1–2. Mire ösztönöz minket a Héberek 13:4?

VÁGYSZ rá, hogy tiszteletet mutass Jehova iránt? Ehhez kétség sem fér! Ő megérdemli a tiszteletünket, és azt ígéri, hogy viszonzásul ő is tisztelni fog minket (1Sám 2:30; Péld 3:9; Jel 4:11). Azonban elvárja tőlünk, hogy az embereket is tiszteljük, például az állami hivatalnokokat (Róma 12:10; 13:7). De van egy terület, ahol különösen fontos, hogy tiszteletet mutassunk. Ez pedig a házasság.

² Pál apostol ezt írta: „A házasság legyen mindenki szemében tiszteletre méltó, és a házasélet beszennyezetlen” (Héb 13:4). Pál itt nem pusztán egy általános elvet fogalmazott meg, hanem határozottan felszólította a keresztényeket, hogy becsüljék nagyra a házasságot, és tekintsék értékesnek. Te így gondolkozol a házasságról? A sajátodról is?

3. Milyen fontos kijelentést tett Jézus a házasságról? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Ha tiszteled a házasságot, Jézus kiváló példáját követed. Amikor a farizeusok a válásról kérdezték, ő idézte, amit Isten mondott az első házasságról: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és a kettő egy test lesz”. Jézus még hozzátette: „Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét” (Márk 10:2–12; 1Móz 2:24).

4. Milyen mintát állított fel Jehova a házasságra vonatkozóan?

⁴ Jézus ezzel elismerte, hogy Isten hozta létre a házasságot, és ő tartós köteléknek szánta. Nem mondta Ádámnak és Évának, hogy elválhatnak. Igen, az édeni minta az egynejűség volt, és az, hogy a két fél kapcsolata örökké tartson.

5. Milyen hatással van a halál a házasságra?

⁵ Tudjuk, hogy Ádám bűne miatt sok minden megváltozott. Például az emberek meghalnak, ami a házasságra is hatással van. Ezt abból láthatjuk, amit Pál apostol írt a keresztényeknek, amikor arról beszélt, hogy rájuk nem vonatkozik a mózesi törvény. Elmondta, hogy a halál felbontja a házasságot, és az özvegyen maradt fél újraházasodhat (Róma 7:1–3).

6. Hogyan tükrözte a mózesi törvény Isten házassággal kapcsolatos nézőpontját?

⁶ Isten Izraelnek adott törvényében voltak részek, amelyek a házassággal foglalkoztak. A törvény megengedte a többnejűséget, amely már régóta elterjedt volt. Ugyanakkor korlátozások is voltak a törvényben, hogy megakadályozzák a visszaéléseket. Például, ha egy izraelita férfi feleségül vett egy rabszolgát, és később lett egy második felesége is, az elsőnek nem adhatott kevesebb élelmet és ruhát, és továbbra is teljesítenie kellett a házastársi kötelességét. Isten elvárta, hogy védelmezze és törődjön vele (2Móz 21:9, 10). Ránk ugyan nem vonatkozik a mózesi törvény, de láthatjuk belőle, hogy mennyire fontosnak tartja Jehova a házasságot. Ez minket is arra indít, hogy hasonlóan gondolkodjunk.

7. Mit mondott a törvény a válásról az 5Mózes 24:1 szerint?

⁷ Mit mondott a törvény a válásról? Noha Istennek nem változott a nézőpontja a házasságról, engedményt tett, és lehetőséget adott a válásra (5Móz 24:1). Egy izraelita férfi elválhatott, ha a felesége „úgy [viselkedett], hogy az sértő” volt. A törvény nem részletezte, hogy mi számít sértőnek, de valami szégyenletes és súlyos dolog kellett hogy legyen, nem csupán egy apró hiba (5Móz 23:14). Sajnos Jézus napjaira sok zsidó képes volt „akármilyen okból [elválni] a feleségétől” (Máté 19:3). Semmiképp sem akarjuk követni a gondolkodásukat.

8. Hogyan tekinti Jehova a válást?

⁸ Malakiás próféta leírta, mit gondol Isten a válásról. Az ő idejében megszokott volt, hogy egy férfi alattomos indítékból elválik a fiatalon elvett feleségétől, talán azért, hogy egy fiatalabb, pogány nőt vegyen feleségül. Isten viszont ezt íratta le Malakiással: „gyűlölöm a válást” (Mal 2:14–16). Ez összhangban van azzal, amit az első házassággal kapcsolatban olvashatunk Isten Szavában: „a férfi. . . ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” (1Móz 2:24). Jézus is az Atyjához hasonlóan gondolkodott, ugyanis ezt mondta: „Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét” (Máté 19:6).

9. Hogyan értsük Jézus szavait, amelyek a Márk 10:11, 12-ben lettek feljegyezve?

⁹ Felmerülhet valakiben, hogy van-e bármilyen alap arra, hogy egy keresztény elváljon és újraházasodjon. Jézus ezt mondta a válásról: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene. És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el” (Márk 10:11, 12; Luk 16:18). Egyértelmű, hogy Jézus tisztelte a házasságot, és azt akarta, hogy mások is így gondolkodjanak róla. Ha egy férfi valamilyen ürüggyel elvált a hűséges feleségétől (vagy egy nő a hűséges férjétől), és mással kötött házasságot, akkor házasságtörést követett el. Ez logikus, hiszen önmagában a válás nem vet véget a házasságnak. Isten szemében ők ketten még mindig „egy test”. Mi több, Jézus azt mondta, hogy ha egy férfi elválik, az ártatlan feleségét házasságtörésnek teszi ki. Miért? Abban az időben egy elvált nő úgy érezhette, hogy újra férjhez kell mennie, hogy anyagilag biztonságban legyen. Ám ez házasságtörésnek számított.

10. Mi ad alapot egy kereszténynek a válásra és az újraházasodásra?

¹⁰ Jézus meghatározta, hogy mi vethet véget a házasságnak: „Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem szexuális erkölcstelenség miatt [görögül por·neiʹa], és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Ugyanezt jelentette ki a hegyi beszédében is (Máté 5:31, 32). Mindkét esetben szexuális erkölcstelenségről beszélt. Ez a kifejezés számos szexuális bűnt foglal magában: házasságtörést, prostitúciót, két nem házas személy közti szexuális kapcsolatot, homoszexualitást és bestialitást. Ha például egy férj szexuális erkölcstelenséget követ el, a felesége eldöntheti, hogy elválik-e tőle. Ha elválik a férjétől, akkor Isten szemszögéből véget ér a házasságuk.

11. Miért dönthet úgy egy keresztény, hogy nem válik el, noha lenne rá szentírási alapja?

¹¹ Érdemes megjegyezni, hogy Jézus nem mondta azt, hogy ha valakinek a házastársa erkölcstelenséget követ el (por·neiʹa), akkor feltétlen el kell válniuk. Például lehetséges, hogy egy feleség együtt marad a férjével, aki hűtlen volt hozzá. Talán még mindig szereti őt, kész megbocsátani neki, és szeretné megerősíteni a házasságukat. Azt se felejtsük el, hogy ha elválik, és később nem megy újra férjhez, új nehézségekkel kell majd szembenéznie. Mi lesz az anyagi és a szexuális szükségleteivel? Hogyan viseli majd a magányt? Vannak gyerekek, akikre szintén gondolni kell? Nehezebb lesz őket az igazságban nevelni, ha a szülők elválnak? (1Kor 7:14). Egyértelmű, hogy az ártatlan félnek komoly gondokkal kell megküzdenie, ha a válás mellett dönt.

12–13. a) Mi történt Hóseás házasságában? b) Miért fogadta vissza Hóseás Gómert, és mit tanulhatunk ebből a házassággal kapcsolatban?

¹² Hóseás próféta története sokat tanít nekünk Jehova gondolkodásáról. Isten azt mondta Hóseásnak, hogy vegye feleségül Gómert, „egy prostituált nőt, és legyenek [gyermekei] az ő szajhálkodásából”. Gómer „terhes lett, és fiút szült” Hóseásnak (Hós 1:2, 3). Később Gómernek született még egy lánya és egy fia, valószínűleg mindkettő erkölcstelen kapcsolatból. Bár Gómer többször is hűtlen volt, Hóseás együtt maradt vele. Végül a nő elhagyta a prófétát, és rabszolga lett. De Hóseás visszavásárolta őt (Hós 3:1, 2). Jehova Hóseás életével szemléltette, hogy újra meg újra megbocsátotta Izrael hűtlenségét. Mit tanulhatunk ebből?

¹³ Ha egy kereszténynek a házastársa erkölcstelenséget követ el, a vétlen fél döntéshelyzetbe kerül. Jézus azt mondta, hogy az ártatlan házastárs ilyenkor elválhat és újraházasodhat. De akkor sem jár el helytelenül, ha úgy dönt, hogy megbocsát. Hóseás visszavette Gómert. Ezután Gómernek nem lehetett kapcsolata más férfiakkal, és Hóseásnak sem volt nemi kapcsolata vele (Hós 3:3, lábj.). De idővel Hóseás bizonyára újra létesített szexuális kapcsolatot a feleségével, így szemléltetve, hogy Isten is kész visszafogadni a népét, és felújítani a vele ápolt kapcsolatát (Hós 1:11; 3:3–5). Mit tanít ez a bibliai rész nekünk a házasságról? Hűtlenség esetén, ha az ártatlan fél újra nemi életet él a párjával, akkor azt fejezi ki, hogy megbocsátott neki (1Kor 7:3, 5). Ezután már nincs alapja arra, hogy elváljon tőle. Mindkettőjüknek segíteniük kell egymást, hogy úgy tudják tekinteni a házasságot, ahogyan Isten.

14. Az 1Korintusz 7:10, 11 szerint mi történhet egy házasságban?

¹⁴ Minden kereszténynek igyekeznie kell tisztelni a házasságot, követve Jézus és Jehova példáját. Sajnos ez nem mindenkinek sikerül, hiszen tökéletlenek vagyunk (Róma 7:18–23). Nem meglepő, hogy az első században is voltak keresztények, akiknek súlyos gondok adódtak a házasságukban. Pál azt írta, hogy „a feleség ne hagyja el a férjét”, néhány esetben mégis ez történt. (Olvassátok fel: 1Korintusz 7:10, 11.)

15. Mi a cél még akkor is, ha súlyos gondok merülnek fel egy házasságban, és miért?

¹⁵ Pál nem fejtette ki, hogy mi vezetett oda, hogy valaki elhagyta a házastársát. De nem arról volt szó, hogy például a férj erkölcstelenséget követett el, és így alapot adott a feleségének a válásra és az újraházasodásra. Pál azt írta, hogy ha egy feleség elhagyja a férjét, „maradjon egyedül, vagy pedig béküljön ki a férjével”. Tehát ők ketten még házasok voltak Isten szemében. Pál azt tanácsolta, hogy bármilyen gonddal néz is szembe egy házaspár, ha nem történt szexuális erkölcstelenség, arra kell törekedniük, hogy kibéküljenek. Megkérhetik a véneket, hogy segítsenek nekik. A vének vigyáznak, hogy ne foglaljanak állást egyikük oldalán sem, miközben a Szentírást felhasználva tanácsot adnak.

16. Mi a helyzet akkor, ha az egyik fél nem Tanú?

¹⁶ Valószínűleg még nehezebb megoldani a házassági gondokat, ha csak az egyik fél Tanú, és csak ő igyekszik megfelelni Isten elvárásainak. Vajon ilyenkor elfogadható megoldás lehet, hogy különköltöznek? Ahogy arról már szó volt, a Szentírás kijelenti, hogy a szexuális erkölcstelenség alap a válásra, de olyan okokról nem ír, amelyek a különélést indokolnák. Pál ezt írta: „ha egy asszonynak nem hívő férje van, de az hajlandó vele lakni, ne hagyja el a férjét” (1Kor 7:12, 13). Ez napjainkban is érvényes.

17–18. Miért maradt együtt néhány keresztény a párjával még súlyos gondok ellenére is?

¹⁷ El kell ismerni, hogy van olyan eset, amikor egy feleség „nem hívő férje” azt fejezi ki a viselkedésével, hogy nem „hajlandó vele lakni”. Talán rendkívül erőszakos, akár annyira, hogy a feleség úgy érzi, veszélyben van az egészsége vagy az élete. Esetleg nem hajlandó anyagilag gondoskodni a családról. Vagy előfordulhat, hogy súlyosan veszélyezteti a házastársa szellemiségét. Ilyen esetekben néhány keresztény feleség arra a következtetésre jutott, hogy bármit is mond a férje, az valójában nem „hajlandó vele lakni”, és ezért indokolt, hogy különköltözzenek. Más keresztények viszont hasonlóan nehéz helyzetben úgy döntöttek, hogy együtt maradnak a párjukkal. Kitartottak, és dolgoztak azon, hogy jobb legyen a kapcsolatuk. Miért?

¹⁸ Attól még, hogy egy házaspár különköltözik, a házasságuk nem ér véget, és így is szembe kell nézniük bizonyos gondokkal, ahogy arról már szó volt. Pál apostol egy további okot is megemlített, amiért érdemes lehet együtt maradniuk. Ezt írta: „a nem hívő férj meg van szentelve a felesége miatt, és a nem hívő feleség meg van szentelve a testvér miatt. Máskülönben a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek” (1Kor 7:14). Sok hűséges keresztény, aki igencsak embert próbáló körülmények között is együtt maradt a nem Tanú házastársával, úgy érezte, hogy igazán megérte áldozatot hozni, amikor a párja végül csatlakozott hozzá az igaz imádatban (olvassátok fel: 1Korintusz 7:16; 1Pét 3:1, 2).

19. Miért van sok sikeres házasság a gyülekezeteinkben?

¹⁹ Jézus elmondta, hogyan gondolkodjunk a válásról, Pál apostol pedig a különéléssel kapcsolatban írt le ihletett tanácsot. Mindketten azt szerették volna, hogy Isten szolgái tiszteljék a házasságot. Ma Isten népe körében a világon mindenütt sok sikeres házasságot láthatunk. Alighanem a te gyülekezetedben is ismersz számos boldog házaspárt. Ez azért lehetséges, mert a férjek hűségesek, és szeretik a feleségüket, és ők is odaadóan szeretik a férjüket. Ezzel bizonyítják, hogy egy házasság tiszteletre méltó lehet. Milyen nagyszerű, hogy több millió férj és feleség él Isten kijelentésével összhangban: „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz” (Ef 5:31, 33).