1Tesszalonika 1:1-10
1 Pál, Szilvánusz*+ és Timóteusz+ a tesszalonikaiak gyülekezetének, mely egységben van Istennel, az Atyával, és az Úr Jézus Krisztussal:
Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek!
2 Mindig hálát adunk Istennek, amikor említést teszünk mindnyájatokról az imáinkban,+
3 mert soha nem feledkezünk meg a mi Istenünk és Atyánk előtt a hithű munkátokról, a szeretetteljes fáradozásotokról és a kitartásotokról, mely a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett reménységetekből fakad.+
4 Mert tudjuk azt, testvérek, akiket szeret Isten, hogy ő kiválasztott benneteket,
5 mivel a jó hírt nem csupán szavakkal, hanem erővel, szent szellemmel és erős meggyőződéssel is hirdettük nektek, elvégre tudjátok, milyen emberekké lettünk köztetek a ti érdeketekben.
6 Ti pedig követtétek a példánkat,+ és az Úrét,+ hiszen annak ellenére fogadtátok el a szót – méghozzá a szent szellemtől származó örömmel –, hogy sok nyomorúságot éltetek át.+
7 Így hát jó példa lettetek minden hívőnek Makedóniában és Akhájában.
8 Való igaz, hogy nem csupán Makedóniában és Akhájában hallottak Jehova* szaváról nektek köszönhetően, hanem az Istenbe vetett hitetek híre mindenhova eljutott,+ úgyhogy nekünk semmit sem kell már mondanunk.
9 Mert ők maguk folyton arról beszélnek, milyen volt, amikor először találkoztunk veletek, és hogyan fordultatok el a bálványaitoktól,+ hogy egy élő és igaz Istennek szolgáljatok rabszolgaként,
10 és várjátok az égből a Fiát,+ akit feltámasztott a halottak közül, nevezetesen Jézust, aki megszabadít minket az eljövő haragtól+.
