1Mózes 42:1-38
42 Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona,+ ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?”
2 Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”+
3 Lement tehát József tíz testvére+, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban.
4 De Jákob nem küldte el Benjámint+, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”+
5 Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.+
6 Józsefnek hatalma volt az egész ország felett,+ és ő adott el gabonát a föld minden népének.+ Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.+
7 Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő,+ keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”+
8 József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt.
9 Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott,+ és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
10 Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid.
11 Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.”
12 De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
13 Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek.+ Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén.+ A legkisebb testvérünk most apánkkal van,+ egy pedig már nincs többé.+”
14 József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok!
15 De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.+
16 Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.”
17 Utána három napig őrizetben tartotta őket.
18 Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok:
19 Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.+
20 Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek.
21 Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk,+ mert láttuk a szenvedését*, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.”
22 Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám.+ Most az ő vérét kérik rajtunk számon.+”
23 József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük.
24 József ekkor odébb ment, és sírva fakadt.+ Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont,+ és a szemük láttára megkötöztette.+
25 József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük.
26 Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak.
27 Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában.
28 Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?”
29 Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva:
30 „A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk,+ és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük.
31 De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.+
32 Tizenketten vagyunk testvérek,+ és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé,+ a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.+«
33 De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam.+ Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.+
34 Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«”
35 És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek.
36 Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet!+ József nincs többé,+ Simeon sincs többé,+ és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!”
37 De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint!+ Bízd őt rám, és én visszahozom neked.+”
38 De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem.+ Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba*+ juttatjátok, belehalok a bánatba.+”
