4Mózes 14:1-45
14 Ekkor kifakadt az egész közösség, és a nép egész éjszaka hangosan siránkozott.+
2 Az izraeliták mind zúgolódni kezdtek Mózes és Áron ellen,+ és az egész közösség ellenük fordult, és ezt mondta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy bárcsak meghaltunk volna itt a pusztában!
3 Miért hoz minket Jehova erre a földre? Azért, hogy megöljenek minket karddal?+ A feleségeinket és a gyermekeinket zsákmányul ejtik!+ Hát nem jobb, ha visszatérünk Egyiptomba?”+
4 Sőt még ezt is mondták egymásnak: „Jelöljünk ki egy vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!”+
5 Mózes és Áron ekkor arcra borult az összegyűlt izraeliták előtt.
6 Józsué+, Nún fia és Káleb+, Jefunné fia pedig, akik azok között voltak, akik kikémlelték a földet, megszaggatták a ruhájukat,
7 és ezt mondták az izraeliták egész közösségének: „A föld, amelyre elmentünk, hogy kikémleljük, nagyon-nagyon jó föld.+
8 Ha Jehova kedvét leli bennünk, akkor be fog minket vinni erre a földre, és nekünk adja ezt a tejjel és mézzel folyó földet.+
9 Csak Jehova ellen ne lázadjatok! Ne féljetek annak a földnek a népétől,+ mert elpusztítjuk őket*. Már nincs, ami megvédje őket. Jehova velünk van.+ Ne féljetek tőlük!”
10 Erre az egész közösség arról beszélt, hogy megkövezi őket.+ De Jehova dicsősége megjelent a találkozás sátrán az összes izraelita előtt.+
11 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek: „Meddig nem tisztel még engem ez a nép,+ és meddig nem hisznek még bennem annak ellenére sem, hogy sok csodát* tettem közöttük?+
12 Hadd sújtsak le rájuk járvánnyal, hogy végezzek velük, és hadd tegyelek téged náluk nagyobb és hatalmasabb nemzetté!”+
13 Mózes azonban ezt mondta Jehovának: „Biztosan hallanak majd erről az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet a hatalmaddal,+
14 és elmondják majd azoknak, akik ezen a földön laknak. Ők is hallották, hogy te, Jehova, ezzel a néppel vagy+, és szemtől szemben megjelentél nekik.+ Hogy te vagy Jehova, és a felhőd felettük van, és nappal felhőoszlopban mész előttük, éjjel pedig tűzoszlopban.+
15 Ha hirtelen* elpusztítanád ezt a népet, akkor a nemzetek, akik hallották a híredet, ezt mondanák:
16 »Mivel Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet esküvel nekik ígért, lemészárolta őket a pusztában.«+
17 Most azért, kérlek, Jehova, mutasd meg, hogy milyen hatalmas vagy, hiszen ezt ígérted:
18 »Jehova türelmes* és odaadóan szeret,+ megbocsát vétket és törvényszegést, de semmiképp sem hagyja büntetlenül a bűnöst, hanem megbünteti az apák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket.«+
19 Mivel odaadóan szereted a népedet, bocsásd meg, kérlek, a vétkét, ahogyan megbocsátottál a népnek Egyiptom óta mindeddig!+”
20 Jehova ekkor ezt mondta: „Megbocsátok nekik, ahogy kérted.+
21 Jehova dicsősége be fogja tölteni az egész földet!+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
22 Viszont azok közül, akik látták a dicsőségemet és a csodáimat*+, amelyeket Egyiptomban és a pusztában hajtottam végre, és mégis próbára tettek engem,+ már tízszer is, és nem hallgattak a szavamra,+ senki sem
23 fogja meglátni azt a földet, amely felől megesküdtem apáiknak. Igen, senki sem fogja meglátni, aki nem tisztel engem.+
24 Az én szolgámat, Kálebet+ viszont, mivel másképp gondolkodik, és mindig teljes szívvel követ engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és az az utódaié lesz.+
25 Mivel a völgyben az amálekiták és a kánaániták+ laknak, holnap forduljatok vissza, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.+”
26 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak:
27 „Meddig zúgolódik még ellenem ez a gonosz közösség?+ Hallottam, hogy mit mondanak rólam az izraeliták.
28 Mondd meg nekik: »Így szól Jehova: ’Hallottam, hogy mit mondtatok. Pontosan azt fogom tenni veletek, amit mondtatok!+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
29 Ebben a pusztában fogtok meghalni,+ igen, minden 20 éves és annál idősebb személy, akit nyilvántartásba vettek, mindenki, aki zúgolódik ellenem.+
30 Egyikőtök sem megy be arra a földre, mely felől megesküdtem*, hogy ott fogtok lakni,+ kivéve Kálebet, Jefunné fiát és Józsuét, Nún fiát.+
31 A gyermekeiteket viszont, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek,+ őket beviszem, és ők meg fogják látni azt a földet, amelyet ti semmibe vettetek.+
32 Ti azonban ebben a pusztában fogtok meghalni.
33 Fiaitok pedig pásztorok lesznek a pusztában 40 évig,+ és felelniük kell a hűtlenségetekért*, míg egytől egyig meg nem haltok a pusztában.+
34 Egy-egy napért egy-egy évet számítok. Mivel 40 napon át kémleltétek ki azt a földet,+ így 40 éven át fogtok felelni a vétketekért,+ hogy megtudjátok, mivel jár az, ha szembeszegültök velem*.
35 Én, Jehova szóltam. Ezt fogom tenni ezzel az egész gonosz közösséggel, azokkal, akik összegyűltek ellenem: Ebben a pusztában lesz végük, itt fognak meghalni.+
36 Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki a földet, és rossz hírrel tértek vissza,+ és akik miatt az egész közösség ellene zúgolódott,
37 igen, azok a férfiak, akik rossz hírt hoztak arról a földről, megkapják a büntetésüket, és meghalnak Jehova előtt.+
38 De Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunné fia életben marad azok közül a férfiak közül, akik elmentek kikémlelni azt a földet.+’«”
39 Amikor Mózes elmondta ezeket az izraelitáknak, akkor a nép keservesen bánkódott.
40 Felkeltek kora reggel, fel akartak menni a hegy tetejére, és ezt mondták: „Vétkeztünk. De most készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyről Jehova beszélt.”+
41 Mózes azonban ezt mondta: „Miért mentek túl azon, amire Jehova utasítást adott? Nem fogtok sikerrel járni.
42 Ne menjetek fel, mert Jehova nincs veletek, és le fognak győzni titeket az ellenségeitek.+
43 Mert az amálekitákkal és a kánaánitákkal fogtok szembekerülni,+ és megölnek titeket karddal. Mivel elfordultatok Jehovától, és nem követitek, már nem lesz veletek Jehova.”+
44 Ők ennek ellenére felmerészkedtek a hegy tetejére,+ ám Jehova szövetségládája és Mózes a táborban maradt.+
45 Akkor az amálekiták és a kánaániták, akik azon a hegyen laktak, lejöttek, lecsaptak rájuk, szétkergették őket, és ők egészen Hormáig menekültek.+
