Prédikátor 9:1-18

  • „Mindenkinek ugyanaz lesz a vége” (1–3.)

  • Élvezzük az életet, noha meghalunk (4–12.)

    • „A halottak semmit sem tudnak” (5.)

    • A sírban nincs semmilyen tevékenység (10.)

    • „Bármikor történhetnek váratlan események” (11.)

  • Nem mindig értékelik a bölcsességet (13–18.)

9  Mert alaposan megvizsgáltam mindezt, és arra jutottam, hogy az igazságosak és a bölcsek, valamint a tetteik az igaz Isten kezében vannak.+ Az emberek semmit sem tudnak arról a szeretetről és gyűlöletről, amelyet az előttük élt emberek éreztek. 2  Mindenkinek ugyanaz lesz a vége:+ az igazságosnak és a gonosznak,+ a jónak, a tisztának és a tisztátalannak, annak, aki áldoz, és annak, aki nem áldoz. A jó ugyanolyan, mint a bűnös, és aki esküszik, ugyanolyan, mint aki meggondolja, hogy esküt tegyen-e. 3  Ez is egy aggasztó dolog, ami a nap alatt történik: Mivel mindenkinek ugyanaz a vége,+ az emberek szíve tele van rosszal. Őrültség van a szívükben, míg élnek, utána pedig meghalnak*. 4  Az élőknek van reményük, hisz jobb egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.+ 5  Mert az élők tudják, hogy meghalnak,+ de a halottak semmit sem tudnak,+ és nincs több jutalmuk*, mert teljesen elfelejtik őket+. 6  Többé nem éreznek szeretetet, gyűlöletet és féltékenységet, és többé nem vesznek részt semmiben sem, ami a nap alatt történik.+ 7  Menj, egyél örömmel, és idd a borodat vidám szívvel,+ mert az igaz Isten már kedvét leli munkáidban+. 8  Ruhád legyen mindig fehér*, és mindig kend meg olajjal a fejedet+. 9  Élvezd az életet a feleségeddel, akit szeretsz,+ hiábavaló életed minden napján, melyet Isten adott neked a nap alatt, igen, hiábavaló életed minden napján, mert ez jutott neked* az életben, és ez a jutalmad a munkádért, melyet keményen végzel a nap alatt+. 10  Mindazt, amit megtehetsz, tedd meg teljes erődből, mert a sírban*, ahová mész, nincs munka, tervezés, ismeret vagy bölcsesség.+ 11  Még valamit láttam a nap alatt: Nem mindig a gyorsak nyerik meg a versenyt vagy az erősek győznek a csatában+, a bölcseknek nincs mindig ennivalójuk, az értelmesek nem mindig gazdagok,+ és nem mindig sikeresek azok, akiknek nagy a tudásuk,+ mert bármikor történhetnek váratlan* események mindannyiukkal. 12  Hisz az ember nem tudja, mennyi ideje van.+ Mint ahogyan a halat megfogják az alattomosan elhelyezett hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek is váratlanul csapdába esnek vészterhes időben. 13  Ezt is megfigyeltem a bölcsességről a nap alatt, és nagy hatással volt rám: 14  Volt egy kis város, ahol kevés ember élt. Felvonult ellene egy nagy király, körbevette, és nagy ostromműveket épített. 15  Élt a városban egy szegény, ám bölcs ember. A bölcsességével megmentette a várost, de aztán senki sem emlékezett erre a szegény emberre.+ 16  Azt mondtam magamban: „Jobb a bölcsesség a hatalomnál.+ A szegény ember bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak a szavára.+ 17  Jobb megfogadni a bölcs ember nyugodt szavait, mint az ostobák közt uralkodó ember kiáltására figyelni. 18  Jobb a bölcsesség a fegyvereknél, és egyetlen bűnös sok jót tönkretehet+.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „utána pedig. . . a halottakhoz”.
Vagy: „fizetségük”.
Vagyis világos, mely jókedvet tükröz, és nem gyászruha.
Vagy: „ez a részed”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „előre nem látható”.