetek 1:8; 10:42; 20:20). Ahogy az első századi keresztényeket, minket is szoktak vádolni azzal, hogy illegális térítőmunkát végzünk (Cselekedetek 18:12, 13). Azonban ezek a vádak alaptalanok. Senkire sem erőltetjük rá a hitnézeteinket. Inkább abban hiszünk, hogy lehetőséget kell adni az embereknek, hogy ismeretet szerezzenek, ami alapján döntést tudnak majd hozni.

 Amellett, hogy nem erőltetjük rá az emberekre, hogy vallást változtassanak, nem folytatunk politikai tevékenységet a vallást felhasználva, és nem próbálunk új tagokat toborozni anyagi vagy társadalmi előnyöket ígérve nekik. Ezzel ellentétben egyesek, akik kereszténynek vallják magukat, szégyent hoznak Krisztusra az ilyen tetteikkel. b

 Igen, a Biblia szerint bárkinek joga van ahhoz, hogy vallást változtasson. Sok olyan személyről ír, akik úgy döntöttek, hogy nem követik a rokonaik vallását, és szabad akaratukból az igaz Isten imádatát választották. Köztük volt Ábrahám, Ruth, néhány athéni lakos és Pál apostol (Józsué 24:2; Ruth 1:14–16; Cselekedetek 17:22, 30–34; Galácia 1:14, 23). Sőt, a Biblia szerint ahhoz is joga van valakinek, hogy azt az észszerűtlen döntést hozza, hogy elhagyja az Istennek tetsző imádatot (1János 2:19).

 A vallás megváltoztatásának jogát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elismeri, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete „a nemzetközi emberi jogi törvények alapjának” nevezett. A dokumentum alapvető jogként említi „a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát”, és azt, hogy bárki „kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”, beleértve vallásos eszméket is. c Persze ez azt a kötelezettséget rója mindenkire, hogy tartsa tiszteletben mások jogát ahhoz, hogy ragaszkodjanak a hitnézeteikhez, vagy elutasítsanak olyan elképzeléseket, melyekkel nem értenek egyet.

 Nem feltétlenül. A Biblia arra ösztönöz, hogy mindenkit tiszteljünk, függetlenül a vallásától (1Péter 2:17). Továbbá Jehova Tanúi azt a bibliai parancsot is megtartják, hogy tiszteljék a szüleiket, még akkor is, ha más hitnézeteik vannak (Efézus 6:2, 3).

 Ám nem mindenki ért egyet a Biblia álláspontjával. Egy nő, aki Zambiában nőtt fel, ezt mondta: „A közösségünkben. . . a lojalitás hiányának, a család és a közösség elárulásának tartják azt, ha valaki megváltoztatja a vallását.” Ezzel akkor szembesült, amikor tizenévesként elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és nem sokkal később úgy döntött, hogy vallást változtat. Hozzátette: „Szüleim ismételten a tudomásomra hozták, hogy mennyire neheztelnek rám, és újra meg újra elmondták, hogy csalódtak bennem. Ez nagyon fájt, mivel a helyeslésük sokat jelent nekem. . . Az, hogy a Jehova iránti lojalitást, nem pedig a vallási hagyományokhoz való ragaszkodást választottam, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok lojális a családomhoz.” d