Példabeszédek 1:1-33

  • Miért íródtak a példabeszédek? (1–7.)

  • A rossz társaság veszélyei (8–19.)

  • „Az igazi bölcsesség az utcán kiált” (20–33.)

1  Salamonnak, Dávid fiának,+ Izrael királyának a példabeszédei.+  2  Azért íródtak, hogy az ember bölccsé+ váljon, és megszívlelje a fegyelmezést;megértse a bölcs mondásokat;  3  elfogadja a fegyelmezést+, melyből éleslátás,igazságosság+, jó ítélőképesség+ és becsületesség származik;  4  a tapasztalatlanokat eszessé+ tegye;a fiatalnak pedig ismeretet adjon, és fejlessze a gondolkodóképességét.+  5  A bölcs figyel, és gyarapítja tudását.+ Az értelmes ember megfogadja a bölcs útmutatást*,+  6  hogy megértse a példabeszédet, a fejtörőt*,a bölcsek szavait és rejtvényeit.+  7  Az ismeret azzal kezdődik, hogy mélységesen tiszteljük* Jehovát.+ Csak a bolondok vetik meg a bölcsességet és a fegyelmezést.+  8  Fiam, hallgass apád fegyelmezésére,+és ne vesd el, amire anyád tanított*.+  9  Szép koszorú ez a fejedre,+és szép nyaklánc a nyakadba+. 10  Fiam, ha a bűnösök megpróbálnak rosszra csábítani, ne engedj nekik!+ 11  Talán ezt mondják: „Gyere velünk! Álljunk lesben, hogy vért ontsunk! Elrejtőzünk, és várjuk az ártatlan áldozatokat. 12  Elnyeljük őket elevenen, mint a sír*,mindenestől, mint a verembe szállókat. 13  Szerezzük meg minden értékes kincsüket! Megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14  Társulj velünk,*és majd mindannyian egyenlően osztozunk a zsákmányból*.” 15  Fiam, ne kövesd őket! Ne lépj az ösvényükre,+ 16  mert futnak*, hogy gonosz dolgokat tegyenek,és sietnek, hogy vért ontsanak.+ 17  Teljesen hiábavaló, ha a madár szeme láttára feszítik ki a hálót, 18  ezért lesben állnak, hogy vért ontsanak,elrejtőznek, hogy elvegyék mások életét*. 19  Ilyen úton járnak azok, akik tisztességtelen haszonra akarnak szert tenni. Ez a haszon az életükbe* fog kerülni.+ 20  Az igazi bölcsesség+ az utcán kiált,+a köztereken hallatja hangját.+ 21  A forgalmas utcasarkokon kiált. Így szól a városkapuk bejáratánál:+ 22  „Meddig akartok még tapasztalatlanok lenni, ti tapasztalatlanok? Meddig találtok örömet a gúnyolódásban, ti gúnyolódók? És meddig gyűlölitek a tudást, ti ostobák?+ 23  Hallgassatok a feddésemre!*+ Akkor kiárasztom rátok szellememet,és megismertetem veletek szavaimat+. 24  Kiáltottam nektek, de folyton elutasítottatok,kinyújtottam karomat, de senki sem figyelt.+ 25  Semmibe vettétek tanácsaimat,és nem fogadtátok meg feddésemet. 26  Ezért én is nevetek majd, amikor szerencsétlenség ér titeket. Csúfolódni fogok, amikor eljön, amitől rettegtek,+ 27  amikor a viharhoz hasonlóan eljön, amitől rettegtek,és mint viharos szél sújt le rátok a szerencsétlenség,amikor nyomorúság és bajok jönnek rátok. 28  Akkor majd folyton hívnak engem, de én nem válaszolok,buzgón keresnek engem, de nem találnak,+ 29  mert gyűlölték az ismeretet,+és nem voltak hajlandóak mélységesen tisztelni* Jehovát+. 30  Nem fogadták meg tanácsomat,megvetették minden feddésemet. 31  Ezért viselni fogják tetteik következményeit*,+és megcsömörlenek attól, amit kiterveltek. 32  Mert a tapasztalatlanokat a makacsságuk öli meg,és az ostobákat az önteltségük pusztítja el. 33  De aki hallgat rám, biztonságban lakik majd,+és nyugalma lesz, nem retteg a bajtól.+

Lábjegyzetek

Vagy: „a hozzáértő irányítást”.
Vagy: „példázatot”.
Szó szerint: „hogy féljük”.
Vagy: „anyád törvényét”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „és majd közös erszényünk lesz”.
Vagy: „osztozz sorsunkban”.
Szó szerint: „fut a lábuk”.
Vagy: „lelkét”.
Vagy: „lelkükbe”.
Vagy: „Térjetek meg, ha megfeddlek titeket!”
Szó szerint: „félni”.
Szó szerint: „útjuk gyümölcsét eszik majd”.