Jób 39:1-30

39  Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?+ Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?+  2  Számolod a vemhességük hónapjait? Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?  3  Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,és megszabadulnak fájásaiktól.  4  Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.  5  Ki engedte szabadon a vadszamarat*,+és ki oldotta el a köteleit?  6  A kietlen síkságot adtam otthonául,és a szikes földet lakhelyéül.  7  Gúnyosan nevet a város zsivaján,és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.  8  Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,és felkutat mindenféle zöld növényt.  9  Hajlandó szolgálni neked a vadbika*?+ Vagy az istállódban* tölti az éjszakát? 10  A barázdánál tudod tartani kötéllel? Vagy követni fog téged, hogy felszántsa* a völgyet? 11  Bízni fogsz a nagy erejében,és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat? 12  Bízol benne, hogy behordja a termésedet*,és be fogja gyűjteni azt a szérűdre? 13  A strucc vígan verdes a szárnyával. De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé+? 14  A földön hagyja tojásait,és a porban tartja melegen. 15  Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket. 16  Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,+nem fél attól, hogy hiába fáradozik. 17  Isten ugyanis elzárta előle* a bölcsességet,és nem adott neki értelmet. 18  De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,nevet a lovon és lovasán. 19  Vajon te adod a lónak az erejét?+ Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel? 20  Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska? Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.+ 21  Kapálja a földet a völgyben, és nagy az öröme,+vágtat a csatába*.+ 22  Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.+ Nem fordul vissza a kard elől. 23  Tegez csörög rajta,lándzsa és dárda villan fel, miközben megy. 24  Izgatottságában remeg, vágtat előre,*nem tud nyugton maradni,* ha kürtszót hall. 25  Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít. Messziről megérzi az ütközet szagát,és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.+ 26  Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,és kiterjeszti szárnyát dél felé? 27  Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,+és rakja magasba a fészkét,+ 28  hogy sziklafalon éjszakázzon,és sziklaszirten* legyen a lakhelye és erődje? 29  Onnan kutat eledel után,+szeme a messzeséget fürkészi. 30  Fiókái vért szürcsölnek,és mindig ott van, ahol a tetemek.+

Lábjegyzetek

Vagy: „onagert”.
Vagy: „jászladnál”.
Vagy: „boronálja”.
Szó szerint: „magodat”.
Szó szerint: „elfeledtette vele”.
Szó szerint: „a fegyverek elé megy”.
Szó szerint: „falja a földet”.
Esetleg: „el sem hiszi”.
Szó szerint: „szikla fokán”.