1Királyok 1:1-53
1 Dávid király pedig megöregedett,+ és elteltek fölötte az évek*. Betakargatták ugyan ruhákkal, de nem tudott fölmelegedni.
2 Ezt mondták hát neki a szolgái: „Engedd meg, urunk, királyunk, hogy egy lányt, egy szüzet keressünk. Ő majd gondoz téged, és a karjaidban fekszik, hogy fölmelegedjen urunk, a király.”
3 Egész Izraelt bejárták, hogy találjanak egy gyönyörű lányt. Így találtak rá a sunemi+ Abiságra+, és bevitték a királyhoz.
4 A lány rendkívül szép volt. Ő lett a király gondozója, és szolgált neki. De a királynak nem volt vele nemi kapcsolata.
5 Mindeközben Adónia+, Haggit fia felfuvalkodott, és ezt mondta: „Én leszek a király!” Szerzett magának egy szekeret, és lovasokat is, meg 50 embert, hogy előtte fussanak.+
6 Ám az apja soha nem akart vele összetűzésbe kerülni*, ezért nem mondta neki: „Miért tetted ezt?” Ráadásul igen jóképű volt, és az anyja Absolon után szülte őt.
7 Adónia tárgyalni kezdett Joábbal, Céruja fiával, és Abjátár+ pappal, azok meg segítséget nyújtottak neki, és támogatták őt.+
8 De Cádók+ pap és Benája+, Jójada fia, meg Nátán+ próféta, Simei+, Réi és Dávid kiemelkedő harcosai+ nem támogatták Adóniát.
9 Adónia aztán juhokat, marhákat és hizlalt állatokat áldozott+ a Zohélet-kőnél, amely az Én-Rógel közelében van, és meghívta minden testvérét, a király fiait, és Júda minden emberét, a király szolgáit.
10 De Nátán prófétát, Benáját, a kiemelkedő harcosokat és Salamont, a testvérét nem hívta meg.
11 Nátán+ ekkor így szólt Betsabéhoz+, Salamon anyjához+: „Nem hallottad, hogy Adónia+, Haggit fia király lett, és urunk, Dávid mit sem tud erről?
12 Most azért kérlek, gyere, hadd adjak neked tanácsot. Így megmentheted az életedet*, és fiadnak, Salamonnak az életét*.+
13 Menj be Dávid királyhoz, és így szólj hozzá: »Nemde te esküdtél meg, uram, királyom, a te szolgálólányodnak ilyen szavakkal: ’Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni.’+ Akkor miért Adónia lett a király?«
14 Miközben beszélsz majd a királlyal, én is bemegyek utánad, és megerősítem a szavaidat.”
15 Betsabé tehát bement a királyhoz, a hálószobájába. A király már nagyon idős volt, és a sunemi Abiság+ állt a szolgálatára.
16 Akkor Betsabé mélyen meghajolt, és leborult a király előtt. A király pedig így szólt: „Mit szeretnél?”
17 Ő ezt válaszolta: „Uram, te esküdtél meg Jehova Istenedre a te szolgálólányodnak: »Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni.«+
18 De most Adónia lett a király, és az én uram, a király mit sem tud erről.+
19 Rengeteg bikát, hizlalt állatot és juhot áldozott. Meghívta a király minden fiát, Abjátár papot és a hadsereg vezérét, Joábot is.+ De Salamont, a te szolgádat, nem hívta meg.+
20 És most, uram, királyom, egész Izrael szeme rajtad van, hogy megmondd nekik, ki fog az én uramnak, a királynak a trónján ülni őutána.
21 Máskülönben amint uram, királyom meghal*, engem is, és Salamon fiamat is árulónak fognak tekinteni.”
22 Még beszélt a királlyal, amikor megjött Nátán próféta.+
23 Nyomban szóltak hát a királynak: „Itt van Nátán próféta!” Nátán bement a király elé, és arcra borult előtte,
24 majd így szólt: „Uram, királyom, te mondtad, hogy Adónia lesz utánad a király, és ő fog a trónodon ülni?+
25 Mert ő ma lement, hogy sok bikát, hizlalt állatot és juhot áldozzon+, és meghívta a király minden fiát meg a hadsereg vezéreit és Abjátár papot.+ Ott esznek-isznak vele, és ezt mondogatják: »Éljen sokáig Adónia király!«
26 De engem, a te szolgádat, és Cádók papot meg Benáját+, Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27 Vajon uram, a király adott engedélyt erre, anélkül hogy tudatta volna a te szolgáddal, hogy ki üljön uramnak, a királynak a trónján őutána?”
28 Dávid király ekkor ezt mondta: „Hívjátok ide Betsabét!” Ő be is ment, és megállt a király előtt.
29 A király pedig megesküdött: „Olyan biztos az, mint hogy él Jehova, aki megszabadított engem* minden nyomorúságból,+
30 hogy úgy cselekszem a mai napon, amiképpen megesküdtem neked Jehovára, Izrael Istenére: »Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni helyettem.«”
31 Betsabé akkor mélyen meghajolt, leborult a király előtt, és ezt mondta: „Éljen az én uram, Dávid király örökké!”
32 Dávid király azonnal meg is parancsolta: „Hívjátok ide hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját+, Jójada fiát.”+ Ezek tehát bementek a király elé.
33 A király ezt mondta nekik: „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamon fiamat az öszvéremre*,+ és vigyétek le a Gihonhoz+.
34 Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel+ őt Izrael királyává. Aztán fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: »Éljen sokáig Salamon király!«+
35 Aztán vonuljatok mögötte, ő pedig jöjjön be, és üljön a trónomra. Ő lesz a király helyettem, és őt fogom megbízni azzal, hogy Izrael és Júda vezetője legyen.”
36 Benája, Jójada fia nyomban ezt mondta a királynak: „Ámen! Erősítse meg ezt Jehova, uram, királyom Istene!
37 Amiképpen urammal, a királlyal volt Jehova, úgy legyen Salamonnal is,+ és tegye a trónját még dicsőségesebbé, mint uramnak, Dávid királynak a trónját!”+
38 Lement hát Cádók pap, Nátán próféta, Benája+, Jójada fia, a kereteusok meg a peleteusok,+ és felültették Salamont Dávid király öszvérére,+ majd elvitték a Gihonhoz+.
39 Cádók pap ekkor előhozta az olajosszarut+ a sátorból,+ és felkente Salamont.+ Megfújták a kürtöt, és az egész nép kiáltozni kezdett: „Éljen sokáig Salamon király!”
40 Ezután az egész nép mögötte vonult. Miközben felfelé mentek, fuvoláztak, és annyira ujjongtak, hogy a föld is beleremegett*.+
41 Adónia és a vele levő meghívottak mind meghallották ezt, miután végeztek az evéssel.+ Joáb a kürtszó hallatán ezt kérdezte: „Mi ez a nagy hangzavar a városban?”
42 Még beszélt, amikor megérkezett Jonatán+, Abjátár pap fia. Adónia akkor így szólt: „Gyere be, mert jó* ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.”
43 De Jonatán ezt válaszolta Adóniának: „Hát nem éppen! Urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
44 A király elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójada fiát, és a kereteusokat meg a peleteusokat, és felültették őt a király öszvérére.+
45 Akkor Cádók pap és Nátán próféta felkenték őt királlyá a Gihonnál. Onnan aztán felmentek ujjongva, és most fel van bolydulva a város. Ez volt a hangzavar, amit hallottatok.
46 Sőt, Salamon már el is foglalta a királyi trónt.
47 És még valami: a király szolgái bementek, hogy kifejezzék jókívánságaikat urunknak, Dávid királynak: »Tegye Istened Salamon nevét tiszteletre méltóbbá a te nevednél, és trónját dicsőségesebbé a te trónodnál!« A király erre meghajolt az ágyán.
48 Ezt mondta a király: »Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki adott ma valakit, hogy a trónomon üljön, és megengedte, hogy lássam ezt!«”
49 Erre mindazok, akiket Adónia meghívott, megrémültek. Fogták magukat, és mindegyikük ment a maga útjára.
50 Adónia is félt Salamon miatt, így hát elment, és megragadta az oltár szarvait.+
51 Salamonnak ezt jelentették: „Adónia fél Salamon királytól. Megfogta az oltár szarvait, és ezt mondja: »Előbb esküdjön meg nekem Salamon király, hogy nem hányja kardélre a szolgáját!«”
52 Salamon erre ezt mondta: „Ha derék ember módjára viselkedik, egyetlen hajszála sem görbül meg, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia.”+
53 Salamon király tehát elküldött érte, hogy lehozzák őt az oltártól. Adónia aztán odajött, és meghajolt Salamon király előtt, Salamon pedig így szólt hozzá: „Menj haza!”
