1. Miről szeretnének meggyőződni a keresztény szülők, mielőtt a gyermekük megkeresztelkedik?

„HÓNAPOKON át mondogattam apának és anyának, hogy szeretnék megkeresztelkedni, és ők gyakran beszélgettek velem erről. Biztosak akartak lenni abban, hogy tudom, milyen komoly döntésről van szó. 1934. december 31-én elérkezett a nagy nap.” Blossom Brandt így mesélte el, hogy mi előzte meg a keresztelkedését. A keresztény szülők ma is szeretnének segíteni a gyermeküknek bölcs döntéseket hozni. Ha a fiatal szükségtelenül halogatja a keresztelkedést, annak a Jehovához fűződő kapcsolata láthatja kárát (Jak 4:17). Mindamellett a szülők fontosnak tartják, hogy a gyermekük már a keresztelkedés előtt fel legyen készülve a keresztényi élettel járó felelősségek viselésére.

2. a) Milyen aggasztó jelenségre figyelt fel némelyik körzetfelvigyázó? b) Miről fogunk beszélni ebben a cikkben?

² Némelyik körzetfelvigyázót aggasztja, hogy időnként olyan fiatalokkal találkozik, akik keresztény családban nőttek fel, és bár már 20 év körüliek, még nem keresztelkedtek meg. Általában járnak az összejövetelekre, és a szolgálatban is részt vesznek. Tulajdonképpen Jehova Tanúinak vallják magukat, de valami oknál fogva vonakodnak az önátadástól és a keresztelkedéstől. Mi lehet emögött? Bizonyos esetekben a szüleik tartják őket vissza. Ebben a cikkben négy olyan okról fogunk beszélni, amely miatt egyes keresztény szülők nem segítenek a gyermeküknek eljutni a keresztelkedésig.

3. Miért aggódtak Blossom szülei?

³ Az első bekezdésben említett Blossom szülei amiatt aggódtak, hogy a lányuk elég idős-e ahhoz, hogy átérezze a keresztelkedés jelentőségét. Hogyan mérhetik fel a szülők, hogy a gyermekük képes-e már megalapozott döntést hozni ebben a kérdésben?

4. Mit tanulhatnak a szülők a Máté 28:19, 20-ban feljegyzett parancsból a gyermekeik tanításával kapcsolatban?

⁴ Ahogyan azt az előző cikkben már megállapítottuk, a Biblia nem köti korhoz a keresztelkedést (Máté 28:19, 20). De jó, ha a szülők elgondolkodnak rajta, hogy mit is jelent tanítvánnyá tenni valakit. A Máté 28:19-ben „tegyetek tanítvánnyá” kifejezéssel fordított görög szó azt jelenti, hogy azzal a céllal tanítanak valakit, hogy tanítvány legyen belőle. Tanítvány az, aki megismeri és felfogja Jézus tanításait, és elhatározza, hogy alkalmazni fogja őket. A keresztény szülők tehát azzal a céllal tanítsák a gyermeküket már pici korától, hogy segítsenek neki Krisztus megkeresztelt tanítványává válni. Nyilvánvaló, hogy egy kisbaba nem alkalmas a keresztelkedésre. Azonban a Biblia rámutat, hogy még viszonylag kicsi gyermekek is képesek megérteni és értékelni a Biblia tanításait.

5. Mikor keresztelkedhetett meg Timóteusz, ha figyelembe vesszük azt, amit a Bibliából megtudunk róla?

⁵ Timóteusz olyan tanítvány volt, aki egészen fiatalon tette magáévá az igazságot. Pál apostol azt írta róla, hogy csecsemőkorától ismeri a szent írásokat. Bár a szülei nem voltak egy hiten, a zsidó édesanyja és nagymamája megszerettette vele az Írásokat. Ennek köszönhetően Timóteuszban megingathatatlan hit fejlődött ki (2Tim 1:5; 3:14, 15). A tízes évei végén vagy a húszas évei elején már olyan keresztény tanítvány volt, akit különleges feladatokkal lehetett megbízni (Csel 16:1–3).

6. Hogyan mutathatnak jó ítélőképességet a szülők?

⁶ Természetesen minden gyermek más és más; nem egyforma ütemben fejlődnek, és nem ugyanabban a korban válnak éretté. Vannak, akik már egész korán elég értelmesek, és érzelmileg is érettek, így megfogalmazódik bennük, hogy szeretnének megkeresztelkedni. Mások talán csak egy kicsit idősebb korukban állnak készen erre a lépésre. Az észszerű szülők ezért nem gyakorolnak nyomást a gyermekükre, hogy keresztelkedjen meg. A korához és érettségéhez mérten segítenek neki fejlődni szellemileg. A szülők örülhetnek, ha a gyermekük megfogadja a Példabeszédek 27:11 buzdítását. (Olvassátok fel!) De mindig tartsák szem előtt a céljukat: azt, hogy a gyermekük keresztény tanítvány legyen. Ennek fényében a következő kérdésen is el kell gondolkodniuk: „Elég ismerete van a gyermekemnek ahhoz, hogy átadja magát Istennek és megkeresztelkedjen?”

7. Ha valaki szeretne megkeresztelkedni, teljes részletességgel kell ismernie a Bibliát? Fejtsd ki!

⁷ Miközben a szülők a gyermeküket tanítják, szeretnék, ha alaposan megismerné a Bibliát, ami később arra indíthatja, hogy átadja magát Istennek. De ne feledjék, hogy az önátadásnak és a keresztelkedésnek nem feltétele, hogy a gyermek az összes bibliai tanítás minden részletével tisztában legyen. Bárkiről legyen is szó, egy tanítványnak a keresztelkedés után is folytatnia kell az ismeretszerzést. (Olvassátok fel: Kolosszé 1:9, 10.) Akkor mit mondhatunk, mennyi ismeretre van szükség a keresztelkedéshez?

8–9. Mit tanulhatunk a börtönőr történetéből?

⁸ Egy első századi család története nagyon tanulságos ebből a szempontból (Csel 16:25–33). Pál a második misszionáriusi útján, i. sz. 50 körül Filippiben járt. Őt és a társát, Silást hamis vádak alapján letartóztatták és börtönbe vetették. Éjjel földrengés rázta meg a börtön alapjait, és az összes ajtó kinyílt. A börtönőr azt hitte, hogy a rabok elszöktek, ezért majdnem öngyilkos lett, de Pál megakadályozta. Ezután Pál és Silás tanúskodott neki és a családjának. Az, amit megtudtak Jézusról, arra indította őket, hogy azon nyomban megkeresztelkedjenek. Mit tanulhatunk ebből?

⁹ A börtönőr valószínűleg katona volt korábban, és nem ismerte az Írásokat. Ezért először is meg kellett ismernie az alaptanításokat, meg kellett értenie, hogy mit jelent Isten szolgájának lenni, és el kellett határoznia, hogy követni fogja Jézus tanításait. A legfontosabb bibliai tanítások ismerete és értékelése meglehetősen rövid idő alatt arra indította, hogy megkeresztelkedjen. De biztosan ezután is gyarapította az ismereteit. Ha erre a történetre gondolsz, hogyan reagálj, amikor a gyermeked kifejezi, hogy szívből értékeli a bibliai alaptanításokat, és átérzi az önátadás és a keresztelkedés jelentőségét? Talán jónak látod, hogy beszéljen a gyülekezeti vénekkel, akik eldöntik, hogy alkalmas-e a keresztelkedésre. * Ugyanúgy, ahogy más megkeresztelt tanítványok, a gyermeked is sok mindent fog még tanulni Jehova szándékáról egész életében, azaz örökké (Róma 11:33, 34).

10. Hogyan gondolkodik némelyik szülő?

¹⁰ Némelyik szülő szerint az a legjobb a fiának vagy a lányának, ha csak azután keresztelkedik meg, hogy továbbtanult és szerzett egy jó állást. Talán jó szándék vezeti őket, de vajon így tényleg igazán sikeres lesz a gyermekük? És ami még fontosabb, összhangban van a Szentírással ez a gondolkodásmód? Mire ösztönöz minket Jehova Szava? (Olvassátok fel: Prédikátor 12:1.)

11. Mi legyen a legfontosabb egy szülőnek?

¹¹ Soha ne felejtsük el, hogy ez a világ, és minden, ami hozzátartozik, ellentétben áll Jehova gondolkodásával és szándékával (Jak 4:7, 8; 1Ján 2:15–17; 5:19). Egy gyermeket leginkább a Jehovához fűződő szoros kapcsolata óvja meg Sátántól, a világától és az arra jellemző istentelen gondolkodástól. Ha a szülő világias célokra helyezi a hangsúlyt, azzal összezavarhatja a gyermekét, és nem tesz neki jót. Hogyan is akarhatná egy szerető keresztény szülő, hogy a világ formálja a gyermeke szemléletmódját a sikerről? Tudjuk, hogy akkor leszünk igazán boldogok és sikeresek, ha Jehovát tesszük az első helyre az életünkben. (Olvassátok fel: Zsoltárok 1:2, 3.)

12. Miért szeretné néhány szülő, hogy a gyermeke várjon még a keresztelkedéssel?

¹² Egy keresztény anyuka elmondta, hogy miért próbálta lebeszélni a lányát a keresztelkedésről: „Szégyellem, de elsősorban a kiközösítés miatt aggódtam.” Hozzá hasonlóan vannak szülők, akik úgy érzik, jobb, ha a gyermekük vár a keresztelkedéssel, míg érettebb lesz, és már nem viselkedik meggondolatlanul (1Móz 8:21; Péld 22:15). Így gondolkodnak: „Ha nincs megkeresztelkedve, nem lehet kiközösíteni.” Miért hamis ez az érvelés? (Jak 1:22).

13. Ha valaki halogatja a keresztelkedést, kevésbé tartozik számadással Jehovának? Magyarázd meg!

¹³ Teljesen érthető, hogy a keresztény szülők nem szeretnék, ha a gyermekük úgy keresztelkedne meg, hogy még nem elég érett ehhez a komoly döntéshez. De tévednének, ha azt gondolnák, hogy amíg nem keresztelkedik meg, nem tartozik számadással Jehovának. Miért? Mert ez nem a keresztelkedéstől függ. Egy gyermek attól kezdve, hogy tudja, mi helyes, és mi helytelen Jehova előtt, számadással tartozik neki. (Olvassátok fel: Jakab 4:17.) Ezért a bölcs szülők nem próbálják lebeszélni a gyermeküket a keresztelkedésről, hanem inkább igyekeznek jó példával elöl járni. Kicsi korától kezdve azon dolgoznak, hogy tartsa becsben Jehova magas erkölcsi követelményeit (Luk 6:40). Ez a legjobb védelem, mert így a gyermek belső késztetést érez majd rá, hogy ragaszkodjon Jehova igazságos alapelveihez (Ézs 35:8).

14. Hogyan támogathatják a vének az olyan szülőket, akiknek a gyermekei még a keresztelkedés előtt állnak?

¹⁴ A gyülekezeti vének, akik a szellemi pásztoraink, sokat segíthetnek a szülőknek azzal, hogy szellemi célokra ösztönzik a fiatalokat. Egy testvérnő, aki több mint 70 éven át úttörő volt, elmesélte, hogy milyen mély nyomot hagyott benne az, amikor hatéves korában találkozott Charles T. Russell testvérrel. „Negyed órát szánt rám, hogy a szellemi céljaimról beszélgessünk” – mondta. A dicséret és a buzdítás bizony hosszú ideig hatással lehet az emberre (Péld 25:11). A vének a királyságteremben folyó munkákba is bevonhatják a szülőket és a gyermekeiket, a koruknak és a képességeiknek megfelelően.

15. Hogyan buzdíthatják a fiatalokat a gyülekezet tagjai?

¹⁵ A gyülekezet tagjai úgy segíthetnek, hogy odafigyelnek a fiatalokra. Például vegyük észre, amikor egy fiatal olyasmit tesz, amiből látszik a szellemi fejlődése. Tegyük fel, hogy volt egy őszinte, jól átgondolt hozzászólása, vagy részt vett egy programban a hét közbeni összejövetelen, esetleg kiállt egy hitpróbát, vagy megragadta a lehetőséget a tanúskodásra az iskolában. Ilyenkor szívből dicsérjük meg. Ki is tűzhetnénk célul, hogy az összejövetel előtt vagy után elbeszélgetünk egy fiatallal, hogy érezze, hogy törődünk vele. Többek között így segíthetünk neki felismerni, hogy ő is számít „a nagy gyülekezetben” (Zsolt 35:18).

16–17. a) Miért fontos, hogy a fiatalok megkeresztelkedjenek? b) Milyen örömteli célért dolgoznak a keresztény szülők? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁶ Egy keresztény szülő életében az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, hogy „Jehova fegyelmezése és útmutatása szerint” nevelheti fel a gyermekét (Ef 6:4; Zsolt 127:3). A keresztény szülők gyermekei nem egy Jehovának szentelt nép tagjaiként születnek meg, mint annak idején az izraelita gyermekek. Ráadásul az Isten és az igazság iránti szeretetet nem lehet örökölni. A szülőknek a gyermekük születésétől fogva az kell hogy legyen a céljuk, hogy tanítvánnyá tegyék, vagyis segítsenek neki Jehova önátadott, megkeresztelt szolgájává válni. Mi is lehetne ennél fontosabb? Ha belegondolunk, csak az számíthat rá, hogy a közelgő nagy nyomorúság idején megjelölik a túlélésre, aki átadja magát Istennek, megkeresztelkedik, és hűségesen szolgálja őt (Máté 24:13).

¹⁷ Amikor Blossom Brandt elhatározta, hogy megkeresztelkedik, az istenfélő szülei szerettek volna meggyőződni róla, hogy készen áll-e élete legfontosabb lépésére. Miután megbizonyosodtak erről, támogatták a döntésében. A keresztelkedése előtti estén az édesapja egy igazán megható dolgot tett. Blossom így emlékezett vissza: „Mindannyiunkat letérdeltetett, és imát mondott. Elmondta Jehovának, milyen boldog, hogy a kislánya eldöntötte, hogy átadja neki az életét.” Több mint 60 évvel később Blossom ezt mondta: „Biztos, hogy soha, de soha nem fogom elfelejteni azt az estét!” Bárcsak minden szülő átélné az abból származó örömet és elégedettséget, hogy a gyermeke Jehova önátadott, megkeresztelt szolgája lett!