Bírák 21:1-25

  • Benjámin törzse megmenekül (1–25.)

21  Ekkor Izrael férfiai a következő esküt tették Micpában+: „Egyikünk sem adja a lányát feleségül Benjáminból való férfihoz!”+ 2  A nép pedig elment Bételbe,+ ott ült az igaz Isten előtt egészen estig, közben kiáltozott, és keservesen sírt. 3  Ezt mondogatták: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Miért történt ez Izraelben? Miért kell ma egy törzsnek hiányoznia Izraelből?” 4  Másnap a nép korán felkelt, épített ott egy oltárt, és égőáldozatokat meg közösségi áldozatokat+ mutatott be. 5  Majd Izrael népe ezt mondta: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből, hogy összegyűljön velünk Jehova előtt?” Ugyanis ünnepélyesen esküt tettek, hogy annak, aki nem jött fel Jehovához Micpába, meg kell halnia. 6  És Izrael népe sajnálta, ami a testvérével, Benjáminnal történt. Ezt mondták: „Ma kivágtak egy törzset Izraelből. 7  Hogyan gondoskodjunk feleségről azoknak, akik megmaradtak? Hiszen megesküdtünk Jehovára,+ hogy nem adunk nekik feleségül egyet sem a lányaink közül.+ 8  Ezt kérdezték: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből Jehovához Micpába?”+ Történetesen Jábes-Gileádból nem jött senki sem a táborba, ahova összegyűltek. 9  Amikor a népet megszámolták, látták, hogy Jábes-Gileád lakosai közül senki sincs ott. 10  Így hát a közösség odaküldött a legerősebb férfiak közül 12 000-et. Ezt parancsolták nekik: „Menjetek, és hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakosait, még a nőket és a gyermekeket is.+ 11  Ezt tegyétek: Pusztítsatok el minden férfit, és a nők közül mindenkit, akinek már volt nemi kapcsolata férfival!” 12  Jábes-Gileád lakosai között találtak 400 szűz lányt, akiknek még sosem volt nemi kapcsolatuk férfival. Elhozták hát őket a táborba, Silóba,+ amely Kánaán földjén van. 13  Ekkor az egész közösség üzent a benjáminitáknak, akik Rimmon szikláján+ voltak, és békét ajánlottak nekik. 14  Így hát Benjámin visszatért, és nekik adták azokat a nőket, akiket életben hagytak a jábes-gileádi nők közül,+ de nem találtak nekik eleget. 15  És a nép sajnálta, ami Benjáminnal történt,+ mert Jehova megosztottságot idézett elő Izrael törzsei között. 16  Ezért a közösség vénei ezt kérdezték: „Hogyan gondoskodjunk feleségről a megmaradt férfiaknak, hiszen Benjámin asszonyai mind elpusztultak.” 17  Majd ezt mondták: „Továbbra is legyen örökségük azoknak, akik Benjáminból megmenekültek, nehogy kivesszen egy törzs Izraelből. 18  De mi nem adhatunk nekik feleséget a lányaink közül, mert Izrael népe megesküdött: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!«+ 19  Majd ezt mondták: „Figyeljetek! Évről évre van egy ünnepe Jehovának Silóban+, amely Bételtől északra fekszik, a Bételből Sikembe menő országúttól keletre, Lebonától pedig délre.” 20  Ezt parancsolták hát Benjámin férfiainak: „Menjetek, és álljatok lesben a szőlőskertekben. 21  Amikor látjátok, hogy a fiatal nők* kijönnek Silóból körtáncot lejteni, akkor mindegyikőtök jöjjön elő a szőlőskertekből, és ragadjon meg egy Silóból való fiatal nőt, hogy a felesége legyen, majd térjetek vissza Benjámin földjére. 22  Ha pedig a nők apái és testvérei panaszt emelnének ellenünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: »Legyetek irántunk jóindulattal Benjámin férfiainak érdekében, mert nem tudtunk feleséget szerezni mindegyiküknek a háborúból,+ és ti nem tudtatok nekik feleséget adni anélkül, hogy megszegtétek volna az eskütöket+!«” 23  Benjámin férfiai így is tettek, és mindegyikük feleséget szerzett magának a táncoló nők közül. Utána pedig visszatértek a földre, melyet örököltek, újjáépítették a városaikat,+ és letelepedtek azokban. 24  És az izraeliták szétszóródtak onnan abban az időben, mindenki a saját törzséhez és családjához; és elmentek onnan, mindenki arra a földre, melyet örökölt. 25  Azokban a napokban nem volt király Izraelben.+ Mindenki azt tette, amit jónak látott*.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „lányok”.
Vagy: „gondolt”.