Ezékiel 36:1-38

  • Prófécia Izrael hegyvidékéről (1–15.)

  • Izrael helyreállítása (16–38.)

    • „Meg fogom szentelni nagy nevemet” (23.)

    • „Mint az Éden kertje” (35.)

36  „Te pedig, embernek fia, prófétálj Izrael hegyeiről, és ezt mondjad: »Ó, Izrael hegyei, halljátok meg Jehova szavát! 2  Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Az ellenség így beszélt ellenetek: „Haha! Még az ősi magaslatok is a mi birtokunkba kerültek!”’+« 3  Ezért prófétálj, és ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivelhogy pusztává tettek és mindenfelől megtámadtak titeket, hogy birtokává legyetek a nemzetek túlélőinek*, és az emberek a szájukra vesznek, rágalmaznak titeket,+ 4  ezért, ó, Izrael hegyei, halljátok meg a legfőbb Úr, Jehova szavát! Így szól a legfőbb Úr, Jehova a hegyekhez és a dombokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a pusztává tett romokhoz+ és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körülöttük élő nemzetek túlélői kifosztottak és kigúnyoltak;+ 5  így szól hozzájuk a legfőbb Úr, Jehova: „Buzgalmam tüzében+ fogok szólni a nemzetek túlélői ellen és egész Edom ellen, azok ellen, akik nagy örömmel és teljes megvetéssel*+ követelték maguknak birtokul az országomat, hogy az övéik legyenek legelői, és hogy kifosszák azt.”+’« 6  Azért hát prófétálj Izrael földjéről, és mondd meg a hegyeknek és a domboknak, a folyóknak és a völgyeknek: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én szólni fogok buzgalmamban és dühömben, mert megaláztatást kellett elviselnetek a nemzetektől.’«+ 7  Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Esküre emelem a kezemet, hogy a körülöttetek levő nemzeteknek is el kell majd viselniük az őket érő szégyent.+ 8  Ti pedig, ó, Izrael hegyei, ágakat hoztok, és gyümölcsöt teremtek népemnek, Izraelnek,+ mert hamarosan visszatérnek. 9  Mert én veletek vagyok, és felétek fordulok, titeket pedig megművelnek és bevetnek. 10  Megsokasítom népeteket – Izrael egész népét, mindenestül –, a városokat lakni fogják,+ és a lerombolt helyek újjáépülnek.+ 11  Igen, megsokasítom népeteket és az állataitokat,+ megsokasodnak és termékenyek lesznek. Lakottá teszlek benneteket, mint amilyenek korábban voltatok,+ és jobban megy majd sorotok, mint a múltban.+ És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+ 12  Embereket járatok majd rajtatok – népemet, Izraelt –, és ők birtokba vesznek titeket.+ Ti az örökségük lesztek, és soha többé nem teszitek őket gyermektelenné+.«” 13  „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel azt mondják neked, hogy ’olyan föld vagy, amely felfalja az embereket, és megfosztja nemzeteit a gyermekektől’«, 14  »ezért nem fogod többé felfalni az embereket, és nem fosztod meg többé nemzeteidet a gyermekektől – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 15  Nem engedem többé, hogy a nemzetek sértegessenek, és az emberek gyalázzanak téged,+ és nem buktatod el többé nemzeteidet« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.” 16  És Jehova újból szólt hozzám: 17  „Embernek fia! Amikor Izrael népe a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt viselkedésükkel és cselekedeteikkel.+ Tetteik olyanok voltak számomra, mint a havivérzés tisztátalansága.+ 18  Én erre kitöltöttem rajtuk dühömet a vér miatt, amelyet kiontottak azon a földön,+ és amiatt, hogy tisztátalanná tették azt undorító bálványaikkal*.+ 19  Így hát szétszórtam őket a nemzetek közé, és szétszéledtek az országokba.+ Viselkedésük és cselekedeteik szerint ítélkeztem felettük. 20  De amikor a nemzetek közé mentek, az emberek megszentségtelenítették szent nevemet,+ így beszélve róluk: »Jehova népe ez, ám el kellett hagyniuk a földjét.« 21  Ezért cselekedni fogok szent nevem érdekében, amelyet Izrael népe megszentségtelenített a nemzetek között, ahová mentek.+ 22  „Azért így szólj Izrael népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Nem értetek cselekszem, ó, Izrael népe, hanem az én szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a nemzetek között, ahová mentetek.’+« 23  »Meg fogom szentelni nagy nevemet,+ amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között, amelyet megszentségtelenítettetek közöttük. És megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, amikor meg leszek szentelve közöttetek a szemük láttára. 24  Kihozlak benneteket a nemzetek közül, és egybegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek titeket a földetekre.+ 25  Tiszta vizet hintek rátok, és tiszták lesztek.+ Megtisztítalak benneteket minden tisztátalanságotoktól+ és minden undorító bálványotoktól+. 26  Új szívet adok nektek,+ és új szellemet helyezek belétek.+ Eltávolítom a kőszívet+ testetekből, és hússzívet* adok nektek. 27  Szellememet helyezem belétek, és arra indítalak titeket, hogy a rendelkezéseim szerint járjatok,+ ti pedig megtartjátok és végrehajtjátok bírói döntéseimet. 28  Akkor azon a földön laktok majd, amelyet ősapáitoknak adtam, és népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.+« 29  »Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól. Megparancsolom a gabonának, hogy bőségesen teremjen, és nem hozok rátok éhínséget.+ 30  Megsokasítom a fa gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy soha többé ne kelljen gyalázatot elviselnetek az éhínség miatt a nemzetek között.+ 31  Akkor eszetekbe jut majd gonosz viselkedésetek és helytelen cselekedeteitek, és undorodni fogtok magatoktól vétkeitek és utálatos szokásaitok miatt.+ 32  De tudjátok meg, hogy nem értetek teszem ezt!+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Inkább szégyenkezzetek és érezzetek megaláztatást viselkedésetek miatt, ó, Izrael népe!« 33  Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden vétketektől, lakottá teszem a városokat,+ és újjáépülnek a lerombolt helyek.+ 34  Művelni fogják az elhagyatott földet, mely elhagyatottan hevert minden arra járó szeme láttára. 35  Így fognak beszélni: ’Az elhagyatott föld olyan már, mint az Éden kertje+, és az egykor romokban heverő, kietlen, lerombolt városok most meg vannak erősítve és lakottak.’+ 36  És a körülöttetek megmaradt nemzetek megtudják, hogy én, Jehova építettem fel, ami le lett rombolva, és én ültettem be, ami puszta volt. Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.+« 37  Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Még azt is megengedem, hogy Izrael népe arra kérjen engem, hogy sokasítsam meg őket, mint egy nyájat. 38  Mint a szentek nyája, mint Jeruzsálem nyája* a város ünnepi időszakaiban+, az egykor romokban heverő városok megtelnek az emberek nyájaival.+ És megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „maradékának”.
Vagy: „megvetéssel a lelkükben”.
A héber kifejezés rokonságban állhat a ’ganéj’ jelentésű szóval, és a megvetés kifejezésére használták.
Vagyis olyan szívet, amely fogékony az Istentől jövő irányításra.
Esetleg: „mint az áldozatra szánt juhok nyájai Jeruzsálemben”.