Róma 2:1-29

  • Hogyan ítéli meg Isten a zsidókat és a görögöket? (1–16.)

    • Hogyan működik a lelkiismeret? (14–15.)

  • A zsidók és a törvény (17–24.)

  • A szív körülmetéltsége (25–29.)

2  Ezért ha ítélsz, nincs mentség számodra, ó, ember, bárki vagy is.+ Mert ha megítélsz valakit, magadat ítéled el, mivel te, aki ítélsz, ugyanazokat teszed.+ 2  Tudjuk, hogy Isten elítéli azokat, akik ilyeneket szoktak tenni, és az ítélete összhangban van az igazsággal. 3  De azt képzeled, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy te majd megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4  Vagy megveted Isten nagy kedvességét+ és türelmét+, mivel nem tudod, hogy kedvesen megbánásra próbál vezetni téged?+ 5  De mivel makacs vagy, és nincs megbánás a szívedben, haragot halmozol fel magadnak a harag napjára, arra a napra, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá válik.+ 6  Ő pedig mindenkinek a tettei szerint fog fizetni:+ 7  Örök élettel azoknak, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot+ keresnek azáltal, hogy kitartóan a jót teszik. 8  Akik azonban folyton veszekednek, és akik nem az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engedelmeskednek, azokra düh és harag vár.+ 9  Nyomorúság és gyötrelem vár mindenkire*, aki azt teszi, ami ártalmas, zsidóra először, és görögre is. 10  Ám dicsőség, tisztelet és béke mindenkire, aki a jót teszi, zsidóra először,+ és görögre is.+ 11  Mert Isten nem részrehajló.+ 12  Mindazok, akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül fognak meghalni is,+ de mindazokat, akik törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján fogják megítélni.+ 13  Mert Isten nem azokat nyilvánítja igazságosnak, akik hallgatják a törvényt, hanem azokat, akik aszerint élnek.+ 14  Mert amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük,+ saját maguktól azt teszik, amit a törvény mond, akkor bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. 15  Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva a szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és a saját gondolataik vádolják* vagy éppen mentegetik őket. 16  Ez azon a napon lesz, amikor Isten megítéli az emberek titkos dolgait Krisztus Jézus által,+ a jó hír szerint, amelyet hirdetek. 17  Ha pedig zsidónak neveznek téged,+ a törvényre támaszkodsz, Istennel büszkélkedsz, 18  ismered az akaratát, felismered, mi az, ami igazán értékes, hiszen oktatnak* a törvényből,+ 19  és meg vagy győződve róla, hogy a vakok vezetője vagy, a sötétségben levők világossága, 20  az esztelenek oktatója, a kisgyermekek tanítója, és érted a törvényben lévő ismeret és igazság lényegét*, 21  akkor te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod?+ Te, aki azt hirdeted: „Ne lopj!”,+ lopsz? 22  Te, aki azt mondod: „Ne kövess el házasságtörést!”,+ házasságtörést követsz el? Te, aki irtózol a bálványoktól, templomokat rabolsz ki? 23  Te, aki a törvénnyel büszkélkedsz, a törvény megszegésével gyalázatot hozol Istenre? 24  Mert „Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között”, mint ahogy meg van írva.+ 25  A körülmetéltségnek+ valójában csak akkor van haszna, ha betartod a törvényt,+ de ha törvényszegő vagy, a te körülmetéltségedből körülmetéletlenség lett. 26  Ha azért egy körülmetéletlen ember+ megtartja a törvény igazságos követelményeit, akkor a körülmetéletlensége körülmetéltségnek fog számítani, nem így van?+ 27  És az, aki szó szerint körülmetéletlen, azáltal hogy betartja a törvényt, meg fog ítélni téged, aki megszegted a törvényt, noha van írott törvényed, és körül vagy metélve. 28  Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az,+ és a körülmetéltség sem az, ami külsőleg van a testen,+ 29  hanem az a zsidó, aki belsőleg az,+ és a körülmetéltsége a szív körülmetéltsége+ szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által.+ Az ilyen személyt nem emberek dicsérik, hanem Isten.+

Lábjegyzetek

Vagy: „minden ember lelkére”.
Szó szerint: „egymás között vádolják”.
Vagy: „szóban oktatnak”.
Vagy: „vázát”.