Zsoltárok 42:1-11
A karmesternek: maszkil* Kórah fiaitól+.
42 Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,úgy kívánkozom* tehozzád, ó, Isten!
2 Szomjazom* Isten után, az élő Isten után.+
Mikor mehetek és léphetek Isten elé?+
3 Könnyeim lettek ételemmé éjjel és nappal,miközben egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”+
4 Ezekre emlékezem, és kiöntöm lelkemet*:egykor a sokasággal vonultam,előttük mentem ünnepélyesen* Isten házáig,miközben az ünneplő tömegujjongó és hálaadó szava szólt.+
5 Miért gyötör* a kétségbeesés?+
Miért vagyok olyan nyugtalan?
Várj Istenre,+mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm.+
6 Istenem, kétségbeestem*.+
Ezért emlékezem rád+a Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól,a Micár-hegyről*.
7 Mély vizek mély vizeknek szólnakvízeséseid hangja által.
Tajtékzó hullámaid mind összecsaptak felettem.+
8 Nappal Jehova kiárasztja rám odaadó szeretetét,éjszaka pedig róla énekelek – ima száll föl életem Istenéhez+.
9 Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek:
„Miért feledtél el?+
Miért kell szomorúan járnom az ellenségemtől jövő nyomás miatt?”+
10 Gyilkos gyűlölettel* gúnyolnak engem ellenségeim,egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”+
11 Miért gyötör* a kétségbeesés?
Miért vagyok olyan nyugtalan?
Várj Istenre,+mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm és Istenem.+
