„Továbbra is... készségesen bocsássatok meg egymásnak, még akkor is, ha valakinek van oka a panaszra” (KOLOSSZÉ 3:13).

Mindannyian hibázunk. Megbánthatunk másokat, és minket is megsérthetnek. Ezért meg kell bocsátanunk nekik, és mi is örülünk, ha nekünk megbocsátanak. Ha megbocsátunk valakinek, akkor nem neheztelünk többé rá. Nem viszonozzuk rosszal a rosszat, vagyis nem hánytorgatjuk fel újra meg újra a hibáját (Róma 12:17). Ha pedig annyira megbántott bennünket valaki, hogy nem tudjuk túltenni magunkat a történteken, akkor tiszteletteljesen és négyszemközt beszélnünk kell az illetővel. A célunk a béke, nem pedig az, hogy az igazunkat bizonygassuk (Róma 12:18).

„Alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket” (FILIPPI 2:3).

Ha alázatosak és tisztelettudók vagyunk, szívesen lesznek mások a társaságunkban. Tudni fogják, hogy kedvesek és figyelmesek vagyunk, és nem bántjuk meg őket szándékosan. Viszont ha jobbnak tartjuk magunkat másoknál, vagy megpróbáljuk mindig elérni, hogy az legyen, amit mi szeretnénk, az csak feszültséget szül. Az emberek kerülni fognak minket, és a legjobb esetben is csak néhány barátunk lesz.

„Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetből elfogadja azokat, akik mélységesen tisztelik őt, és igazságosan cselekszenek” (CSELEKEDETEK 10:34, 35).

A Teremtőnk senkivel sem kivételezik a nemzetisége, a nyelve, a társadalmi helyzete vagy a bőrszíne miatt. Ő „egyetlen emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (Cselekedetek 17:26). Bizonyos értelemben tehát mindannyian testvérek vagyunk. Ha mindenkivel kedvesen bánunk, és megőrizzük a méltóságukat, akkor örömet szerzünk nekik, mi magunk is boldogabbak leszünk, és a Teremtőnk kedvében is járunk.

„Vegyétek fel a... szelídséget” (KOLOSSZÉ 3:12).

Ha szelídek vagyunk, akkor mások felszabadultak lesznek a társaságunkban. Bátran fognak velünk beszélgetni, és nem félnek tanácsot adni nekünk, mert tudják, hogy nem veszítjük el a fejünket. Ha pedig valaki mérges ránk, a szelíd válaszunk meg tudja őt nyugtatni. „A szelíd válasz lecsillapítja a dühöt, a nyers szavak azonban haragra ingerelnek” – írja a Példabeszédek 15:1.

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (CSELEKEDETEK 20:35).

Ma sokan kapzsik, és csak magukkal törődnek. De az igazi boldogság abból fakad, ha adakozók vagyunk (Lukács 6:38). A nagylelkű emberek boldogok, mert jobban szeretik az embereket, mint az anyagi javakat. És ugyanez a szeretet ösztönzi őket arra is, hogy kimutassák a hálájukat, ha ők kapnak valamit (Kolosszé 3:15). Te kivel vagy együtt szívesebben: egy fukar, hálátlan vagy egy nagylelkű, hálás emberrel? Legyenek hát olyan tulajdonságaid, amilyeneket másokban is szeretnél (Máté 7:12).