Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jób könyve

Fejezetek

Áttekintés

  • 1.

    • Jób feddhetetlensége és gazdagsága (1–5.)

    • Sátán kétségbe vonja Jób indítékait (6–12.)

    • Jób elveszíti a javait és a gyermekeit (13–19.)

    • Jób nem hibáztatja Istent (20–22.)

  • 2.

    • Sátán ismét kétségbe vonja Jób indítékait (1–5.)

    • Sátán engedélyt kap arra, hogy csapással sújtsa Jób testét (6–8.)

    • Jób felesége: „Átkozd meg Istent, és halj meg!” (9–10.)

    • Megérkezik Jób három társa (11–13.)

  • 3.

    • Jób sajnálja, hogy megszületett (1–26.)

      • Azt kérdezi, miért szenved (20–21.)

  • 4.

    • Elifáz első beszéde (1–21.)

      • Gúnyt űz Jób feddhetetlenségéből (7–8.)

      • Elmondja egy szellem üzenetét (12–17.)

      • Isten „nem hisz a szolgáiban” (18.)

  • 5.

    • Elifáz első beszédének a folytatása (1–27.)

      • Isten „megfogja a bölcseket a saját ravaszságukban” (13.)

      • Jóbnak nem lenne szabad megvetnie Isten fegyelmezését (17.)

  • 6.

    • Jób válasza (1–30.)

      • Azt állítja, hogy jogosan kiált fájdalmában (2–6.)

      • A vigasztalói becsapják (15–18.)

      • „Az őszinte szavak nem fájnak!” (25.)

  • 7.

    • Jób válaszának a folytatása (1–21.)

      • Az élet olyan, mint a kényszermunka (1–2.)

      • „Miért tettél a céltábláddá?” (20.)

  • 8.

    • Bildád első beszéde (1–22.)

      • Arra céloz, hogy Jób fiai vétkeztek (4.)

      • Szerinte, ha Jób tiszta volna, Isten megvédené (6.)

      • Arra céloz, hogy Jób istentelen (13.)

  • 9.

    • Jób válasza (1–35.)

      • Halandó ember nem perelhet Istennel (2–4.)

      • Isten „kikutathatatlan dolgokat visz véghez” (10.)

      • Az ember nem vitatkozhat Istennel (32.)

  • 10.

    • Jób válaszának a folytatása (1–22.)

      • Jób megkérdezi, miért száll vele vitába Isten (2.)

      • Isten és a halandó Jób szembeállítása (4–12.)

      • Jób nyugalomra vágyik (20.)

  • 11.

    • Cófár első beszéde (1–20.)

      • Fecsegéssel vádolja Jóbot (2–3.)

      • Azt mondja Jóbnak, hogy vesse el a rosszat (14.)

  • 12.

    • Jób válasza (1–25.)

      • „Nem vagyok alábbvaló nálatok” (3.)

      • „Nevetséges lettem” (4.)

      • Istennél van a bölcsesség (13.)

      • Isten felette áll a bíróknak és a királyoknak (17–18.)

  • 13.

    • Jób válaszának a folytatása (1–28.)

      • „Én inkább a Mindenhatóhoz szólnék” (3.)

      • „Kontár orvosok vagytok” (4.)

      • „Tudom, hogy nekem van igazam” (18.)

      • Azt kérdezi, miért tekinti Isten az ellenségének (24.)

  • 14.

    • Jób válaszának a folytatása (1–22.)

      • Az ember rövid életű, és sok a baja (1.)

      • „Még a fának is van reménye” (7.)

      • „Ó, bárcsak elrejtenél a sírban” (13.)

      • „Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra?” (14.)

      • Isten vágyakozik majd keze műve után (15.)

  • 15.

    • Elifáz második beszéde (1–35.)

      • Azt állítja, hogy Jób nem istenfélő (4.)

      • Önteltnek tartja Jóbot (7–9.)

      • Isten „a szentjeiben sem hisz” (15.)

      • Szerinte, aki szenved, az gonosz (20–24.)

  • 16.

    • Jób válasza (1–22.)

      • „Fárasztó vigasztalók vagytok!” (2.)

      • Azt állítja, hogy Isten céltáblául állította őt magának (12.)

  • 17.

    • Jób válaszának a folytatása (1–16.)

      • „Gúnyolódók vesznek körül engem” (2.)

      • „Gúny tárgyává tett Isten a népek között” (6.)

      • „A sír lesz az otthonom” (13.)

  • 18.

    • Bildád második beszéde (1–21.)

      • Leírja, milyen sorsra jutnak a bűnösök (5–20.)

      • Arra céloz, hogy Jób nem ismeri Istent (21.)

  • 19.

    • Jób válasza (1–29.)

      • Nem tetszik neki, hogy megszidják a „barátai” (1–6.)

      • Azt mondja, hogy magára maradt (13–19.)

      • „A megváltóm él” (25.)

  • 20.

    • Cófár második beszéde (1–29.)

      • Úgy érzi, Jób megsértette (2–3.)

      • Arra céloz, hogy Jób gonosz (5.)

      • Azt állítja, hogy Jób élvezi a bűnt (12–13.)

  • 21.

    • Jób válasza (1–34.)

      • Miért van az, hogy a gonoszok jólétben élnek? (7–13.)

      • Leleplezi a „vigasztalóit” (27–34.)

  • 22.

    • Elifáz harmadik beszéde (1–30.)

      • „Hasznát veheti Isten az embernek?” (2–3.)

      • Mohósággal és igazságtalansággal vádolja Jóbot (6–9.)

      • „Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz” (23.)

  • 23.

    • Jób válasza (1–17.)

      • Isten elé akarja terjeszteni az ügyét (1–7.)

      • Azt mondja, nem találja Istent (8–9.)

      • „Soha nem tértem le az útjáról” (11.)

  • 24.

    • Jób válaszának a folytatása (1–25.)

      • „Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot. . .?” (1.)

      • Azt állítja, hogy Isten megengedi a gonoszságot (12.)

      • A bűnösök szeretik a sötétséget (13–17.)

  • 25.

    • Bildád harmadik beszéde (1–6.)

      • „Hogy lehetne hát igaza a halandónak Istennel szemben?” (4.)

      • Azt állítja, hogy az emberek hiába feddhetetlenek (5–6.)

  • 26.

    • Jób válasza (1–14.)

      • „Te aztán nagy segítség vagy az erőtlennek. . .!” (1–4.)

      • Isten „a semmire függeszti a földet” (7.)

      • „Mindez csak töredéke annak, amit Isten tesz” (14.)

  • 27.

    • Jób eltökélt abban, hogy feddhetetlen marad (1–23.)

      • „Mindhalálig feddhetetlen maradok!” (5.)

      • Az istentelennek nincs reménye (8.)

      • „A szavaitok miért semmitmondóak?” (12.)

      • A gonosznak végül nem marad semmije (13–23.)

  • 28.

    • Jób szembeállítja a föld kincseit a bölcsességgel (1–28.)

      • Bányászat (1–11.)

      • A bölcsesség többet ér az igazgyöngynél (18.)

      • Akkor igazán bölcs az ember, ha mélységesen tiszteli Jehovát (28.)

  • 29.

    • Jób visszaemlékszik a próbája előtti boldog napokra (1–25.)

      • Tisztelték a városkapuban (7–10.)

      • Igazságos volt (11–17.)

      • Mindenki hallgatott a tanácsára (21–23.)

  • 30.

    • Jób elmondja, mennyire megváltozott az élete (1–31.)

      • Gúnyolják a semmirekellők (1–15.)

      • Látszólag nem kap segítséget Istentől (20–21.)

      • „Bőröm elfeketedett” (30.)

  • 31.

    • Jób kiáll amellett, hogy feddhetetlen (1–40.)

      • „Szövetséget kötöttem a szemeimmel” (1.)

      • Azt kéri, hogy mérje meg Isten (6.)

      • Nem házasságtörő (9–12.)

      • Nem szereti a pénzt (24–25.)

      • Nem bálványimádó (26–28.)

  • 32.

    • A fiatal Elihu megszólal (1–22.)

      • Dühös Jóbra és Jób társaira (2–3.)

      • Tiszteletteljesen várt, mielőtt beszélni kezdett (6–7.)

      • A kor önmagában nem tesz bölccsé (9.)

      • Elihunak sok mondanivalója van (18–20.)

  • 33.

    • Elihu elmarasztalja Jóbot, amiért a saját igazát bizonygatja (1–33.)

      • Van váltság (24.)

      • Legyen annyi ereje, mint amikor fiatal volt (25.)

  • 34.

    • Elihu kiáll Isten igazságossága és bánásmódja mellett (1–37.)

      • Jób azt mondta, hogy Isten nem szolgáltat neki igazságot (5.)

      • Az igaz Isten sosem cselekszik gonoszul (10.)

      • Jób tudatlanul beszél (35.)

  • 35.

    • Elihu rámutat, hogy Jób érvelése hibás (1–16.)

      • Jób azt mondta, hogy igazságosabb, mint Isten (2.)

      • Isten olyan magasan van, hogy nincs rá hatással a bűn (5–6.)

      • Jóbnak várnia kellene Istenre (14.)

  • 36.

    • Elihu magasztalja Isten kikutathatatlan nagyságát (1–33.)

      • Aki engedelmes, jól él; az istentelent elveti Isten (11–13.)

      • Ki olyan tanító, mint Isten? (22.)

      • Jóbnak magasztalnia kellene Istent (24.)

      • „Isten túl hatalmas ahhoz, hogy megismerhessük” (26.)

      • Isten hatalma alatt van az eső és a villám (27–33.)

  • 37.

    • A természeti erők megmutatják Isten hatalmát (1–24.)

      • Isten le tudja állítani, amit az emberek tesznek (7.)

      • „Figyeld meg Isten csodálatos műveit!” (14.)

      • Az ember nem tudja megérteni Istent (23.)

      • Senki ne gondolja magáról, hogy bölcs (24.)

  • 38.

    • Jehova rámutat, milyen kicsi az ember (1–41.)

      • Hol volt Jób, amikor Isten megalkotta a földet? (4–6.)

      • Isten fiai lelkendezve kiáltottak (7.)

      • Kérdések a természeti jelenségekről (8–32.)

      • Törvények, melyek az eget irányítják (33.)

  • 39.

  • 40.

    • Jehova tovább kérdezi Jóbot (1–24.)

      • Jób elismeri, hogy nincs mit mondania (3–5.)

      • „Megkérdőjelezed, hogy igazságos vagyok?” (8.)

      • Isten a behemót erejéről beszél (15–24.)

  • 41.

    • Isten elmondja, miért különleges a leviatán (1–34.)

  • 42.

    • Jób válasza Jehovának (1–6.)

    • Isten elítéli Jób három társát (7–9.)

    • Jehova megáldja Jóbot (10–17.)