Ezékiel 3:1-27
3 Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Edd meg, ami előtted van*. Edd meg ezt a tekercset, és menj, szólj Izrael népéhez.”+
2 Kinyitottam hát a számat, ő pedig megetette velem a tekercset.
3 Aztán így szólt hozzám: „Embernek fia, edd meg ezt a tekercset, amelyet adok neked, és töltsd meg vele a hasad.” Erre enni kezdtem, és az olyan édes volt a számban, mint a méz.+
4 Ezután így szólt hozzám: „Embernek fia, menj el Izrael népéhez, és mondd el nekik szavaimat.
5 Mert nem érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez szól a küldetésed, hanem Izrael népéhez.
6 Nem a sok érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez küldelek, amelyeknek a szavait nem érted. Ha hozzájuk küldenélek, ők odafigyelnének rád.+
7 De Izrael népe nem fog figyelni rád, mert rám nem akarnak figyelni.+ Izrael népében ugyanis mindenki önfejű és makacs.+
8 Én pedig ugyanolyan keménnyé tettem arcodat, mint amilyen az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a homlokodat, mint amilyen az ő homlokuk.+
9 Gyémánthoz hasonlóvá, kovakőnél keményebbé tettem a homlokodat.+ Ne félj tőlük, és ne rettenj meg tekintetüktől,+ mert lázadó nép ez.”
10 Azután ezt mondta még nekem: „Embernek fia, szívleld meg és halld meg minden szavamat, amelyet közlök veled.
11 Menj el néped* száműzöttjei közé,+ és beszélj velük. Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova«, akár figyelnek, akár nem.”+
12 Majd magával ragadott egy szellem,+ és nagy morajló hangot hallottam a hátam mögött, mely ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova dicsősége az ő helyéről!”
13 És hallani lehetett az élő teremtmények egymást verdeső szárnyainak hangját,+ a mellettük levő kerekek+ hangját és nagy morajlás hangját.
14 A szellem magával ragadott és elvitt, én pedig mentem keserűen és felindultan, és Jehova szelleme erőteljesen működött rajtam*.
15 Elmentem hát Tel-Abibba, a száműzöttek közé, akik a Kébár+ folyónál laktak, és én is ott maradtam, ahol ők laktak. 7 napig maradtam ott közöttük kábultan.+
16 Jehova a 7 nap elteltével így szólt hozzám:
17 „Embernek fia! Őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára,+ és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.+
18 Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz«, de te nem figyelmezteted, és elmulasztasz szólni neki, hogy figyelmeztesd, hogy hagyjon fel gonosz viselkedésével, és így életben maradhasson,+ akkor ő meghal a vétke miatt, mivel gonosz,+ de a vérét tőled kérem számon.+
19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem tér meg gonoszságából, mégsem hagy fel gonosz viselkedésével, akkor ő meghal a vétke miatt, de te biztosan megmented az életedet*.+
20 Ám ha az igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat* teszi, akkor én a botlását okozom, ő pedig meghal.+ Ha nem figyelmezteted, ő meghal a bűne miatt, és igazságos cselekedeteinek többé emléke sem marad, de a vérét tőled kérem számon.+
21 Ha viszont figyelmeztetted az igazságos személyt, hogy ne vétkezzen, és ő nem is vétkezik, akkor biztosan életben marad, mert figyelmeztetést kapott,+ te pedig megmented az életedet*.”
22 Jehova ereje ott működni kezdett rajtam,* és így szólt hozzám: „Indulj, menj ki a völgybe, és ott beszélni fogok veled.”
23 Elindultam hát, kimentem a völgybe, és ott volt Jehova dicsősége,+ ugyanolyan dicsőség, mint amilyet a Kébár+ folyónál láttam, és arcra borultam.
24 Akkor szellem szállt belém, lábra állított,+ és Isten így szólt hozzám:
„Menj, zárkózz be a házadba!
25 Rád pedig, embernek fia, köteleket tesznek, és megkötöznek azokkal, úgyhogy nem tudsz majd közéjük menni.
26 Nyelvedet a szájpadlásodhoz tapasztom, és megnémulsz, és képtelen leszel megfeddni őket, mert lázadó nép ez.
27 De amikor beszélek veled, megnyitom a szádat, te pedig mondd meg nekik:+ »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« Aki figyel, az figyeljen,+ aki nem akar figyelni, az ne figyeljen, mert lázadó nép ez.+
