Példabeszédek 7:1-27
7 Fiam, fogadd meg, amit mondok,és kincsként őrizd a parancsaimat.+
2 Tartsd meg a parancsaimat, és élj.+
Figyelj arra, amit tanítok neked,* és őrizd azt, mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat az ujjaidra,és írd fel azokat a szívedre+.
4 Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy”,és nevezd az értelmet rokonodnak,
5 hogy megőrizzenek a züllött* nőtől,+az erkölcstelen* nőtől és a hízelgő* szavaitól.+
6 Lenéztem a házam ablakábóla rácsozaton át,
7 és miközben a tapasztalatlan* embereket figyeltem,feltűnt a fiatalok között egy esztelen* ifjú.+
8 Ment az utcán, közel az asszony utcasarkához,és a háza felé tartott
9 alkonyatkor, este,+ahogy az éjszaka és a sötétség közeledett.
10 Aztán láttam, hogy az asszony odament hozzáprostituáltak ruhájában,+ ravasz szívvel.
11 Hangos és kihívó,+sosem marad* otthon.
12 Egy pillanat alatt kint van, aztán pedig már a köztereken,és minden saroknál lesben áll.+
13 Megragadta a férfit, megcsókolta,majd szemtelenül ezt mondta:
14 „Közösségi áldozatot+ kellett bemutatnom,ma teljesítettem a fogadalmaimat.
15 Ezért jöttem eléd.
Téged kerestelek, és rád találtam!
16 Szép takarót terítettem az ágyamra,színes egyiptomi lenvásznat.+
17 Meghintettem ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal.+
18 Gyere, teljünk el a szerelem italával reggelig!
Leljük kedvünket szerelmeskedésben.
19 Mert a férjem nincs itthon,messzire utazott.
20 Egy erszény pénzt vitt magával,és csak holdtöltekor tér haza.”
21 Félrevezeti őt, mert nagyon meggyőző,+elcsábítja hízelgő szavaival.
22 A férfi már követi is, mint a bika, amely levágásra megy,és mint a bolond, aki bilincset* érdemel.+
23 De aztán nyíl fúródik a májába.
Mint ahogy a madár berepül a kelepcébe, nem tudja, hogy ez az életébe* fog kerülni.+
24 Most pedig, fiaim, hallgassatok rám!
Figyeljetek arra, amit mondok!
25 Ne hagyjátok, hogy a szívetek az ilyen asszony útja felé forduljon.
Ne tévedjetek az ösvényére,+
26 mert sokakat elejtett+és megölt.+
27 Háza a sírba* vezet,a halál belső szobájába visz le.
