Jób 6:1-30
6 Erre ezt mondta Jób:
2 „Bárcsak megmérnék minden szenvedésemet+,és vele együtt szerencsétlenségemet is mérlegre tennék!
3 Mert most a tengerek homokjánál is súlyosabb.
Ezért van, hogy a szavaim féktelenek*.+
4 Mert a Mindenható nyilai szúrtak át engem,azoknak mérgét issza szellemem,+Isten rettentései sorakoznak ellenem.
5 Ordít-e a vadszamár+ a fű mellett,vagy bőg-e a bika a takarmánynál?
6 Megeszik-e só nélkül az íztelen ételt,vagy van-e íze a mályva nedvének?
7 Semmi ilyet nem akarok érinteni*.
Olyanok ezek, mint a fertőzött étel.
8 Ó, bárcsak teljesedne kérésem,és megadná Isten, amire vágyom!
9 Bárcsak kész lenne Isten összezúzni engem,kinyújtaná kezét, és végezne velem!+
10 Már ez is megvigasztalna.
Csillapíthatatlan fájdalmam ellenére ugrálnék örömömben,mert nem tagadtam meg a szent Isten+ szavait.
11 Van erőm arra, hogy várakozzak?+
Vár még bármi jó is rám, hogy tovább éljek*?
12 Hát olyan erős vagyok, mint egy szikla?
Vagy rézből van a testem?
13 Van valami módja, hogy segítsek magamon?
Hiszen mindent megvontak tőlem, amivel fenn tudnám tartani magam.
14 Aki nem akarja odaadóan szeretni az embertársát,+a Mindenhatót sem fogja már mélységesen tisztelni*.+
15 Becsaptak a saját testvéreim,+ mint a téli patak,mint a téli patakok, melyek kiszáradnak.
16 Sötétek a jégtől,bennük rejtőzik az olvadó hó.
17 De ha eljön az ideje, víztelenné válnak, és eltűnnek,a hőségben kiszáradnak.
18 Irányt váltanak,a pusztába folynak, és eltűnnek.
19 Téma+ karavánjai keresik őket,a Sábából+ való utazók* várakoznak rájuk.
20 Szégyent vallanak, mert bizalmuk alaptalan volt,odamennek, de csak csalódnak.
21 Mert ilyenné lettetek nekem.+
Látjátok, milyen rettenetes szerencsétlenség ért, és féltek.+
22 Hát kértem én tőletek valamit?
Kértem, hogy adjatok értem ajándékot a vagyonotokból?
23 Kértem én, hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,vagy hogy szabadítsatok meg* az elnyomóktól?
24 Oktassatok engem, és én hallgatok.+
Segítsetek megértenem, milyen hibát követtem el.
25 Az őszinte szavak nem fájnak!+
De mi haszna a feddéseteknek?+
26 Abban mesterkedtek, hogy kiigazítsátok a szavaimat?
Egy kétségbeesett ember szavait,+ melyeket elfúj a szél?
27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek,+és még a barátotokat is eladnátok*!+
28 Most pedig forduljatok felém, és nézzetek rám,mert nem fogok a szemetekbe hazudni.
29 Kérlek, gondoljátok át újra, és ne ítéljetek el!
Igen, gondoljátok át újra, mert még mindig igazságos vagyok.
30 Vajon igazságtalanságot szól a nyelvem?
Vagy nem érzékeli az ínyem, hogy valami rossz?
