Jób 39:1-30
39 Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?+
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?+
2 Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?
3 Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,és megszabadulnak fájásaiktól.
4 Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat*,+és ki oldotta el a köteleit?
6 A kietlen síkságot adtam otthonául,és a szikes földet lakhelyéül.
7 Gúnyosan nevet a város zsivaján,és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.
8 Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,és felkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó szolgálni neked a vadbika*?+
Vagy az istállódban* tölti az éjszakát?
10 A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa* a völgyet?
11 Bízni fogsz a nagy erejében,és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?
12 Bízol benne, hogy behordja a termésedet*,és be fogja gyűjteni azt a szérűdre?
13 A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé+?
14 A földön hagyja tojásait,és a porban tartja melegen.
15 Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.
16 Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,+nem fél attól, hogy hiába fáradozik.
17 Isten ugyanis elzárta előle* a bölcsességet,és nem adott neki értelmet.
18 De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,nevet a lovon és lovasán.
19 Vajon te adod a lónak az erejét?+
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?
20 Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.+
21 Kapálja a földet a völgyben, és nagy az öröme,+vágtat a csatába*.+
22 Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.+
Nem fordul vissza a kard elől.
23 Tegez csörög rajta,lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.
24 Izgatottságában remeg, vágtat előre,*nem tud nyugton maradni,* ha kürtszót hall.
25 Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.
Messziről megérzi az ütközet szagát,és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.+
26 Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,és kiterjeszti szárnyát dél felé?
27 Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,+és rakja magasba a fészkét,+
28 hogy sziklafalon éjszakázzon,és sziklaszirten* legyen a lakhelye és erődje?
29 Onnan kutat eledel után,+szeme a messzeséget fürkészi.
30 Fiókái vért szürcsölnek,és mindig ott van, ahol a tetemek.+”
