5Mózes 2:1-37
2 Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem.+ Sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén.
2 Jehova végül így szólt hozzám:
3 »Már elég régóta vándoroltok ennek a hegynek a környékén. Most forduljatok észak felé.
4 Parancsold meg a népnek: ’El fogtok vonulni a testvéreitek, Ézsau leszármazottainak+ a határa mellett, akik a Szeiren laknak.+ Félni fognak tőletek,+ mégis nagyon vigyázzatok.
5 Ne legyetek velük ellenségesek,* mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam.+
6 Fizessétek ki nekik az élelmet, amit esztek, és a vizet, amit isztok,+
7 mert Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt.+’«
8 Így hát elmentünk a testvéreink, Ézsau leszármazottai mellett,+ akik a Szeiren laknak, és kikerültük az arabai utat, Elátot és Ecjon-Gebert+.
Utána rátértünk a Moáb+ pusztájába vezető útra.
9 Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Ne legyetek ellenségesek Moábbal, és ne harcoljatok velük, ugyanis nem adok nektek a földjükből, mert Lót leszármazottainak+ adtam Art*.
10 (Korábban az emiták+ laktak ott, akik sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok.
11 A refaitákat+ is olyanoknak tartották, mint az anákokat+, és a moábiták emitáknak nevezték őket.
12 Korábban a horiták+ laktak a Szeiren, de Ézsau leszármazottai elvették a földjüket, megölték őket, és a helyükön telepedtek le.+ Ugyanezt fogják tenni az izraeliták is azon a földön, amely az övék lesz, mert Jehova nekik adja.)
13 Most pedig menjetek, és vonuljatok át a Zered völgyén.« És mi átmentünk a Zered völgyén.+
14 Kádes-Barneától indulva 38 évig vándoroltunk, míg átmentünk a Zered völgyén. Ez idő alatt a hadköteles férfiaknak az az egész nemzedéke meghalt, és nem maradt belőlük egy sem a táborban, ahogy Jehova megesküdött nekik.+
15 Jehova* ellenük fordult, míg egytől egyig meg nem haltak.+
16 Miután ezek a hadköteles férfiak mind meghaltak,+
17 Jehova ismét szólt hozzám:
18 »Ma elvonultok Moáb területe, vagyis Ar mellett.
19 Amikor az ammoniták közelébe értek, ne dühítsétek fel őket, mert nem adok nektek az ammoniták földjéből, mivel Lót leszármazottainak adtam azt.+
20 Régebben ezt is a refaiták+ földjének tekintették. (Korábban a refaiták laktak ott, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket.
21 Ők sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok+. Jehova azonban legyőzte őket az ammoniták előtt, azok pedig elűzték őket, és letelepedtek a helyükön.
22 Ugyanezt tette Ézsau leszármazottaiért is, akik most a Szeiren+ laknak. Legyőzte a horitákat+ előttük, így Ézsau leszármazottai el tudták venni a földjüket, és a helyükön laknak mind a mai napig.
23 Az avvitákat pedig, akik falvakban laktak Gáza+ környékén, a kaftoriak*+ győzték le, és letelepedtek a helyükön.)
24 Induljatok el, és menjetek át az Arnon+ völgyén. A segítségemmel legyőzitek az amorita Szihont+, Hesbon királyát. Harcoljatok hát vele, és vegyétek birtokba a földjét.
25 Gondoskodom róla, hogy a mai naptól fogva minden nép, aki csak hall rólatok, féljen és rettegjen tőletek. Zaklatottak lesznek és reszketni* fognak miattatok.+«
26 Ekkor békés szándékkal+ követeket küldtem Kedemót+ pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához, ezzel az üzenettel:
27 »Hadd vonuljunk át a földeden! Csak az úton megyünk. Nem térünk le se jobbra, se balra.+
28 Az ételért, amit eszünk, és a vízért, amit iszunk, fizetünk neked. Csak hadd mehessünk át gyalog
29 – mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau leszármazottai és az Arban lakó moábiták is megengedték ezt –, míg át nem kelünk a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«
30 Ám Szihon, Hesbon királya, nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén. Jehova, a mi Istenünk* hagyta, hogy konokká váljon,+ és megmakacsolja magát*, hogy így Istenünk segítségével legyőzhessük őt, ahogy le is győztük.+
31 Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, hogy birtokba vedd a földjét.«+
32 Amikor Szihon kijött, és vele együtt az egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,+
33 akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy vereséget mértünk rá, a fiaira és az egész népére.
34 Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és elpusztítottunk minden várost, a férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt. Nem hagytunk életben senkit sem.+
35 Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk.
36 Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől+ és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.+
37 De nem mentetek közel az ammoniták földjéhez+, a Jabbók+ völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és egyetlen olyan helyhez sem, melyről Jehova, a mi Istenünk azt parancsolta, hogy ne menjünk oda.
