Márk 6:1-56

  • Jézust nem tisztelik a hazájában (1–6.)

  • A tizenkettő utasításokat kap a szolgálat végzéséhez (7–13.)

  • Keresztelő János halála (14–29.)

  • Jézus 5000 férfinak ad enni (30–44.)

  • Jézus a vízen jár (45–52.)

  • Betegeket gyógyít Genezáret vidékén (53–56.)

6  Elment onnan, és hazatért,+ a tanítványai pedig vele tartottak.  Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában, és a legtöbben, akik hallották, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket?+ Hogy lehet, hogy ilyen bölcsesség adatott neki, és hogy ilyen hatalmas tetteket visz véghez?+  Hát nem az ács+ ez, Mária+ fia, Jakab+, József, Júdás és Simon testvére+? És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak miatta.  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában, a rokonai között és a saját családjában*.”+  Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteg embert, a kezét rájuk téve.  És elképedt a hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.+  Majd magához hívta a tizenkettőt, és kezdte kiküldeni őket kettesével,+ s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött+.  És arra utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül – se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt* az övtáskájukban –,+  hanem vegyenek fel sarut, és ne vigyenek magukkal még egy ruhát*. 10  Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről.+ 11  És ha valamely vidéken nem fogadnak be titeket, vagy nem figyelnek rátok, rázzátok le a port a lábatokról, amikor elmentek onnan, bizonyítékul ellenük.+ 12  Azzal elindultak, és hirdették az embereknek, hogy bánják meg a bűneiket.+ 13  Sok démont kiűztek,+ sok beteg embert megkentek olajjal, és meggyógyították őket. 14  Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „Keresztelő János támadt fel a halottak közül, és ezért képes hatalmas tetteket végrehajtani.”+ 15  Mások pedig azt mondták: „Illés az.” Megint mások ezt mondták: „Próféta ez, a régen élt prófétákhoz hasonló.”+ 16  De amikor Heródes meghallotta ezt, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.” 17  Mert annak idején maga Heródes küldte ki az embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Mivel Heródes feleségül vette őt,+ 18  János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”+ 19  Heródiás ezért haragot táplált iránta, és meg akarta öletni, de nem tudta. 20  Heródes ugyanis félt Jánostól – igazságos és szent embernek ismerve őt –,+ és védelmezte. Miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is. 21  Ám egyszer eljött a kedvező alkalom Heródiás számára. Heródes vacsorát adott a születésnapján+ a magas rangú tisztviselőinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea legelőkelőbb embereinek.+ 22  Heródiás lánya pedig bement, és táncolt, és ez tetszett Heródesnek, meg azoknak, akik vele együtt ettek*. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” 23  Sőt, még meg is esküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is.” 24  Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.” 25  A lány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”+ 26  Bár a királyt ez mélységesen elszomorította, mégsem akarta visszautasítani a kérését az esküi és a vendégei* miatt. 27  Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben, 28  és elhozta a fejét egy tálcán. Odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta az anyjának. 29  Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba* fektették. 30  Az apostolok pedig Jézus köré gyűltek, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.+ 31  Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.”+ Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek. 32  Így hát elmentek a csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy csak maguk legyenek.+ 33  De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták ezt. Ezért minden városból elsiettek gyalog, és még előttük odaértek. 34  Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket,+ mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok+. És kezdte őket sok mindenre tanítani.+ 35  Ekkor már későre járt az idő, így a tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár.+ 36  Küldd el őket, hogy menjenek el a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.+ 37  Jézus így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk 200 dénárért* kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”+ 38  Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”+ 39  És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportokban a zöld fűre.+ 40  Le is telepedtek 100-as és 50-es csoportokban. 41  Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, és áldást mondott.+ Aztán megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindnyájuk között. 42  Így hát mindenki evett, és jóllakott. 43  Aztán összeszedték a maradékot, 12 teli kosárral, a halakat nem számítva.+ 44  5000 férfi evett a kenyérből. 45  Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.+ 46  Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.+ 47  Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+ 48  Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején* feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni* mellettük. 49  Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!” És felkiáltottak. 50  Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 51  Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen végképp elámultak, 52  mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket. 53  Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, és a közelben horgonyt vetettek.+ 54  De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt. 55  Futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint Jézus tartózkodott. 56  És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és könyörögve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg.+ És mindazok, akik megérintették, meggyógyultak.

Lábjegyzetek

Vagy: „házában”.
Szó szerint: „rezet”.
Szó szerint: „ne viseljenek két ruhát”.
Vagy: „feküdtek az asztalnál”.
Vagy: „azok miatt, akik az asztalnál feküdtek”.
Vagy: „emléksírba”.
Vagyis kb. hajnali 3 óra és napfelkelte között, ami 6 óra körül volt.
Vagy: „azon volt, hogy elmegy”.