2Krónikák 18:1-34
18 Bár Josafát nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott,+ házassági szövetséget kötött Ahábbal+.
2 Évekkel később le is ment Ahábhoz Szamáriába,+ és Aháb ekkor igen sok juhot és marhát áldozott érte és a vele levőkért. És unszolta* őt, hogy menjen föl vele Rámót-Gileád+ ellen.
3 Akkor Aháb, Izrael királya így szólt Josafáthoz, Júda királyához: „Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?” Ő erre ezt mondta neki: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem, és támogatlak a harcban.”
4 De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást Jehovától.”+
5 Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és az igaz Isten segítségével a király megszerzi azt.”
6 Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája?+ Kérjünk útmutatást általa is.”+
7 Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember,+ aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én gyűlölöm őt, mert jót sosem prófétál rólam, mindig csak rosszat.+ Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”
8 Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+
9 Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben. Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn ültek. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.
10 Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”
11 Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz.+ Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
12 A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők,+ és jót ígérj!”+
13 Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem az én Istenem, én azt fogom mondani.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
14 Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Legyőzitek őket.”
15 A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?”
16 Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk.+ Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”
17 Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”+
18 Mikája ezután így folytatta: „Halljátok hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül,+ és az ég egész serege+ ott áll a jobbján és a balján.+
19 Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, Izrael királyát, hogy fölmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
20 Majd előlépett egy szellem*+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?«
21 Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak*.« Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!«
22 Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked,+ valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”
23 Ekkor Sedékiás+, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte+ Mikáját+, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem,* hogy veled beszéljen?”+
24 Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.”
25 Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogjátok Mikáját, és adjátok át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának.
26 Így szóljatok hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe,+ és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«”
27 Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.”+ Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”
28 Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát fölment Rámót-Gileádba.+
29 Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és elmentek a csatába.
30 Szíria királya pedig megparancsolta a szekérparancsnokainak: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!”
31 Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott,+ és Jehova megsegítette őt, azonnal eltérítette őket tőle.
32 Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.
33 Az egyik ember pedig találomra* lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről*, mert súlyosan megsebesültem.”+
34 Egész nap folyt a küzdelem, és Izrael királyát álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben estig, míg végül napnyugtakor meghalt.+
