Énekek éneke 6:1-13

  • Jeruzsálem lányai (1.)

  • A lány (2–3.)

    • „Én a kedvesemé, kedvesem az enyém” (3.)

  • A király (4–10.)

    • „Szép vagy, szerelmem, mint Tirca” (4.)

    • Idézi a lányokat (10.)

  • A lány (11–12.)

  • A király (és mások) (13a)

  • A lány (13b)

  • A király (és mások) (13c)

6  „Hová ment kedvesed,ó, lányok legszebbje? Merre fordult kedvesed? Hadd keressük veled együtt!”   „Kedvesem lement a kertjébe,a fűszerek ágyásaihoz,hogy pásztorkodjon a kertek között,és liliomot szedjen+.   Én a kedvesemé,kedvesem az enyém.+ A liliomok közt pásztorkodik ő.+   „Szép vagy, szerelmem+, mint Tirca*+,gyönyörű, mint Jeruzsálem,+és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+!   Fordítsd el rólam szemeidet+,mert rabul ejtenek. Hajad, mint a kecskenyáj,mely Gileád lejtőiről ereszkedik alá.+   Fogaid, mint a juhok nyája,melyek a fürdésből jöttek fel. Mind ikreket ellenek,egy sem vesztette még el kicsinyeit.   Mint a gránátalmagerezd,olyan az arcod* fátylad mögött.   Lehet hatvan királyné,nyolcvan másodfeleség,lány meg számtalan,+   de csak egy van, aki a galambom+, és akiben nincsen hiba. Egyetlene az anyjának,kedvence* a szülőanyjának. Látják a lányok, és boldognak mondják,királynék meg másodfeleségek is, és dicsérik őt: 10  »Kicsoda ez a lány, aki úgy ragyog*, mint a hajnal,szép, mint a telihold,tiszta, mint a napfény,és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+?«” 11  „Lementem a diófás kertbe+,hogy lássam a völgy új hajtásait,hogy lássam, vajon kihajtott-e* a szőlő,kivirágoztak-e a gránátalmafák. 12  Észre sem vettem,és vágyam*készséges* népem szekeréhez vitt engem.” 13  „Gyere vissza, gyere vissza, ó, sulami lány! Gyere vissza, gyere vissza,hogy nézhessünk téged!” „Mit néztek a sulami lányon?”+ „Olyan ő, mint a két csoport tánca*!”

Lábjegyzetek

Vagy: „a gyönyörűség városa”.
Vagy: „halántékod”.
Szó szerint: „tiszta”.
Szó szerint: „tekint alá”.
Vagy: „kirügyezett-e”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „nagyszerű”.
Vagy: „Mahanaim tánca”.