Ha szeretnél valakivel megismerkedni, először valószínűleg megkérdezed tőle, hogy hogy hívják. Ha ezt a kérdést Istennek tennéd fel, vajon mit válaszolna?

„Én vagyok Jehova. Ez a nevem” (Ézsaiás 42:8).

Miért fontos Istennek? Isten saját magának adott nevet, nem másvalaki nevezte őt el. Jehova ezt mondta magáról: „ez az én nevem, és ezen a néven fognak engem ismerni nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15). A Bibliában a személyes neve jóval többször található meg, mint bármely más, rá vonatkozó elnevezés, például az Atya, a Mindenható, az Úr vagy az Isten, illetve mint bármely más személynév, például az Ábrahám, Mózes, Dávid vagy Jézus. És ez nem véletlen, mert Jehova azt szeretné, ha a neve közismert lenne. A Biblia ezt írja: „Tudják meg az emberek, hogy te, akinek a neve Jehova, egymagad vagy a legfelségesebb Isten az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18).

Miért fontos Jézusnak? A miatyánknak vagy az Úr imájának nevezett imában Jézus arra tanította a követőit, hogy a következőket kérjék Istentől: „legyen megszentelve a neved” (Máté 6:9). Jézus maga is így imádkozott Istenhez: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” (János 12:28). Isten nevének a megszentelése mindennél fontosabb volt neki, ezért egy másik imájában ezt a kijelentést tette: „megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem” (János 17:26).

Miért fontos Isten imádóinak? Isten népe a múltban megértette, hogy a védelme és a megmentése összekapcsolódik Isten egyedülálló nevével: „Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál” (Példabeszédek 18:10). „Mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül” (Jóel 2:32). A Bibliából az is kiderül, hogy Isten népét a Jehova név azonosítja: „Minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk örökkön örökké” (Mikeás 4:5, lábjegyzet; Cselekedetek 15:14).

Minden másnál többet mond Istenről. Sok tudós úgy véli, hogy Isten nevének a jelentése a következő: ’előidézi, hogy legyen’. Jehova Isten a neve jelentésével kapcsolatban ezt a részletet tárta fel Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK” (2Mózes 3:14). Ez alapján Isten neve nem csak a teremtői mivoltára utal. Azt a képességét is kifejezi, hogy a szándéka megvalósulása érdekében elő tudja idézni, hogy ő maga vagy az alkotásai azzá váljanak, amivé szükséges válniuk. A különböző elnevezései érzékeltetik a nagyságát, hatalmát, erejét, de csakis a „Jehova” személynév foglalja össze és fejezi ki teljesen, hogy ki ő, és mivé képes válni.

Felfedi, hogy törődik velünk. Isten nevének a jelentéséből azt is megtudjuk, hogy Isten ragaszkodik az alkotásaihoz, köztük hozzánk, emberekhez. Sőt, szeretné, ha megismernénk, hiszen nem várta meg, hogy megkérdezzük, mi a neve, hanem előre feltárta. Egyértelmű, hogy nem akar egy távoli, titokzatos istennek tűnni, hanem azt szeretné, hogy valóságos személynek lássuk, olyan valakinek, akivel szoros kapcsolatot ápolhatunk (Zsoltárok 73:28).

Ha használjuk, kifejezzük, hogy szeretnénk közel kerülni hozzá. Tegyük fel, hogy valakit, akivel barátságot szeretnél ápolni, arra kérsz, hogy szólítson a neveden. De mit szólnál hozzá, ha az illető folyton kerülné, hogy kimondja a nevedet? Valószínűleg felmerülne benned, hogy nem akar a barátod lenni. Jehova is felfedte a nevét nekünk, embereknek, és arra kér minket, hogy használjuk. Ha így teszünk, kifejezzük, hogy szeretnénk szoros kapcsolatot ápolni vele. Sőt, Isten észreveszi, kik azok, „akik elmélkednek a nevén [„értékelik a nevét”, lábjegyzet]” (Malakiás 3:16).

Ha megtudtuk, mi Isten neve, megtettük az első fontos lépést ahhoz, hogy megismerjük őt. De itt nem szabad megállnunk. Azt is meg kell tudnunk, milyen tulajdonságok jellemzik.