Siralmak 4:1-22
א [álef]
4 Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!+
Szétszórva hevernek a szent kövek+ minden utcasarkon*!+
ב [béth]
2 Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,csak agyagkorsónak tekintették,fazekas keze művének!
ג [gímel]
3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen,+ mint a struccok a pusztában.+
ד [dáleth]
4 A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek,+ de senki sem ad nekik.+
ה [hé]
5 Akik finomságokat ettek, azok éhezve* fekszenek az utcákon.+
Akik drága ruhákat viselve* nevelkedtek,+ hamurakásokat ölelgetnek.
ו [wáw]
6 Népem lányának súlyosabb a büntetése*, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,+amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.+
ז [zajin]
7 Nazireusai+ tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.
ח [chéth]
8 Külsejük immár a koromnál* is sötétebb,rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon;+ olyan, mint a kiszáradt fa.
ט [téth]
9 Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,+akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.
י [jódh]
10 Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.+
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.+
כ [káf]
11 Jehova kiadta dühét,kiontotta lángoló haragját.+
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.+
ל [lámedh]
12 A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.+
מ [mém]
13 Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,+akik kiontották benne az igazságosak vérét.+
נ [nún]
14 Vakon+ bolyongtak az utcákon.
Beszennyezte őket a vér,+senki sem érhet ruhájukhoz.
ס [számekh]
15 „Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.*+
פ [pé]
16 Jehova maga* szórta szét őket.+
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat,+ nem kedveznek a véneknek sem+.”
ע [ajin]
17 Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.+
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.+
צ [cádhé]
18 Minden lépésünket figyelték,+ így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.
ק [qóf]
19 Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.+
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.
ר [rés]
20 Az éltető lehelet, Jehova felkentje,+ foglyul esett nagy vermükben,+ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”
ש [szín]
21 Csak ujjongj és örülj, ó, Edom+ lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár.+ Megrészegülsz, és meztelen leszel.+
ת [táw]
22 Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.+
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.+
