2Sámuel 16:1-23
16 Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején+, szembejött vele Ciba+, Mefibóset+ szolgája két fölnyergelt szamárral. 200 kenyér, 100 mazsolalepény, és 100 lepény volt rajtuk, mely nyári gyümölcsből* készült, továbbá egy nagy korsó bor.+
2 A király ekkor így szólt Cibához: „Miért hoztad ezeket?” Ciba ezt felelte: „A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az embereidnek, hogy egyenek, a bor pedig azoknak, akik kimerültek a pusztában, hogy igyanak.”+
3 A király ekkor így szólt: „És hol van uradnak fia*+?” Ciba erre ezt mondta a királynak: „Jeruzsálemben van, mert azt mondta: »Izrael népe ma visszaadja nekem apám királyi uralmát.«”+
4 A király akkor így szólt Cibához: „A tiéd mindaz, ami Mefibóseté.”+ Ciba erre ezt válaszolta: „Meghajlok előtted. Bárcsak elnyerném a jóindulatodat, uram, királyom!”+
5 Amikor Dávid király eljutott Bahurimig, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei+, Gera fia. Miközben jött, szitkozódott+.
6 Köveket hajigált Dávidra és összes szolgájára, valamint minden emberére és kiemelkedő harcosára, akik a király jobbján és balján voltak.
7 Simei így szitkozódott: „Menj innen, menj innen te semmirekellő, akinek annyi vér tapad a kezéhez!
8 Jehova megfizetett neked, mert megölted Saul házát, és elvetted tőle a királyságot. Ezért Jehova a fiadnak, Absolonnak adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vér tapad a kezedhez!+”
9 Abisai, Céruja+ fia akkor így szólt a királyhoz: „Mit szidalmazza ez a holt eb+ uramat, a királyt?+ Kérlek, hadd menjek oda, hogy a fejét vegyem.+”
10 A király azonban ezt mondta: „Ne törődjetek vele, Céruja fiai+! Hadd szidalmazzon csak,+ hisz Jehova mondta neki+: »Szórj szitkot Dávidra!« Ki mondhatná hát: »Miért teszed ezt?«”
11 Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához: „Ha a saját fiam, aki tőlem származik, az életemre* tör,+ akkor mennyivel inkább egy benjáminita+! Hagyjátok, hadd szitkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki.
12 Jehova talán meglátja nyomorúságomat,+ és Jehova jóval jutalmaz meg a mai napon rám szórt szitkok helyett+.”
13 Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, velük egy vonalban haladt, és közben szitkozódott,+ köveket hajigált, és csak úgy szórta a port.
14 Végül a király és a vele levő egész nép kimerülten megérkeztek, majd kipihenték magukat.
15 Időközben Absolon és az emberei megérkeztek Jeruzsálembe, és Ahitófel+ is velük volt.
16 Amikor aztán az arkita+ Húsai+, Dávid barátja* bement Absolonhoz, ezt mondta neki: „Éljen sokáig a király!+ Éljen sokáig a király!”
17 Absolon erre így szólt Húsaihoz: „Hát így szereted* te a barátodat? Miért nem tartottál vele?”
18 Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Nem. Én annak az oldalán állok, akit Jehova, ezek az emberek és a többi izraelita választott. Én vele tartok.
19 És megint csak azt mondom: Kit szolgáljak? Hát nem a fiát? Ahogy szolgáltam apádat, úgy téged is szolgállak.+”
20 Absolon később így szólt Ahitófelhez: „Adj tanácsot!+ Mit tegyünk?”
21 Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak: „Feküdj le apád másodfeleségeivel,+ akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak*.+ Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy magadra haragítottad az apádat, és így megerősödnek azok, akik támogatnak téged.”
22 Így hát sátrat állítottak fel Absolonnak a tetőn+, és Absolon lefeküdt apja másodfeleségeivel+ egész Izrael szeme láttára+.
23 Azokban a napokban úgy tekintettek Ahitófel+ tanácsára, mint az igaz Isten szavára*. Dávid is, és Absolon is így tekintett Ahitófel minden tanácsára.
