1. Hogyan tehetünk szert bölcsességre, és miért válik ez a javunkra?

JEHOVA a bölcsesség forrása, és ő nagylelkűen ad belőle másoknak. A Jakab 1:5 ezt írja: „Ha tehát valamelyikőtöknek bölcsességre van szüksége, kitartóan kérje azt Istentől – mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek”. Egyebek közt úgy tehetünk szert bölcsességre, ha elfogadjuk az Istentől jövő fegyelmezést. Az így megszerzett bölcsesség megóv minket erkölcsileg, és segít, hogy közel maradjunk Jehovához (Péld 2:10–12). Ennek az az eredménye, hogy „[megmaradunk] Isten szeretetében”, és „örök életünk lehet” (Júd 21).

2. Mi segít, hogy értékeljük az Istentől kapott fegyelmezést?

² A bűnös hajlamaink, a neveltetésünk és más okok miatt nehezünkre eshet, hogy helyesen gondolkodjunk a fegyelmezésről, és elfogadjuk azt. Viszont jobban fogjuk értékelni, ha tapasztaljuk az áldásait, és ez megerősít minket abban, hogy Isten őszintén szeret bennünket. „Fiam, ha Jehova fegyelmez, ne utasítsd el. . ., mert akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” – mondja a Példabeszédek 3:11, 12. Soha ne felejtsük el, hogy Jehova a legjobbat szeretné nekünk. (Olvassátok fel: Héberek 12:5–11.) Mivel Isten jól ismer minket, mindig a megfelelő módon és mértékben fegyelmez. Most beszéljünk négy témáról a fegyelmezéssel kapcsolatban: 1. az önfegyelemről, 2. a szülőktől kapott fegyelmezésről, 3. a gyülekezeten belüli fegyelmezésről és 4. valamiről, ami még a fegyelmezés okozta fájdalomnál is rosszabb.

3. Hogyan fejlesztheti ki egy gyermek az önfegyelmet? Szemléltesd!

³ Az önfegyelem magában foglalja, hogy uralkodunk magunkon azért, hogy csiszoljunk a viselkedésünkön vagy a gondolkodásmódunkon. Az önfegyelem nem egy velünk született adottság, ezért meg kell tanulnunk. Nézzünk egy szemléltetést: Amikor egy kisgyermek biciklizni tanul, a szülő általában fogja hátulról a biciklit, hogy egyenesben tartsa. Aztán ahogy a gyermek kezd megtanulni egyensúlyozni, a szülő egy-egy rövid időre már elengedi. És amikor a gyermeke már képes megtartani az egyensúlyt, teljesen elengedi őt. Ehhez hasonlóan, amikor a szülők következetesen és türelemmel képzik a gyermekeiket „Jehova fegyelmezése és útmutatása szerint”, önfegyelemre és bölcsességre is tanítják őket (Ef 6:4).

4. Miért fontos része az új egyéniségnek az önfegyelem?

⁴ Ugyanez az alapelv érvényes azokra is, akik felnőttként ismerik meg Jehovát. Persze nekik már van némi önfegyelmük. De bibliai értelemben egy új tanítvány még éretlen ezen a téren. Aztán ahogy Krisztus példáját követi, és kezdi felölteni „az új egyéniséget”, egyre érettebb lesz (Ef 4:23, 24). Az önfegyelem fontos része a fejlődésünknek. Végül megtanuljuk, „hogy utasítsuk el az istentelenséget és a világias kívánságokat, és hogy úgy éljünk a jelenlegi világrendszerben, hogy józanul gondolkodunk, igazságosak vagyunk, és odaadóan szolgáljuk Istent” (Tit 2:12).

5. Miért ne adjuk fel még akkor se, ha úgyszólván már hétszer elestünk?

⁵ Mindamellett hajlunk a bűnre (Préd 7:20). De ha hibázunk, az nem jelenti azt, hogy kevés az önfegyelmünk, vagy semennyi sincs. „Ha hétszer esik is el az igazságos, fel fog kelni” – olvasható a Példabeszédek 24:16-ban. Mi segít, hogy fel tudjunk kelni? Nem pusztán a saját akaraterőnk, hanem Isten szelleme. (Olvassátok fel: Filippi 4:13.) A szellem gyümölcsének része az önuralom is, amely szorosan összekapcsolódik az önfegyelemmel.

6. Hogyan fejlődhetünk Isten Szavának a tanulmányozásában? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁶ Az önfegyelmünk fejlesztéséhez az is fontos, hogy tartalmas imákat mondjunk, tanulmányozzuk a Bibliát, és elmélkedjünk rajta. De mi a helyzet, ha nehéznek találod a tanulmányozást? Talán úgy érzed, nem vagy egy tanulós típus. Gondolj arra, hogy Jehova szívesen támogat, ha engeded. Segít neked vágyakozást kifejleszteni a Szava iránt (1Pét 2:2). Kezdésként kérd imában Jehovát, hogy adja meg neked a szükséges önfegyelmet a tanulmányozáshoz. Aztán ezzel összhangban tegyél is erőfeszítést. Eleinte talán rövidebb időt szánhatnál a tanulmányozásra. Idővel egyre könnyebb és élvezetesebb lesz. Végül igazán megszereted majd, amikor visszavonulhatsz egy kicsit, hogy befogadd Jehova értékes gondolatait (1Tim 4:15).

7. Hogyan segít az önfegyelem a szellemi céljaink megvalósításában?

⁷ Az önfegyelem segít, hogy elérjük a szellemi céljainkat. Jó példa erre egy családapa, aki úgy érezte, hogy a buzgalma már nem a régi. Kitűzte célul, hogy általános úttörő lesz, és ezért elolvasott erről szóló cikkeket a folyóiratainkban. Ennek és az imának köszönhetően megerősödött a Jehovával ápolt kapcsolata és az eltökéltsége. Ezenkívül amikor lehetősége volt rá, elvállalta a kisegítőúttörő-szolgálatot. Így, bár voltak akadályok, a céljára összpontosított, és végül el is érte azt.

8–9. Mi segíthet a szülőknek úgy nevelni a gyermekeiket, hogy azok Jehova szolgálatát válasszák?

⁸ A keresztény szülőknek az az értékes kiváltságuk, hogy „Jehova fegyelmezése és útmutatása szerint” nevelhetik fel a gyermekeiket (Ef 6:4). Ez nem kis kihívás a mai világban (2Tim 3:1–5). Természetesen a gyermekeknek meg kell tanulniuk megkülönböztetni a helyest a helytelentől. A lelkiismeret egy velünk született adottság, de képzésre szorul (Róma 2:14, 15). Egy bibliai forrásmű szerint a „fegyelmezés” jelentésű görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „gyermekfejlesztés”.

⁹ Ha a gyerekek szeretetteljes fegyelmezést kapnak a szüleiktől, biztonságban érzik magukat. Megtanulják, hogy a szabadságnak vannak korlátai, és hogy a döntéseik és a viselkedésük következményekkel jár. Ezért elengedhetetlen, hogy a keresztény szülők Jehovához forduljanak vezetésért. A nevelési módszerek kultúránként eltérnek, és generációról generációra is változnak. De ha a szülők Istenre hallgatnak, sikeresen nevelhetik a gyerekeiket, és nem kell találgatniuk, kísérletezgetniük, vagy emberi elképzeléseket követniük.

10. Mi segíthet a szülőknek úgy nevelni a gyermekeiket, hogy azok Jehova szolgálatát válasszák? Mondj példát!

¹⁰ Idézzük fel Noé példáját. Amikor azt az utasítást kapta Jehovától, hogy építsen bárkát, nem volt semmilyen tapasztalata, amelyre hagyatkozhatott volna. Jehovára kellett támaszkodnia, és mindent „pontosan úgy” kellett tennie, ahogy útmutatásba kapta (1Móz 6:22). Ennek eredményeként elsőre sikerült jól megépítenie a bárkát. És milyen jó, hiszen nem lett volna lehetősége többször megpróbálni. Noé emellett családfőként is sikeres volt, amiben szintén az segített neki, hogy Isten bölcsességéből merített. Jól tanította a gyermekeit, és szép példát mutatott nekik, ami nem lehetett könnyű a vízözön előtti züllött világban (1Móz 6:5).

11. Miért fontos, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek a gyermekük nevelésében?

¹¹ Hogyan tehetnek a szülők mindent „pontosan úgy”, ahogyan azt Isten elvárja? Hallgatniuk kell Jehova tanácsaira, amelyeket a Szaván és a szervezetén keresztül ad. Ezt idővel biztosan meghálálják a gyermekek. Egy testvér ezt írta: „Igazán értékelem azt, ahogyan a szüleim neveltek. Igyekeztek a szívemre hatni, és nagyrészt nekik köszönhetem, hogy most erős a hitem.” Sajnos vannak gyermekek, akik a szüleik őszinte erőfeszítései ellenére elhagyják Jehovát. Ezzel együtt az ilyen szülőknek tiszta lehet a lelkiismeretük, hiszen mindent megtettek, hogy elültessék a gyermekükben az igazság szeretetét. És reménykedhetnek benne, hogy az elkóborolt gyermekük egy nap visszatér Jehovához.

12–13. a) Hogyan engedelmeskedhetnek a szülők Istennek, ha kiközösítik a gyermeküket? b) Hogyan vált egy család javára, hogy a szülők engedelmeskedtek Jehovának?

¹² Némelyik szülőnek az teszi leginkább próbára az engedelmességét, hogy kiközösítik a gyermekét. Egy anyuka, akinek a kiközösített lánya elköltözött otthonról, beismeri: „Próbáltam kiskaput keresni a kiadványainkban, hogy időt tölthessek a lányommal és az unokámmal.” De a férje kedvesen emlékeztette rá, hogy a lányuk már a saját útját járja, és nekik nem szabad beavatkozniuk abba, ahogyan Jehova fegyelmezi.

¹³ Évekkel később a lányuk vissza lett fogadva a gyülekezetbe. „Most szinte naponta hív vagy ír – meséli örömmel az édesanyja. – Tisztel minket, amiért engedelmeskedtünk Istennek. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk.” Ha neked is kiközösítették a gyermekedet, bízol „Jehovában teljes szívedből”, ahelyett, hogy a saját értelmedre támaszkodnál? (Péld 3:5, 6). Soha ne feledd, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés az ő páratlan bölcsességén és szeretetén alapul. Mindannyiunkért feláldozta a Fiát, a te gyermekedért is. Isten senkinek sem kívánja a pusztulását. (Olvassátok fel: 2Péter 3:9.) Bízz hát abban, ahogy Jehova fegyelmez és vezet. Még akkor is tegyél így, ha az engedelmesség fájdalommal jár. Így együttműködsz Istennel, nem pedig ellene dolgozol.

14. Hogyan fordíthatjuk javunkra a hű sáfáron keresztül kapott útmutatást?

¹⁴ Jehova azt ígérte, hogy törődni fog a gyülekezettel, valamint védelmet és vezetést biztosít neki. Ezt sokféle módon teszi. Például a gyülekezetet a Fiára bízta, ő pedig kinevezte a hű sáfárt, hogy időszerű szellemi táplálékról gondoskodjon általa (Luk 12:42). Számos formában hozzáférhetünk ehhez a táplálékhoz, amely által értékes útmutatást, azaz fegyelmezést kapunk. Gondold át: Mennyire jellemző, hogy egy előadás vagy cikk hatására változtatsz a gondolkodásodon vagy a viselkedéseden? Ha ez gyakran előfordul, az nagyszerű, mert így engeded Jehovának, hogy a fegyelmezésével formáljon téged (Péld 2:1–5).

15. Hogyan fordíthatjuk a javunkra a vének munkáját?

¹⁵ Krisztus továbbá „embereket adott ajándékul” a gyülekezetnek, hogy pásztorkodjanak Isten nyája felett (Ef 4:8, 11–13). Hogyan meríthetünk hasznot a vének munkájából? Ennek az egyik módja az, ha utánozzuk a hitüket és a példájukat. Emellett fontos megfogadnunk a Szentíráson alapuló tanácsaikat. (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.) Tartsd észben, hogy a vének szeretnek, és az a céljuk, hogy erősítsék a hitedet. Ha például azt veszik észre, hogy hiányzol az összejövetelekről, vagy hogy csökkent a buzgalmad, a segítségedre sietnek. Meg fognak hallgatni, igyekeznek majd bátorítani a szavaikkal, és tanácsot is kapsz tőlük a Biblia alapján. Úgy tekintesz az ilyen segítségnyújtásra, mint ami Jehova szeretetének a kifejeződése?

16. Hogyan tehetjük örömtelibbé a vének feladatát?

¹⁶ Lehet, hogy egy vénnek nem könnyű odajönnie hozzánk, hogy tanácsot adjon. Képzeljük csak el, milyen nehéz lehetett Nátán prófétának beszélnie Dáviddal, aki megpróbálta palástolni a súlyos bűnét (2Sám 12:1–14). És bizonyára Pál apostolnak is össze kellett szednie a bátorságát, hogy megfeddje Pétert, a 12 apostol egyikét, amiért kivételezett a zsidó testvéreivel (Gal 2:11–14). Akkor hogyan könnyíthetjük meg a vének munkáját? Legyünk alázatosak, megközelíthetőek és hálásak. A törődésük mögött lássuk Jehova szeretetét. Ez nemcsak nekünk hasznos, hanem nekik is örömet szerez.

17. Hogyan kapott segítséget egy testvérnő a vénektől?

¹⁷ Egy testvérnő a múltja miatt nehéznek találta, hogy szeresse Jehovát. Ezt mondta: „Amikor a múltbeli események és más gondok maguk alá temettek érzelmileg, tudtam, hogy beszélnem kell a vénekkel. Nem szidtak meg, és nem is hibáztattak, inkább megnyugtattak és bátorítottak. Bármilyen elfoglaltak is voltak, az összejövetelek végén legalább az egyikük odajött, és megkérdezte, hogy vagyok. A hátterem miatt nehezemre esett elfogadni, hogy méltó vagyok Isten szeretetére. De Jehova újra meg újra felhasználja a gyülekezetet és a véneket, hogy biztosítson a szeretetéről. Azért imádkozom, hogy soha ne hagyjam el őt.”

18–19. Mi az, ami még a fegyelmezéssel járó fájdalomnál is rosszabb? Mondj példát!

¹⁸ Bár a fegyelmezés fájhat, van, ami még ennél is rosszabb: az abból fakadó kár, hogy elutasítjuk a fegyelmezést (Héb 12:11). Vegyünk két példát: Káint és Sedékiás királyt. Amikor Káin gyilkos gyűlöletet kezdett táplálni a testvére, Ábel iránt, Isten ezt kérdezte tőle: „Miért lettél olyan haragos és lehangolt? Ha jót cselekszel, akkor vajon nem fogadlak újra a kegyembe? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul az ajtónál, és uralkodni akar feletted. Felülkerekedsz majd rajta?” (1Móz 4:6, 7). Káin nem fogadta meg a figyelmeztetést. Hagyta, hogy legyőzze őt a bűn, és ezzel felesleges fájdalmat és szenvedést okozott magának (1Móz 4:11, 12). Ehhez képest sokkal kellemesebb lett volna, ha elfogadja Jehovától a fegyelmezést.

¹⁹ Sedékiás egy gyengekezű, gonosz király volt Jeruzsálem egyik legsötétebb időszakában. Jeremiás próféta többször is figyelmeztette, hogy változzon meg, de a király elutasította a fegyelmezést. Az eredmény ekkor is tragikus volt (Jer 52:8–11). Világos, hogy Jehova szeretne megkímélni minket a szükségtelen szenvedéstől. (Olvassátok fel: Ézsaiás 48:17, 18.)

20. Mit tartogat a jövő azoknak, akik elfogadják az Istentől jövő fegyelmezést, és mit azoknak, akik elutasítják?

²⁰ A világban sokan megvetik a fegyelmezést és az önfegyelmet. De nemsokára learatják az ostoba gondolkodásuk keserű következményeit (Péld 1:24–31). Ezért hallgassunk a fegyelmezésre, és legyünk bölcsek! Erre buzdít a Példabeszédek 4:13 is: „Fogadd meg a fegyelmezést, ne hagyd figyelmen kívül. Óvd, mert ezen múlik az életed.”