Sokan azért fordulnak el Istentől, mert őt okolják a szenvedésért.

Közvetve vagy közvetlenül sok vallási vezető azt tanítja, hogy Isten okolható a szenvedésünkért. Némelyikük például ezt mondja:

• A természeti katasztrófák Istentől jövő büntetés.

• A gyermekek azért halnak meg, mert Istennek több angyalra van szüksége a mennyben.

• Isten állást foglal a háborúkban, melyek nagy szenvedést okoznak.

De lehetséges, hogy a vallási vezetők hamis színben tüntetik fel Istent? Mi van akkor, ha Isten elveti őket?

Nem Isten okozza a szenvedésünket.

Ha ő okozná, az ellentétben állna a tulajdonságaival, melyekről a Biblia ír. Például:

Isten „minden tette igazságos . . . Igazságos és egyenes ő” (5MÓZES 32:4).

„Elképzelhetetlen, hogy az igaz Isten gonoszul cselekedjen, hogy a Mindenható rosszat tegyen!” (JÓB 34:10).

„A Mindenható nem ítél igazságtalanul” (JÓB 34:12).

Isten elveti azokat a vallásokat, melyek hamis színben tüntetik fel őt.

Ebbe beletartoznak azok a vallások, melyek azt tanítják, hogy Isten okozza a szenvedésünket, illetve azok, amelyek részt vesznek a háborúkban és az erőszakos bűncselekményekben.

„Hazugságot prófétálnak nevemben [Isten nevében] a próféták. Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk. Hamis látomást. . . és szívükben koholt álnokságot prófétálnak nektek” (JEREMIÁS 14:14).

Jézus elítélte a vallásos képmutatást.

„Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem, hogy »Uram, Uram«, hanem csak az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, hát nem a te nevedben prófétáltunk, űztünk ki démonokat és tettünk sok csodát?« De én akkor ezt mondom nekik: »Semmi közöm hozzátok! Távozzatok tőlem, ti törvényszegők!«” (MÁTÉ 7:21–23).