Jónás 4:1-11
4 Jónásnak azonban ez egyáltalán nem tetszett, és nagyon dühös lett.
2 Ezért így imádkozott Jehovához: „Jaj, Jehova, hát nem éppen ettől tartottam, amikor még a saját földemen voltam? Emiatt akartam először Társisba menekülni!+ Tudtam én, hogy könyörületes és irgalmas Isten vagy, aki türelmes*, odaadóan szeret,+ és sajnálatot érez a csapás miatt!
3 Most azért, ó, Jehova, kérlek, vedd el az életem*, mert jobb meghalnom, mint élnem!+”
4 Jehova ezt kérdezte: „Vajon jogosan vagy ilyen dühös?”
5 Majd Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Készített valamit magának a feje fölé, hogy árnyékban legyen, és leült alá, hogy lássa, mi lesz a várossal.+
6 Ekkor Jehova Isten Jónás fölé növesztett egy lopótököt*, hogy árnyékot adjon a feje fölé, és enyhítse a szenvedését. Jónás pedig nagyon megörült a lopótöknek.
7 De másnap hajnalhasadtakor az igaz Isten küldött egy férget, hogy pusztítsa el a lopótököt, és az elszáradt.
8 Amint kisütött a nap, Isten tikkasztó keleti szelet támasztott, és a nap olyan erősen tűzött Jónás fejére, hogy az ájulás környékezte. Egyre azt kérte hát, hadd haljon meg*, és ezt mondogatta: „Jobb meghalnom, mint élnem!”+
9 Isten pedig ezt kérdezte Jónástól: „Vajon jogosan haragszol a lopótök miatt?”+
Erre ő így felelt: „Jogosan haragszom! Annyira, hogy meg akarok halni!”
10 De Jehova ezt mondta: „Te sajnálod a lopótököt, amelyért nem dolgoztál meg, és amelyet nem növesztettél, amely egyetlen éjszaka alatt nőtt, és egyetlen éjszaka alatt el is pusztult.
11 Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost,+ ahol több mint 120 000 ember él, akik még a jót és a rosszat* sem tudják egymástól megkülönböztetni, és ahol sok háziállat is van?+”
