1Mózes 50:1-26

  • József eltemeti Jákobot Kánaánban (1–14.)

  • József megnyugtatja a testvéreit, hogy megbocsátott nekik (15–21.)

  • József életének az utolsó napjai és a halála (22–26.)

    • József parancsot ad arra, hogy vigyék el a csontjait (25.)

50  József ekkor ráborult az apjára,+ könnyekre fakadt, és csókolgatta.  Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be+ az apját. Így hát az orvosok bebalzsamozták Izraelt.  Ez 40 teljes napot vett igénybe, mert ennyi napig szokott tartani a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napig siratták őt.  Amikor leteltek a gyász napjai, József beszélt a fáraó udvarával*, ezt mondva: „Ha jónak látjátok, adjátok át a fáraónak ezt az üzenetet:  »Apám arra kért, hogy esküdjek meg.+ Így szólt: ’Nézd, meg fogok halni.+ Abba a sírba temess,+ melyet Kánaán földjén készítettem elő magamnak.+’ Kérlek hát, hadd menjek fel, hogy eltemessem az apámat. Utána visszajövök.«”  A fáraó így válaszolt: „Menj, temesd el az apádat, ahogy megesküdtél neki.”+  Felment hát József, hogy eltemesse az apját, és vele ment a fáraó összes szolgája, udvarának a vénei+ és minden vén Egyiptom földjén.  Józseffel ment még az egész háznépe, a testvérei és az apjának a háznépe.+ Csak a kisgyermekeiket, a nyájaikat és a csordáikat hagyták Gósen földjén.  Szekerek+ és lovasok is mentek vele, ezért hatalmas volt a kíséret. 10  Majd megérkeztek Atád szérűjéhez, mely a Jordán vidékén van, és ott igen keservesen gyászoltak. József hét napig gyászolta az apját. 11  Annak a földnek a lakosai, a kánaániták, látták őket gyászolni Atád szérűjén, és ezt mondták: „Mélyen gyászolnak az egyiptomiak!” Ezért nevezik azt a helyet Ábel-Micraimnak*. Ez a Jordán vidékén van. 12  Jákob fiai tehát pontosan azt tették, amire utasította őket.+ 13  Elvitték őt Kánaán földjére, és abba a barlangba temették, mely Makpela mezején van Mamréval szemben, azon a mezőn, melyet Ábrahám vásárolt sírhelynek a hettita Efrontól.+ 14  Miután József eltemette az apját, visszatért Egyiptomba a testvéreivel és mindazokkal együtt, akik felmentek vele eltemetni az apját. 15  Apjuk halála után József testvérei ezt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és megfizet nekünk minden gonoszságért, amit vele szemben elkövettünk.”+ 16  Ezért ezt az üzenetet küldték Józsefnek: „Apád még a halála előtt megparancsolta: 17  »Mondjátok meg Józsefnek: ’Könyörögve kérlek, bocsásd meg a testvéreid vétkét és a bűnét, amellyel olyan sok bajt okoztak neked!’« Most azért kérünk, bocsásd meg szolgáidnak a vétkét, akik apád Istenét imádják.” József pedig sírva fakadt, amikor elmondták ezt neki. 18  A testvérei ezután odamentek hozzá, leborultak előtte, és így szóltak: „A rabszolgáid vagyunk!”+ 19  József ekkor ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Hát Isten vagyok én, hogy megítéljelek benneteket? 20  Ti ártani akartatok nekem,+ de ahogy most látjátok, Isten ezt jóra fordította, hogy sok ember életét megóvja.+ 21  Most hát ne féljetek! Ellátlak majd benneteket és a kisgyermekeiteket élelemmel.+” Így vigasztalta és bátorította őket. 22  József és apjának a háznépe továbbra is Egyiptomban lakott. József 110 évet élt, 23  és meglátta Efraim unokáit,+ valamint Manassé fiának, Mákirnak a fiait is.+ Ők József térdén születtek.* 24  Idővel József ezt mondta a testvéreinek: „Meg fogok halni. Isten azonban biztosan rátok fordítja majd a figyelmét,+ és elvisz titeket innen arra a földre, amely felől megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.+ 25  Ezért József arra kérte Izrael fiait, hogy esküdjenek meg. Ezt mondta nekik: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét. Vigyétek el majd innen a csontjaimat!+ 26  És József 110 éves korában meghalt. Bebalzsamozták,+ és koporsóba tették Egyiptomban.

Lábjegyzetek

Vagy: „háznépével”.
Jel.: ’az egyiptomiak gyásza’.
Vagyis úgy bánt velük, mintha a fiai lennének, és nagy szeretettel vette körül őket.