4Mózes 20:1-29
20 Az első hónapban az izraeliták egész közössége megérkezett Cin pusztájába, és a nép letelepedett Kádesben+. Ott halt meg Mirjam+, és ott temették el.
2 A közösségnek azonban nem volt vize,+ és összegyűltek Mózes és Áron ellen.
3 A nép veszekedett Mózessel,+ és ezt mondta: „Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink meghaltak Jehova előtt!
4 Miért hoztátok Jehova gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg mi is, és az állataink is?+
5 Minek hoztatok ki minket Egyiptomból? Azért, hogy erre a rossz helyre hozzatok minket?+ Ez nem olyan hely, ahova magot lehetne vetni, és nincs itt sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, de még ivóvíz sincs!”+
6 Mózes és Áron ekkor elmentek a gyülekezet elől a találkozás sátrának a bejáratához, arcra borultak, és Jehova dicsősége megjelent nekik.+
7 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek:
8 „Fogd a botodat, és a testvéreddel, Áronnal hívjátok össze a közösséget. A szemük láttára mondjátok a sziklaszirtnek, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklaszirtből, és adj inni a közösségnek és az állataiknak.+”
9 Mózes pedig elvette a botját Jehova elől,+ ahogy parancsolta neki.
10 Azután Mózes és Áron összehívta a gyülekezetet a sziklaszirt elé, és ezt mondta nekik: „Halljátok meg, ti lázadók! Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?”+
11 Ekkor Mózes fölemelte a kezét, és ráütött a botjával kétszer a sziklaszirtre. Sok víz fakadt belőle, és a közösség meg az állatok is inni kezdtek.+
12 Jehova később ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem mutattátok ki, hogy hisztek bennem, és nem szenteltetek meg engem az izraeliták szeme láttára, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik fogok adni.”+
13 Ez történt Meriba* vizeinél,+ ahol az izraeliták veszekedtek Jehovával, és ő bebizonyította nekik, hogy szent.
14 Mózes ezután követeket küldött Kádesből Edom királyához:+ „Ezt mondja a testvéred, Izrael:+ »Jól tudod, milyen nehézségeket éltünk át.
15 Ősapáink Egyiptomba mentek,+ és sok éven* át ott laktunk.+ Az egyiptomiak rosszul bántak velünk és az ősapáinkkal.+
16 Végül Jehovához kiáltottunk,+ és ő meghallotta, majd angyalt küldött,+ és kihozott minket Egyiptomból. Most pedig itt vagyunk Kádesben, a területed határán fekvő városban.
17 Kérünk, hadd menjünk keresztül a területeden. Nem megyünk át egyetlen szántóföldön vagy szőlősön sem, és egyetlen kútból sem iszunk vizet. A Király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, míg át nem jutunk a területeden.+«”
18 Edom királya azonban ezt mondta neki: „Nem mehetsz át a területemen, mert különben karddal megyek eléd!”
19 Az izraeliták erre így feleltek neki: „Az országúton megyünk fel, és ha mi vagy az állataink a vizedet isszuk, kifizetjük neked.+ Semmi mást nem szeretnénk, csak hogy átmehessünk gyalog.”+
20 Edom királya ezek után is ezt mondta: „Nem vonulhattok át.”+ És kiment eléje sok emberrel és egy erős hadsereggel*.
21 Edom királya tehát nem volt hajlandó megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon a területén. Izrael ezért kikerülte.+
22 Izrael népe, az egész közösség útnak indult Kádesből, és eljutottak a Hór-hegyhez.+
23 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edom földjének a határán:
24 „Áron a népe mellé fog kerülni*.+ Nem megy be arra a földre, melyet az izraelitáknak fogok adni, mivel mindketten fellázadtatok a Meriba vizeivel kapcsolatos utasításom ellen.+
25 Menj fel Áronnal és a fiával, Eleázárral a Hór-hegyre.
26 Vedd le Áronról a ruháit+, és öltöztesd fel azokba Eleázárt+, a fiát. Áron pedig ott fog meghalni.”
27 Mózes pedig úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Az egész közösség szeme láttára felmentek a Hór-hegyre.
28 Mózes akkor levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, Áron fiát. Áron azután meghalt a hegy tetején,+ Mózes és Eleázár pedig lejött a hegyről.
29 Amikor az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, Izrael egész népe 30 napon át siratta őt.+
