1. Mire emlékeztette Pál a keresztényeket?

A KERESZTÉNYEK egy életért folyó versenyben vesznek részt. Akár mostanában indultunk el a versenyen, akár évek óta futunk, nem szabad feladnunk, míg el nem érjük a célvonalat. Az a levél, amelyet Pál apostol a Filippiben élő keresztényeknek írt, minket is ösztönöz, hogy fussuk végig a versenyt. Az első századi filippi gyülekezet néhány tagja már évek óta szolgálta Jehovát, amikor Pál levelet írt nekik. Hűségesen futottak a versenyben, de Pál emlékeztette őket, hogy milyen fontos továbbra is kitartaniuk. Azt akarta, hogy kövessék a példáját, és ők is törekedjenek a célra (Flp 3:14).

2. Miért volt értékes Pál buzdítása a Filippiben élő keresztényeknek?

² Pál buzdítása igazán hasznos volt a filippi keresztényeknek, mivel már kezdettől üldözéssel kellett szembenézniük. Pál i. sz. 50 körül érkezett a városba Silással, miután látomásban a következő ösztönzést kapta: „Jöjj át Makedóniába” (Csel 16:9). Filippiben találtak egy nőt, Lídiát, aki „figyelt, Jehova pedig szélesre tárta a szívét”, hogy befogadja a jó hírt (Csel 16:14). Hamarosan megkeresztelkedett a háznépével együtt. De az Ördög sem tétlenkedett. Néhány férfi a polgári főtisztviselők elé hurcolta Pált és Silást, és azzal vádolták őket, hogy nagy zavart keltenek. Ezért megvesszőzték, bebörtönözték, és később arra kérték őket, hogy hagyják el a várost (Csel 16:16–40). Vajon ezek után feladták? Nem! És az újonnan alakult gyülekezet tagjai? Ők is kitartottak, ami nagyon dicséretes. Biztosan sok erőt adott nekik Pál és Silás jó példája.

3. Mit ismert fel Pál, és milyen kérdéseket fogunk megbeszélni?

³ Pál eltökélt volt, hogy nem adja fel (2Kor 4:16). De tudta, hogy végig a célra kell összpontosítania ahhoz, hogy sikeresen befejezze a versenyt. Mit tanulhatunk tőle? A modern korban kik mutatták meg a példájukkal, hogy a nehézségek ellenére is ki lehet tartani? És hogyan erősítheti meg a reménységünk az elhatározásunkat, hogy sosem adjuk fel?

4. Hogyan maradt tevékeny Pál a körülményei ellenére?

⁴ Gondolkodjunk el azon, milyen tevékeny volt Pál, amikor levelet írt a filippi gyülekezetnek. Rómában volt házi őrizetben, ezért nem tudott elmenni prédikálni. De így is buzgó maradt: tanúskodott a látogatóinak, és leveleket írt a távoli gyülekezeteknek. Ma is sokan vannak, akik nem tudnak kimozdulni otthonról, de minden lehetőséget kihasználnak, hogy megosszák a jó hírt azokkal, akik elmennek hozzájuk. Ezenkívül leveleket írnak olyan házigazdáknak, akiket nem lehet személyesen elérni.

5. A Filippi 3:13, 14 szerint mi segített Pálnak a céljára összpontosítani?

⁵ Pál nem engedte, hogy elterelődjön a figyelme, sem amiatt, amit a múltban megvalósított, sem az elkövetett hibái miatt. Sőt, azt mondta, hogy a mögötte levő dolgokat el kell felejtenie ahhoz, hogy az előtte levőknek nekifeszüljön, vagyis hogy sikeresen befejezze az életért folyó versenyt. (Olvassátok fel: Filippi 3:13, 14; Flp 3:12.) Mi terelhette volna el Pál figyelmét? Először is az, hogy mi mindent ért el a judaizmusban. De ő ezeket az eredményeket „egy halom szemétnek” tekintette (Flp 3:3–8). Másodszor az, ha hagyta volna, hogy megbénítsa a bűntudat, amiért korábban üldözte a keresztényeket. És harmadszor az, ha úgy érvelt volna, hogy ő már eleget fáradozott Jehováért. Pál szolgálata igen eredményes volt annak ellenére, hogy bebörtönözték, megverték, megkövezték, hajótörést szenvedett, és sokszor nem volt elég élelme és ruhája (2Kor 11:23–27). De függetlenül attól, hogy már mi mindent tett és szenvedett el a jó hírért, tudta, hogy ki kell tartania a szolgálatban. Ez ránk is igaz.

6. Milyen dolgok lehetnek mögöttünk, amelyeket el kell felejtenünk?

⁶ Hogyan követhetjük Pál példáját? Néhányunknak a múltbeli bűneink miatt érzett bűntudatot kell leküzdenie. Ebben az segíthet, ha a személyes tanulmányozásunk során alaposan megvizsgáljuk Krisztus váltságáldozatát. Ha tanulmányozás közben elmélkedünk és imádkozunk, az sok erőt adhat ahhoz, hogy megszabaduljunk a szükségtelen bűntudattól, és többé ne ostorozzuk magunkat olyan bűnökért, amelyeket Jehova már megbocsátott. És még mit tanulhatunk Páltól? Vannak, akik a királyságért lemondtak egy jövedelmező karrier lehetőségéről. Ha veled is ez a helyzet, akkor úgy tudod elfelejteni a mögötted levő dolgokat, ha nem gondolsz vissza sóvárogva az elszalasztott anyagi előnyökre (4Móz 11:4–6; Préd 7:10). A mögöttünk levő dolgok közt lehetnek Jehova szolgálatában átélt sikerek is, vagy éppen próbák, amelyeket kiálltunk. Persze közelebb vihet minket égi Atyánkhoz, amikor azon elmélkedünk, hogy ő hogyan áldott meg és támogatott bennünket az évek során. De sosem szeretnénk önteltté válni azt gondolva, hogy már elvégeztük a munkánkat (1Kor 15:58).

7. Az 1Korintusz 9:24–27 szerint mit kell tennünk, hogy nyerjünk az életért folyó versenyen? Szemléltesd!

⁷ Pál igazán megértette Jézus következő szavait: „Megfeszített erővel küzdjetek” (Luk 13:23, 24). Tudta, hogy Krisztust követve neki is mindvégig küzdenie kell. Ezért a keresztényi életutat egy versenyhez hasonlította. (Olvassátok fel: 1Korintusz 9:24–27.) Egy futó a versenyen folyamatosan a célra összpontosít, és semmi másra nem terelődik a figyelme. Napjainkban egy városban rendezett futóversenyen az útvonal mentén üzletek és más zavaró dolgok lehetnek. De vajon elképzelhető, hogy egy futó megálljon a kirakatok előtt nézelődni? Ha nyerni szeretne, biztosan nem tesz ilyet! Az életért folyó versenyben is fontos, hogy ne terelődjön el a figyelmünk. Ha mindvégig a célunkra koncentrálunk, és Pálhoz hasonlóan megfeszített erővel küzdünk, akkor elnyerhetjük a díjat.

8. Milyen nehézségekről lesz szó?

⁸ Most vizsgáljunk meg három nehézséget, amelyek miatt lelassulhatnánk: elhúzódó várakozás, romló egészség és hosszan tartó próba. Sokat tanulhatunk azoktól, akik kitartottak ilyen gondok ellenére (Flp 3:17).

9. Milyen hatással lehet ránk az elhúzódó várakozás?

⁹ Elhúzódó várakozás. Természetesen nagyon várjuk már azokat az áldásokat, amelyeket Jehova megígért. Amikor Habakuk próféta kifejezte, hogy mennyire vágyik rá, hogy Jehova véget vessen a gonoszságnak Júdában, Jehova arra ösztönözte, hogy továbbra is várjon (Hab 2:3). De amikor úgy tűnik, hogy az ígéretek beteljesedése késik, lanyhulhat a lelkesedésünk, sőt el is keseredhetünk (Péld 13:12). Ez történt néhány testvérünkkel a 20. század elején. Akkoriban sok felkent keresztény azt remélte, hogy 1914-ben megkapják az égi jutalmukat. Hogyan küzdöttek meg az érzéseikkel a hűségesek, amikor ez mégsem így lett?

10. Mit tett egy házaspár, amikor nem vált valóra a reményük?

¹⁰ Figyeljük meg egy hűséges házaspár példáját, akik az elhúzódó várakozás ellenére nem adták fel. Royal Spatz testvér 1908-ban keresztelkedett meg 20 éves korában. Egészen biztos volt benne, hogy hamarosan megkapja az égi jutalmát. Amikor 1911-ben megkérte egy testvérnő, Pearl kezét, ezt mondta neki: „Tudod, mi fog történni 1914-ben. Ha össze akarunk házasodni, ne várjunk vele!” Vajon feladták az életért folyó versenyt, amikor 1914-ben mégsem kerültek az égbe? Nem, mivel nem a jutalom volt számukra a legfontosabb, hanem az, hogy eleget tegyenek Isten akaratának. Eltökéltek voltak, hogy kitartóan futnak a versenyen. Royal és Pearl évtizedeken át tevékeny és hűséges maradt, míg be nem fejezték a földi életüket. Biztosan te is sóvárogva várod, hogy Jehova megvédje a nevét és az uralkodási jogát, valamint hogy beteljesítse minden ígéretét. Ne kételkedj benne, hogy mindez megtörténik, amikor Jehova jónak látja. Addig is maradjunk elfoglaltak Istenünk szolgálatában, és sose engedjük, hogy az elhúzódó várakozás elcsüggesszen vagy lelassítson minket.

11–12. Miért igaz az, hogy a romló egészségünk ellenére is lendületben maradhatunk? Mondj egy példát!

¹¹ Romló egészség. Egy szó szerinti futóversenyhez komoly fizikai erőnlétre van szükség, de ahhoz nem, hogy folyamatosan fejlődjünk keresztényekként. Sokan, akiknek már megfogyatkozott az ereje, továbbra is buzgalommal törekednek rá, hogy a legjobbat adják Jehovának (2Kor 4:16). Például Arthur Secord testvér 88 évesen már 55 éve a Bételben szolgált. Az idős kora és a rossz egészségi állapota miatt ápolók gondoskodtak róla. Az egyik nap egy ápoló odament az ágyához, és kedvesen ezt mondta neki: „Secord testvér, neked bizony már hosszú út van a hátad mögött Jehova szolgálatában.” Arthur azonban nem a múltban élt. Mosolyogva ezt válaszolta: „Igen, ez igaz. De nem az számít, hogy mit tettünk eddig, hanem az, amit most teszünk.”

¹² Talán te is sok éve szolgálod Jehovát, és úgy érzed, hogy a romló egészséged miatt már nem tudsz annyit tenni, mint régebben. De ne csüggedj! Biztos lehetsz benne, hogy Jehova kincsnek tartja mindazt, amit korábban tettél a szolgálatában (Héb 6:10). És ami a jelent illeti, emlékezz rá, hogy a teljes lelkű odaadás nem abban mérhető, hogy milyen sokat teszünk Jehováért. Inkább azzal tudjuk kimutatni az odaadásunk mélységét, hogy derűlátóak maradunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk (Kol 3:23). Jehova megérti a korlátainkat, és nem vár el többet, mint amire képesek vagyunk (Márk 12:43, 44).

13. Miért buzdít minket kitartásra Anatolij és Ligyija története, ha sok nehézséget kell elviselnünk?

¹³ Hosszan tartó próba. Jehova néhány szolgájának évtizedeken át kellett nehézségeket és üldözést kiállnia. Például Anatolij Mejnyik * csak 12 éves volt, amikor az édesapját letartóztatták, bebörtönözték, és száműzték Szibériába. Így több mint 7000 km távolságra került a családjától, akik Moldovában éltek. Egy év múlva Anatolijt, az édesanyját és a nagyszüleit szintén száműzték Szibériába. Idővel el tudtak járni az összejövetelekre egy másik faluba, de ehhez 30 km-t kellett gyalogolniuk a hóban, rettenetes hidegben. Később Mejnyik testvér börtönbe került, így három évre elszakították a feleségétől, Ligyijától, és az egyéves kislányuktól. A sokévnyi viszontagságok ellenére Anatolij a családjával hűségesen szolgálta Jehovát. Most, 82 évesen fiókbizottsági tag egy közép-ázsiai országban. Anatolijhoz és Ligyijához hasonlóan bárcsak mi is megtennénk Jehováért, amit csak tudunk, és ugyanúgy kitartanánk, mint a múltban! (Gal 6:9).

14. Mit ismert fel Pál, mit kell tennie, hogy elérje a célt?

¹⁴ Pál meg volt róla győződve, hogy végig fogja futni a versenyt, és célba ér. Felkent keresztényként „az égi elhívás díját” várta. De felismerte, hogy ehhez folyton törekednie kell a cél felé (Flp 3:14). Pál egy érdekes szemléltetéssel akart segíteni a filippieknek, hogy ők is a céljukra tudjanak összpontosítani.

15. Hogyan buzdította Pál kitartásra a filippi keresztényeket?

¹⁵ Pál az égi állampolgárságukra emlékeztette a filippieket (Flp 3:20). Miért volt ez fontos? Akkoriban a római állampolgárságot nagyon nagyra becsülték. * De a felkent keresztényeknek volt egy sokkal jobb állampolgárságuk, amely még több előnnyel járt. A római állampolgárság a nyomába sem ért! Ezért Pál arra buzdította a filippieket, hogy éljenek „állampolgárként a Krisztusról szóló jó hírhez méltón” (Flp 1:27, lábj.). Ma a felkent keresztények jó példát mutatnak azzal, hogy az égi örök élet céljára törekednek.

16. A reménységünktől függetlenül mit tegyünk továbbra is a Filippi 4:6, 7 szerint?

¹⁶ Akár az égi, akár a földi örök életben reménykedünk, kitartóan kell törekednünk a cél felé. A körülményeinktől függetlenül ne nézzünk a mögöttünk levő dolgokra, és ne engedjük, hogy bármi visszatartson minket az előrehaladásban (Flp 3:16). Talán nem válnak valóra a reményeink, amikor szeretnénk, vagy egyre romlik az egészségi állapotunk. Az is lehet, hogy évek óta nehézségeket és üldözést kell elviselnünk. Bármilyen helyzetben vagyunk is, semmi miatt ne aggódjunk. Inkább tárjuk a kéréseinket Isten elé, és ő olyan békét ad nekünk, amely minden képzeletet felülmúl. (Olvassátok fel: Filippi 4:6, 7.)

17. Miről szól a következő cikk?

¹⁷ Mint egy futó, aki a célegyenesben megfeszített erővel küzd, mi is teljesen összpontosítsunk a célunkra, vagyis arra, hogy végigfussuk az életért folyó versenyt. Amennyire az erőnk és a körülményeink engedik, lelkesen törekedjünk rá, hogy elérjük a ránk váró csodálatos dolgokat. Mit kell tennünk, hogy továbbra is a helyes irányba fussunk? A következő cikk segíteni fog meggyőződnünk „arról, mik a fontosabb dolgok”, és megfelelő fontossági sorrendet felállítanunk (Flp 1:9, 10).