Ezsdrás 9:1-15

  • Az izraeliták más népekkel kötnek házasságot (1–4.)

  • Ezsdrás bűnbánó imája (5–15.)

9  Mindezek után a fejedelmek nyomban odajöttek hozzám, és ezt mondták: „Izrael népe, a papok és a léviták nem különültek el az országok népeitől, a kánaánitáktól, hettitáktól, perizitáktól, jebuszitáktól, ammonitáktól, moábitáktól, egyiptomiaktól+ és amoritáktól+, és azok utálatos szokásaitól+. 2  Lányaik közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak.+ Ők, a szent utódok*,+ az országok népeivel keveredtek+. A fejedelmek meg a helytartók voltak az elsők, akik ezt a hűtlenséget elkövették.” 3  Mihelyt meghallottam ezt, megszaggattam ruhámat és ujjatlan köpenyemet, téptem hajamat és szakállamat, és döbbenten leültem. 4  Majd mindazok, akik tisztelték Izrael Istenének szavait,* körém gyűltek a száműzött nép hűtlensége miatt, miközben én döbbenten ültem egészen az esti gabonaáldozat+ bemutatásáig. 5  Az esti gabonaáldozat+ bemutatásakor felkeltem megalázottságomból megszaggatott ruhámban és ujjatlan köpenyemben; térdre estem, és kezemet Jehova, az én Istenem felé emeltem. 6  Ezt mondtam: „Ó, Istenem, szégyenemben és zavaromban nem merem feléd emelni arcomat, ó, Istenem, hisz vétkeink fejünk fölé sokasodtak, és bűnünk egészen az égig nőtt.+ 7  Ősapáink napjaitól fogva mind a mai napig nagy a mi bűnünk;+ és vétkeink miatt a királyainkkal és papjainkkal együtt az országok királyainak kezébe kerültünk, fogságba vittek,+ kardélre hánytak,+ kifosztottak+ és megszégyenítettek minket, és így van ez ma is+. 8  De most egy pillanatra kegy áradt felénk tőled, Jehova Istenünk, azáltal hogy hagytad, hogy egy maradék megmeneküljön, és szilárd helyet* adtál nekünk szent helyeden,+ hogy felragyogtasd szemünket, ó, Istenünk, és megeleveníts bennünket egy kissé szolgaságunkban. 9  Hiszen, noha szolgák vagyunk,+ szolgaságunkban sem hagytál el bennünket, Istenünk, hanem az irántunk mutatott szeretetedből* fakadóan elnyertük Perzsia királyainak jóindulatát+. Így megelevenítettél minket, hogy helyreállítsuk Istenünk házát+, újjáépítsük romjait, és kőfalat* adj nekünk Júdában és Jeruzsálemben. 10  Ó, Istenünk, mit mondhatnánk most, ezek után? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, 11  melyeket szolgáid, a próféták által adtál nekünk, ezt mondva: »A föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan az országok népeinek tisztátalansága miatt. Utálatos szokásaik miatt egyik végétől a másikig elárasztották azt tisztátalanságukkal.+ 12  Ezért ne adjátok hozzá lányaitokat fiaikhoz, és fiaitoknak se vegyétek feleségül lányaikat.+ Sose fáradozzatok azon, hogy békében és jólétben éljenek.+ Így megerősödhettek, és a föld javait ehetitek, és örökre birtokba vehetitek azt fiaitok számára.« 13  És mindazok után, ami velünk történt gonosz tetteink és nagy bűnünk miatt – mert te, ó, Istenünk, nem a vétkünk szerint bántál velünk,+ és hagytad, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek+ –, 14  vajon ismét megszegjük parancsolataidat, és házassági szövetségre lépjünk* azokkal a népekkel, akik ilyen utálatosságokat tesznek+? Hát nem haragudnál-e meg ránk annyira, hogy teljesen elpusztítanál minket, úgyhogy senki sem maradna meg vagy menekülne meg? 15  Ó, Jehova, Izrael Istene, te igazságos vagy,+ hiszen életben maradtunk mint maradék, egészen a mai napig. Itt vagyunk előtted bűnünkben, noha egy ilyen bűn elkövetése miatt lehetetlen megállni előtted+.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „mag”.
Szó szerint: „remegtek Izrael Istenének szavaira”.
Szó szerint: „cöveket”.
Vagy: „védőfalat”.
Vagy: „odaadó szeretetedből”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „és összeházasodjunk”.