1–2. a) Miért buzdító azoknak a példája, akik hűségesen prédikálnak a közöny ellenére? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Mit mondott Jézus arról, hogy milyen a „hazájában” prédikálni? (Lásd a lábjegyzetet.)

SERGIO ÉS OLINDA az Egyesült Államokban élnek, és bár több mint 80 évesek, mindketten úttörők. Az utóbbi időben már nehezebben mozognak, mivel fáj a lábuk. Ennek ellenére minden reggel elsétálnak a város egyik forgalmas terére, ahogy évtizedek óta teszik. Hét órakor elfoglalják a megszokott helyüket egy buszmegálló közelében, és bibliai témájú kiadványokat kínálnak fel a járókelőknek. A legtöbben ügyet sem vetnek rájuk, ők mégsem adják fel, és mindenkire rámosolyognak. Délben aztán hazaballagnak. Másnap reggel hét órakor ugyanígy kezdik a szolgálatot. Ez a hűséges házaspár a hét hat napján, egész évben buzgón hirdeti ezen a módon a királyságról szóló üzenetet.

² A világon számos testvér és testvérnő ehhez a házaspárhoz hasonlóan már évtizedek óta tanúskodik a lakóhelye közelében, olyan területen, ahol az emberek közönyösek. Ha te is ilyen helyzetben vagy, dicséretet érdemelsz a kitartásodért. * Az, hogy ilyen állhatatosan szolgálod Jehovát, nagyon buzdító másoknak, még a tapasztalt hittársaidnak is. Figyeld meg, mit mond erről néhány körzetfelvigyázó: „Amikor ilyen hűséges testvérekkel és testvérnőkkel megyek a szolgálatba, az igazán fellelkesít.” „Az odaadásuk arra ösztönöz, hogy én is kitartóan és bátran végezzem a szolgálatot.” „A példájuk örömmel tölti el a szívemet.”

3. Milyen kérdésekre keressük a választ, és miért?

³ Szeretnénk megszilárdítani az elhatározásunkat, hogy mindenképpen elvégezzük a tanúskodómunkát, amellyel Jézus megbízott minket. Ezért most vizsgáljunk meg három kérdést: Miért csüggedhetünk el időnként? Mit jelent az, hogy termést hozunk? És mi segíthet, hogy kitartóak legyünk ebben?

4. a) Milyen hatással volt Pálra, hogy a zsidók többsége elutasította az üzenetét? b) Miért érzett így Pál?

⁴ Ha néha elkeseredsz, mert a területeden élő emberek többségét nem érdekli az üzenetünk, biztosan megérted Pál apostol érzéseit. A mintegy 30 évig tartó szolgálata során sokaknak segített Krisztus tanítványává válni (Csel 14:21; 2Kor 3:2, 3). Azonban a zsidó társai körében nem volt valami eredményes. Közülük a legtöbben durván visszautasították, sőt, üldözést is el kellett szenvednie tőlük (Csel 14:19; 17:1, 4, 5, 13). Milyen érzéseket keltett ez az apostolban? Elismerte: „Az igazságot mondom Krisztus követőjeként . . .nagy bánat és szűnni nem akaró fájdalom van a szívemben” (Róma 9:1–3). Miért szomorodott el ennyire? Azért, mert szívvel-lélekkel végezte a szolgálatot. Az motiválta, hogy őszintén aggódott a zsidókért. Ezért nagyon letörte, amikor azt tapasztalta, hogy elutasítják Isten irgalmát.

5. a) Mi indít arra, hogy tanúskodjunk másoknak? b) Miért természetes, hogy néha elcsüggedünk?

⁵ Pálhoz hasonlóan mi is azért tanúskodunk, mert a szívünkön viseljük az emberek sorsát (Máté 22:39; 1Kor 11:1). Mi már tudjuk, hogy milyen sok örömben van része annak, aki Jehova szolgálatát választja. Amikor a területünkön lakó emberekre gondolunk, arra vágyunk, hogy bárcsak segíthetnénk nekik megérteni, hogy miről maradnak le. Ezért kitartóan próbáljuk őket ösztönözni, hogy ismerjék meg Jehovát és a szándékát. Olyan, mintha ezt mondanánk nekik: „Hoztunk önnek egy szép ajándékot. Kérjük, fogadja el.” Persze amikor visszautasítják ezt az ajándékot, talán „fájdalom van a [szívünkben]”. Ez nem annak a jele, hogy nincs elég hitünk, hanem annak, hogy a lelkünket is beleadjuk a szolgálatba. Így akkor is folytatjuk, ha olykor-olykor elkedvetlenedünk. Elena, aki több mint 25 éve úttörő, sokunk érzéseit fogalmazza meg ezekkel a szavakkal: „Szerintem nem könnyű prédikálni, mégsem csinálnék semmit sem szívesebben.”

6. Milyen kérdésről fogunk beszélni?

⁶ Miért lehetünk biztosak abban, hogy bármilyen területen prédikálunk is, eredményes lehet a szolgálatunk? Hogy választ kapjunk erre a fontos kérdésre, vegyük szemügyre Jézus két szemléltetését, amelyben azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos termést hozni (Máté 13:23). Az első egy szőlőtőről szól.

7. a) Kit szemléltet a szőlőműves, a szőlőtő és a szőlővesszők? b) Milyen kérdésre szeretnénk választ kapni?

⁷ Figyeljük meg, hogy Jézus ezt mondta az apostolainak: „Akkor fogják dicsőíteni az Atyámat, ha a tanítványaimként mindig sok gyümölcsöt teremtek” (Ján 15:1–5, 8). A szemléltetésben Jehova a szőlőműves, Jézus az igazi szőlőtő, a tanítványai pedig a szőlővesszők *. De vajon mit jelképez a gyümölcs, amelyet Krisztus követőinek meg kell teremniük? Jézus ezt nem mondta ki, de megemlített egy fontos részletet, amely elvezethet minket a válaszhoz.

8. a) Miért nem utalhat az új tanítványokra a szemléltetésben szereplő gyümölcs? b) Mit mondhatunk Jehova elvárásairól?

⁸ Jézus kijelentette az Atyjáról: „Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít”. Jehova tehát csak akkor tekint minket a szolgáinak, ha gyümölcsöt termünk (Máté 13:23; 21:43). Ebből következik, hogy ebben a szemléltetésben a gyümölcs, melyet minden kereszténynek meg kell teremnie, nem utalhat az új tanítványokra, akiket tanítunk (Máté 28:19). Ez ugyanis azt jelentené, hogy ha egy hűséges kereszténynek nem sikerül tanítványokat képeznie, mivel a területén élők közönyösek, akkor azokhoz az ágakhoz hasonlítana, amelyek nem teremnek gyümölcsöt. Ez pedig elképzelhetetlen! Nem kényszeríthetjük rá az embereket, hogy váljanak tanítványokká. És szerető Istenünk biztosan nem fosztaná meg a jutalomtól a szolgáit azért, mert nem tesznek meg valamit, amire képtelenek. Jehova csakis olyasmit vár el tőlünk, amit meg tudunk tenni (5Móz 30:11–14).

9. a) Milyen tevékenység végzésével teremhetünk gyümölcsöt? b) Melyik szemléltetést vesszük nagyító alá, és miért?

⁹ Akkor hát milyen gyümölcsöt kell megteremnünk? Nyilvánvaló, hogy egy olyan feladatról van szó, amelyet mindannyian képesek vagyunk ellátni. Ez nem más, mint az Isten királyságáról szóló jó hír hirdetése (Máté 24:14). * Jézusnak egy másik szemléltetése is megerősíti ezt a következtetést. Vizsgáljuk most meg a magvetőről szóló szemléltetést.

10. a) Mit jelképez a szemléltetésben a mag és a föld? b) Milyen termést hoz egy búzaszár?

¹⁰ Ebben a szemléltetésben a mag Isten szava, azaz a királyságról szóló üzenet. A föld az emberek jelképes szívét szemlélteti. A jó földbe esett mag gyökeret eresztett, kihajtott, és mondjuk búzaszár lett belőle. Végül „100-szorosan [hozott] termést” (Luk 8:5–8, 11–15). De milyen termést hoz egy búzaszár? Kis búzaszárakat? Nem, hanem új magokat, amelyek aztán szintén szárba szökkennek. A szemléltetésben egy magból száz mag lett. Hogyan alkalmazhatjuk ezt a részletet a szolgálatunkra?

11. a) Hogyan alkalmazhatjuk a szolgálatunkra a magvetőről szóló szemléltetést? b) Hogyan teremhetünk új királyságmagot?

¹¹ Tegyük fel, hogy évekkel ezelőtt néhány Tanú vagy a keresztény szüleink megosztották velünk a királyság jó hírét. Nagyon örültek, hogy a szívünk „földje” fogékony volt a királyságról szóló üzenet „magjára”. Ahogy Jézus szemléltetésében a jó föld befogadta a magot, mi is elfogadtuk az üzenetet, és megőriztük a szívünkben. Így az gyökeret eresztett, és jelképesen szólva szárba szökkent, majd idővel kész volt arra, hogy termést hozzon. És ahogy a búzaszár nem új szárakat, hanem magokat terem, a mi termésünk sem új tanítványokat jelent, hanem új királyságmagokat. Hogyan hozunk ilyen termést? Minden alkalommal, amikor valamilyen módon hirdetjük a királyságot, továbbadjuk a szívünkbe vetett magot (Luk 6:45; 8:1). Ebből a szemléltetésből tehát azt tanulhatjuk, hogy mindaddig, amíg hirdetjük a királyság üzenetét, termést hozunk.

12. a) Mit tanulhatunk Jézusnak a szőlőtőről és a magvetőről szóló szemléltetéséből? b) Milyen érzést kelt ez benned?

¹² Jézusnak ez a két szemléltetése segít nekünk megérteni, hogy nem a területünkön lakó emberek reakciójától függ, hogy tudunk-e termést hozni, hanem attól, hogy hűségesen végezzük-e a munkát. Pál ugyanezt hangsúlyozta, amikor ezt írta: „mindegyik a maga jutalmát fogja megkapni a munkája alapján” (1Kor 3:8). A jutalom tehát a munkáért jár, nem a munka eredménye alapján. Matilda, aki 20 éve úttörő, így fogalmaz: „Örömmel tölt el, hogy tudom, Jehova megjutalmaz a fáradozásunkért.”

13–14. A Róma 10:1, 2 szerint miért nem mondott le Pál azokról, akik nem fogadták szívesen a királyság üzenetét?

¹³ Mi segíthet, hogy kitartóan tudjunk termést hozni? Ahogy láttuk, Pált elszomorította, hogy a zsidók nem fogadták szívesen a királyságról szóló üzenetet. Ennek ellenére nem mondott le róluk. Ezt írta a Rómában élő keresztényeknek a zsidókkal kapcsolatos érzéseiről: „szívemből arra vágyom, és azért könyörgök Istenhez, hogy megmeneküljenek. Mert tanúsítom, hogy buzgón szolgálják Istent, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:1, 2). Szóval milyen okokból végezte Pál lankadatlanul a szolgálatát?

¹⁴ Először is, elmondta, hogy azért prédikál a zsidóknak, mert szívéből erre vágyik. Őszintén szerette volna, hogy megmeneküljenek (Róma 11:13, 14). Másodszor azt említette, hogy könyörög értük Istenhez, hogy segítsen nekik elfogadni a királyság üzenetét. Harmadszor, megállapította, hogy buzgón szolgálják Istent, vagyis észrevette az emberekben rejlő jót. A saját tapasztalatából tudta, hogy ha helyes irányba terelődik a buzgalmuk, Krisztus lelkes tanítványaivá válhatnak.

15. Hogyan utánozhatjuk Pált? Mondj példákat!

¹⁵ Hogyan követhetjük Pál példáját? Először is, szívből vágynunk kell rá, hogy megtaláljuk azokat, akik „helyesen [viszonyulnak] az örök élethez”. Másodszor, kérjük Jehovát, hogy tegye fogékonnyá az ilyen őszinte embereket az üzenetünkre (Csel 13:48; 16:14). Silvana, aki közel 30 éve úttörő, ezt mondja: „Mielőtt becsöngetek valahová a területemen, kérem Jehovát, hogy segítsen pozitívan gondolkodni.” Azt is kérhetjük imában, hogy az angyalok vezessenek el minket a tiszta szívű emberekhez (Máté 10:11–13; Jel 14:6). Robert, aki már több mint 30 éve végzi az úttörőszolgálatot, megjegyzi: „Nagyon izgalmas együtt munkálkodni az angyalokkal, akik jól ismerik a házigazdák életét.” Harmadszor, igyekezzünk meglátni a jót az emberekben. Egy vén testvér, Carl, aki több mint 50 éve keresztelkedett meg, ezt mondja: „Keresem az apró jeleket, amelyek érdeklődésre utalhatnak: egy mosolyt, egy kedves tekintetet vagy egy őszinte kérdést.” Igen, Pálhoz hasonlóan mi is ki tudunk tartani abban, hogy termést hozunk.

16–17. a) Mit tanulhatunk a Prédikátor 11:6-ban feljegyzett tanácsból? b) Mondj el egy megtörtént esetet, amelyből kiderül, hogy milyen hatással lehet a munkánk az emberekre.

¹⁶ Még ha úgy tűnik is, hogy az emberek nem fogékonyak az üzenetünkre, ne gondoljuk, hogy egyáltalán nincs rájuk hatással a munkánk. (Olvassátok fel: Prédikátor 11:6.) Igaz, sokan nem hallgatnak meg minket, de azért megfigyelnek. Látják, hogy szépen vagyunk felöltözve, udvariasan viselkedünk, és barátságosan mosolygunk. Ez azt eredményezheti, hogy némelyeknek idővel megváltozik a véleményük rólunk. Sergio és Olinda, akikről a cikk elején volt szó, pontosan ezt tapasztalták.

¹⁷ Sergio így mesél erről: „Egy ideig nem tudtunk kimenni a térre, mert betegek voltunk. Amikor visszatértünk, a járókelők rákérdeztek, hogy mi történt, és elmondták, hogy hiányoltak minket.” Olinda mosolyogva hozzáteszi: „A buszvezetők integettek nekünk, és odakiáltottak: »Csak így tovább!« Sőt, még a folyóiratainkból is kértek.” A házaspár igencsak meglepődött, amikor egy férfi megállt a bemutatóállványnál, adott nekik egy csokor virágot, és megköszönte a munkájukat.

18. Miért szeretnél kitartóan termést hozni?

¹⁸ Ha nem pihentetjük a kezünket, hanem szorgalmasan vetjük a királyságmagot, az értékes munkánkkal hozzájárulhatunk, hogy „minden nemzet halljon” a jó hírről (Máté 24:14). És ami még fontosabb, örömmel tölthet el az a tudat, hogy Jehova kedvében járunk, hiszen ő szereti azokat, akik „termést hoznak, miközben kitartanak”.