Az emberek nemcsak azok iránt érezhetnek előítéletet, akik más nemzetiségűek, más rasszhoz vagy törzshöz tartoznak, illetve akik más nyelvet beszélnek, hanem azok iránt is, akiknek más a vallásuk, a másik nemhez tartoznak, vagy eltérő társadalmi helyzetben vannak. Egyesek pedig a kor, az iskolázottság, a fizikai korlátok vagy a külső alapján ítélnek meg másokat. Ám ennek ellenére is úgy gondolják, hogy nincs bennük előítélet.

Lehet, hogy téged is megfertőzött az előítélet? A legtöbbünk könnyen észreveszi, ha valakiben előítélet van. Az viszont már sokkal nehezebb, hogy magunkban lássuk ezt meg. Az igazság az, hogy bizonyos fokú előítélet mindannyiunkban van. David Williams szociológiaprofesszor azt mondja, hogy amikor valaki rossz véleménnyel van egy csoportról, és találkozik abból a csoportból valakivel, „másképp fog bánni azzal a személlyel, és ennek abszolút nincs tudatában”.

Például az egyik balkáni országban, ahol Jovica él, van egy etnikai csoport is. „Úgy gondoltam, hogy abból a csoportból senki sem lehet jó ember – ismeri el. – Észre sem vettem, hogy előítélet volt bennem. Azzal érveltem magamnak, hogy ez pusztán egy tény.”

Sok kormányzat alkot törvényeket a rasszizmus vagy az előítélet más formáinak a megfékezésére. Ám az előítélet ettől még nem szűnik meg. Miért? Mert ezek a törvények egy személy tetteit szabályozzák, nem pedig a gondolatait és érzéseit. Az előítélet viszont egy személy fejében és szívében kezdődik. Akkor nincs is értelme küzdeni az előítélet ellen? Létezik ellenszere az előítéletnek?