Rose ezt mondja: „Egy örökletes betegség miatt állandóan erős fájdalmaim vannak. Ez nagyon megnehezíti a mindennapjaimat.” Rose-t nagyon aggasztotta, hogy a betegsége miatt időnként nagyon nehezen tud összpontosítani, és ilyenkor a Biblia tanulmányozására és Isten szolgálatára sem marad ereje. De sokat segítettek neki Jézus szavai, melyek a Máté 19:26-ban vannak feljegyezve: „Istennél minden lehetséges.” Rose felismerte, hogy nemcsak egyféleképpen lehet tanulni. Mivel a fájdalmai miatt időnként szinte egyáltalán nem tud olvasni, hangfelvételeket kezdett hallgatni a Bibliáról és a bibliai kiadványokról. a „Ezek nélkül nem is tudom, hogyan tudtam volna közel maradni Istenhez” – mondja Rose.

Ha elkeseredik amiatt, hogy már sok mindent nem tud megtenni, a 2Korintusz 8:12 szavai megvigasztalják: „Mert ha a készség megvan már, az leginkább aszerint elfogadható, amije van az embernek, nem aszerint, amije nincs.” Ez arra emlékezteti Rose-t, hogy Isten örül annak, amit meg tud tenni, mivel a körülményeihez képest a tőle telhető legtöbbet adja.

Sophia, akit már idéztünk, így emlékszik vissza: „Amikor a 18 éves lányom meghalt, úgy éreztem, képtelen vagyok tovább élni, és hogy már semmi sem lesz olyan, mint volt.” A Zsoltárok 94:19 szavai erőt öntöttek belé. A zsoltáríró ezt mondta Istennek: „Amikor megsokasodtak bennem nyugtalanító gondolataim, a te vigasztalásaid simogatták lelkemet.” Sophia ezt mondja: „Imádkoztam Jehovához, hogy segítsen olyan elfoglaltságokat találnom, melyek enyhítik valamelyest a fájdalmamat.”

Sophia ettől kezdve az ideje nagy részét önkéntes munkára fordította. Idővel felismerte, hogy bár megtörtnek érzi magát, még mindig tud segíteni az embereknek. A szavaival élve, ahogy egy törött zsírkréta is jó arra, hogy színezzenek vele, úgy ő is sokat tehet másokért. Így emlékszik vissza: „Ráébredtem, hogy amikor bibliai gondolatokkal próbáltam vigasztalni azokat, akikkel tanulmányoztam a Bibliát, valójában Jehova vigasztalt engem.” Sophia összegyűjtötte, hogy kikről ír a Biblia, akik mélyen gyászoltak. „Mindannyiukra jellemző volt, hogy kitartóan imádkoztak” – mondta. Azt is megértette, hogy csak úgy kaphatunk választ az imáinkra, ha olvassuk a Bibliát.

A Biblia tanulmányozásából azt is megtanulta, hogy a jövőre összpontosítson, ne a múltra. A Cselekedetek 24:15-ben megfogalmazott reménység megvigasztalja: „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” Mennyire biztos Sophia abban, hogy Jehova fel fogja támasztani a lányát? Ezt mondja: „Szinte már látom magam előtt, ahogy találkozok a lányommal. Ez olyan biztos, mintha égi Atyám már ki is tűzte volna ennek a napját. Elképzelem, ahogy a lányommal együtt üldögélünk a kertünkben, és ez épp olyan valóságos, mint a születése napja, amikor először megláttam, és megszerettem.”