Márk 10:1-52
10 Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá.+ Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.
2 Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.+
3 Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
4 Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”+
5 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek+ miatt írta nektek ezt a parancsolatot.+
6 De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.+
7 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,+
8 és a kettő egy test lesz«+, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.
9 Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.+”
10 Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.
11 Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el,+ vétkezve ellene.
12 És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.+”
13 Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.+
14 Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+
15 Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.+”
16 És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.+
17 Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+
18 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+
19 Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!«+ »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Ne csalj!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«+”
20 Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
21 Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+
22 Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.+
23 Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”+
24 A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!
25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.+”
26 Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá*: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+
27 Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”+
28 Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”+
29 Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,+
30 aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel+ együtt –, az eljövendő világrendszerben* pedig örök életet.
31 Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.+”
32 Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:+
33 „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,
34 azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad+.”
35 Jakab és János, Zebedeus fiai+ odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”+
36 Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”
37 Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”+
38 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”+
39 Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.+
40 De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”
41 Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.+
42 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+
43 De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+
44 és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.
45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét* váltságul adja cserébe sokakért.+”
46 Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.+
47 Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia,+ Jézus, könyörülj rajtam!”+
48 Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
49 Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”
50 Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.
51 Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni*, hadd lássak újra!”
52 Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.”+ És a vak azonnal visszanyerte a látását,+ és követni kezdte őt az úton.
