Jóel 1:1-20

  • Súlyos rovarcsapás (1–14.)

  • „Közel van Jehova napja” (15–20.)

    • A próféta Jehovához kiált (19–20.)

1  Ezek Jehova szavai, melyeket Jóelnek*, Petuel fiának mondott:  2  „Halljátok ezt, vének,és figyeljetek mind, akik ebben az országban* laktok! Történt-e ilyen a ti napjaitokbanvagy ősapáitok napjaiban?+  3  Mondjátok el fiaitoknak,fiaitok pedig a fiaiknak,az ő fiaik meg a következő nemzedéknek!  4  Amit a pusztító sáska meghagyott, azt a rajban repülő sáskák ették meg;+amit a rajban repülő sáskák meghagytak, azt a szárnyatlan sáska ette meg;és amit a szárnyatlan sáska meghagyott, azt a falánk sáska ette meg.+  5  Ébredjetek fel, ti részegesek+, és sírjatok! Jajgassatok mind, ti borivók,az édes bor miatt, hisz elvették szátoktól+.  6  Mert egy nemzet jött fel földemre, hatalmas és megszámlálhatatlan.+ Fogai oroszlánfogak,+ állkapcsai, mint az oroszláné.  7  Elpusztította szőlőtőmet, fügefámat tönkké tette. Lecsupaszította és elhajította,fehéren hagyta ágait.  8  Jajveszékelj, mint egy zsákruhát viselő szűz*a fiatalságának vőlegénye* felett!  9  A gabonaáldozat+ és az italáldozat+ megszűnt Jehova házában;a papok, Jehova szolgái keseregnek. 10  Letarolták a mezőt, gyászba borult a föld,+mert a gabonát elpusztították, nincs többé újbor, elapadt az olaj+. 11  Kétségbeestek a földművesek, jajgatnak a vincelléreka búza és az árpa miatt,mert odalett a mező termése. 12  A szőlőtő elszáradt,a fügefa elfonnyadt. A gránátalmafa, a pálmafa és az almafa,a mező minden fája kiszáradt.+ Az ujjongást szégyen váltotta fel a nép körében. 13  Vegyetek fel zsákruhát,* és gyászoljatok*, ti papok! Jajgassatok ti, akik az oltárnál szolgáltok!+ Gyertek be, és töltsétek zsákruhában az éjszakát, Istenemnek szolgái! Mert megszűnt a gabonaáldozat+ és az italáldozat+ Istenetek házában. 14  Hirdessetek* böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!+ Gyűjtsétek össze a véneket, és az ország minden lakójátIsteneteknek, Jehovának a házába,+ és kiáltsatok Jehovához segítségért! 15  Jaj a miatt a nap miatt! Mert közel van Jehova napja,+és úgy jön el az, mint pusztítás a Mindenhatótól. 16  Hát nem tűnt el az étel a szemünk elől,és a vigasság meg az öröm Istenünk házából? 17  A magvak* összeszáradtak lapátjaik alatt. A raktárakat feldúlták. A magtárakat lerombolták, mert a gabona elszáradt. 18  Még a háziállatok is nyögnek! Hogy kóborolnak a zavarodott marhacsordák, mert nincs legelőjük! A juhnyájak is bűnhődnek. 19  Hozzád kiáltok, ó, Jehova,+mert tűz perzselte fel a pusztaság legelőit,és láng emésztette meg a mező minden fáját. 20  Még a vadállatok is vágyakoznak utánad,mert kiszáradtak a vízfolyamok,és tűz perzselte fel a pusztaság legelőit.”

Lábjegyzetek

Jel.: ’Jehova az Isten’.
Vagy: „ezen a földön”.
Vagy: „fiatal nő”.
Vagy: „férje”.
Szó szerint: „övezzétek fel magatokat”.
Vagy: „verjétek a melleteket”.
Szó szerint: „szenteljetek”.
Esetleg: „az aszalt fügék”.