1. Hogyan utánozhatjuk szerető Atyánkat, Jehovát?

JEHOVA szívből szeret minket (Ján 3:16). Mi pedig szeretnénk utánozni égi Atyánkat. Ezért igyekszünk együttérezni, valamint testvéri szeretettel és könyörületesen bánni „mindenkivel, de elsősorban a hittestvéreinkkel” (Gal 6:10; 1Pét 3:8). Ha a szellemi családunk egyik tagja megpróbáltatást él át, mi támogatjuk őt.

2. Mit fogunk megbeszélni ebben a cikkben?

² Mindenkinek, aki szeretne Jehova családjához tartozni, számítania kell olyan helyzetekre, amelyek érzelmileg megviselik (Márk 10:29, 30). És ahogy közeledik ennek a világrendszernek a vége, valószínűleg egyre több gond ér majd minket. Hogyan támogathatjuk egymást? Nézzük meg, mit tanulhatunk Lót, Jób és Naomi történetéből. Emellett szó lesz arról, hogy milyen nehézségekkel küzd néhány hittársunk, és megbeszéljük, hogyan segíthetünk nekik megbirkózni ezekkel.

3. A 2Péter 2:7, 8 szerint miért volt rossz Lót döntése, és mi lett a következménye?

³ Lót ostobán döntött, amikor Szodomába költözött, hiszen a város lakói szörnyen erkölcstelenek voltak. (Olvassátok fel: 2Péter 2:7, 8.) Igaz ugyan, hogy ez egy gazdagon termő vidék volt, de Lót nagy árat fizetett azért, hogy itt telepedett le (1Móz 13:8–13; 14:12). A felesége megszegte Jehova parancsát, valószínűleg azért, mert túlságosan kötődött a városhoz vagy néhány ott lakóhoz. Az életét vesztette, amikor Isten tűz- és kénesővel elpusztította azt a környéket. És gondoljunk csak Lót két lányára. Ők olyan férfiaknak voltak a jegyesei, akik meghaltak Szodomában. Lót elveszítette az otthonát, a javait, és ami a legfájdalmasabb lehetett, a feleségét (1Móz 19:12–14, 17, 26). Vajon Jehova türelmetlenné vált Lóttal szemben, akit ennyi tragédia sújtott? Nem.

4. Hogyan bizonyult Jehova türelmesnek Lóttal? (Lásd a képet a címlapon.)

⁴ Noha Lót maga döntött úgy, hogy Szodomába költözik, Jehova könyörületesen angyalokat küldött, hogy megmentse őt és a családját. Lót azonban nem tett eleget az angyalok sürgető parancsának, hogy hagyja el a várost, hanem „késlekedett”. Végül az angyaloknak meg kellett ragadniuk a kezét, és ki kellett vezetniük őt és a családját a városból (1Móz 19:15, 16). Majd az angyalok azt mondták neki, hogy fusson a hegyekbe. Ám Lót nem fogadott szót Jehovának, hanem azt kérte, hogy hadd menjen egy közeli városba (1Móz 19:17–20). Jehova türelmesen meghallgatta Lótot, és megengedte neki, hogy a városba meneküljön. Lót később félt ott lakni, ezért fölment a hegyekbe, pontosan oda, ahova Jehova eredetileg küldte (1Móz 19:30). Mennyire türelmes volt vele Jehova! Hogyan lehetünk mi is ilyenek?

5–6. Ha Istent akarjuk utánozni, mit kell tennünk az 1Tesszalonika 5:14 szerint?

⁵ Akárcsak Lót, a szellemi családunk egyik tagja is hozhat valamilyen rossz döntést, ami miatt komoly bajba kerül. Hogyan reagálunk ilyenkor? Hajlamosak lehetünk szembesíteni vele, hogy most learatja, amit vetett – és igazunk is lenne (Gal 6:7). De mennyivel jobb, ha Jehova példáját követjük! Hogyan tehetjük ezt meg?

⁶ Jehova nemcsak azért küldte el az angyalokat, hogy figyelmeztessék Lótot, hanem azért is, hogy segítsenek neki megmenekülni. Ugyanígy, fontos, hogy figyelmeztessük a testvérünket, ha látjuk, hogy rossz irányba tart. De talán segíthetünk is neki. Bánjunk vele türelmesen, még ha nem is fogadja meg rögtön a Biblián alapuló tanácsokat. Legyünk olyanok, mint a két angyal. Ne mondjunk le a testvérünkről, és ne hagyjuk magára, hanem próbáljunk gyakorlati segítséget nyújtani neki (1Ján 3:18). Lehet, hogy jelképesen szólva meg kell ragadnunk a kezét, és segítenünk kell neki alkalmazni a kapott tanácsokat. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:14.)

7. Hogyan láthatunk mi is úgy másokat, mint ahogy Jehova látta Lótot?

⁷ Jehova megtehette volna, hogy csak Lót hibáira figyel. De ehelyett ő később arra ihlette Péter apostolt, hogy úgy utaljon Lótra, mint aki egy igazságos férfi volt. Nagyon jó érzés tudni, hogy Jehova eltekint a hibáinktól! (Zsolt 130:3). Tudnánk mi is úgy látni másokat, mint ahogy Jehova látta Lótot? Ha a testvéreink jó tulajdonságaira összpontosítunk, türelmesebbek leszünk velük. Ők pedig így valószínűleg könnyebben elfogadják majd a segítségünket.

8. Mire ösztönöz minket a könyörület?

⁸ Lóttal ellentétben Jób nem hozott rossz döntést, mégis súlyos próbák érték. Elvesztette a vagyonát, az őt övező tiszteletet és az egészségét, sőt, az összes gyermeke meghalt. Emellett három hamis barátja durva vádakkal illette őt. Miért voltak ilyen könyörtelenek? Egyebek közt azért, mert a látszat alapján alkottak véleményt. Így helytelen következtetéseket vontak le, és kíméletlenül bírálták Jóbot. Mi segít, hogy mi ne essünk hasonló hibába? Tartsuk észben, hogy egyedül Jehova van tisztában az összes ténnyel. Figyelmesen hallgassuk meg a szenvedő testvérünket. De ne csak a szavaira figyeljünk; próbáljuk átérezni a fájdalmát. Csakis így leszünk képesek valóban együttérezni vele.

9. Mitől tart vissza a könyörület, és miért?

⁹ A könyörület visszatart minket attól, hogy ártalmas pletykát terjesszünk mások nehézségeiről. Aki pletykálkodik, az rombolja a gyülekezetet, nem pedig építi (Péld 20:19; Róma 14:19). Nem kedves, hanem meggondolatlan, és a szavai tovább növelhetik a szenvedő hittársa fájdalmát (Péld 12:18; Ef 4:31, 32). Sokkal jobb, ha a testvérünk erényeire összpontosítunk, és átgondoljuk, hogyan segíthetünk neki megbirkózni a gondjaival.

10. Mit tanulhatunk a Jób 6:2, 3-ból?

¹⁰ (Olvassátok fel: Jób 6:2, 3.) Jóbnak időnként „féktelenek” voltak a szavai, és később sok mindent visszavont, amit mondott (Jób 42:6). Ha egy testvérünkre stressz nehezedik, talán Jóbhoz hasonlóan féktelenül beszél, és olyat mond, amit később megbán. Mit tegyünk ekkor? Kerüljük a bíráló gondolkodást, és inkább legyünk könyörületesek. Ne felejtsük el, hogy Jehova szándékában nem volt benne, hogy olyan megpróbáltatásokat kelljen elviselnünk, mint amilyenek napjainkat jellemzik. Így hát érthető, ha Jehova hűséges szolgái is meggondolatlanul beszélnek, amikor érzelmi nyomás nehezedik rájuk. Még ha a testvérünk valótlan dolgokat mond is Jehováról vagy rólunk, ne legyünk rá dühösek, és ne ítéljük el őt (Péld 19:11).

11. Hogyan követhetik a vének Elihu példáját, amikor tanácsot adnak?

¹¹ Az is előfordul, hogy valamilyen formában tanácsra van szüksége annak, aki nyomasztó gondokkal küzd (Gal 6:1). Mit tehetnek ilyenkor a vének? Kövessék Elihu példáját, aki együttérzően meghallgatta Jóbot (Jób 33:6, 7). Elihu csak azután adott tanácsot Jóbnak, hogy megértette a gondolkodását. A vének jól teszik, ha ugyanígy őszintén meghallgatják a szenvedő testvérüket, és igyekeznek megérteni a helyzetét. Ha ezek után adnak neki tanácsot, valószínűbb, hogy a szívére tudnak hatni.

12. Milyen hatással volt Naomira a férje és a fiai halála?

¹² Naomi egy hűséges asszony volt, aki nagyon szerette Jehovát. De miután elvesztette a férjét és a két fiát, meg akarta változtatni a nevét Marára, ami azt jelenti, hogy ’keserű’ (Ruth 1:3, 5, 20, lábj., 21). A menye, Ruth azonban kitartott mellette a próbáiban. Nemcsak fizikailag gondoskodott róla, hanem meg is vigasztalta őt. Egyszerű, őszinte szavakkal biztosította Naomit a szeretetéről és a támogatásáról (Ruth 1:16, 17).

13. Miért van szükségük a támogatásunkra azoknak, akiknek meghalt a házastársa?

¹³ Ha a szellemi családunk egyik tagja elveszti a házastársát, szüksége van a támogatásunkra. Egy házaspár olyan, mint két fa, amely egymás mellett nőtt meg. Az évek alatt a gyökereik teljesen egybefonódtak. Ha az egyik fát gyökerestül kidöntik, és elpusztul, az a másik fát is súlyosan érinti. Ehhez hasonlóan, ha valakinek meghal a házastársa, a lesújtó érzések hosszú ideig gyötörhetik. Paula *, akinek váratlanul elhunyt a férje, ezt mondja: „Minden a feje tetejére állt, és teljesen erőtlennek éreztem magam. A legjobb barátomat veszítettem el. A férjemnek bármit elmondhattam. Osztozott az örömeimben, és támogatott a nehézségekben. Ő volt az, akinek a vállán kisírhattam magam. Úgy éreztem, mintha félbevágtak volna.”

14–15. Hogyan vigasztalhatjuk a megözvegyült hittársainkat?

¹⁴ Hogyan vigasztalhatsz meg egy gyászoló férjet vagy feleséget? Az egyik legfontosabb lépés, hogy beszélj vele, még akkor is, ha ez kényelmetlen, vagy ha bizonytalan vagy, hogy mit kéne mondanod. Paula így magyarázza ezt: „Érthető, hogy egy haláleset zavarba ejti az embereket. Ilyenkor aggódnak, hogy talán rosszul sül el, amit mondanak a gyászolónak. De ha semmit sem szólnak hozzá, az még annál is jobban fáj neki, mint ha furcsán fogalmaznának.” Az egyedül maradt hittársunk aligha várja el, hogy valami nagy bölcsességet mondjunk. „Értékeltem, ha valamelyik barátom egyszerűen csak annyit mondott, hogy »sajnálom, hogy elvesztetted őt«” – fogalmaz Paula.

¹⁵ William, akinek néhány éve hunyt el a felesége, ezt mondja: „Jólesik, amikor mások felidézik a feleségemmel kapcsolatos emlékeiket, mert ezzel arról biztosítanak, hogy szerették és becsülték őt. Igazán sokat jelent nekem, ha így támogatnak. A szavaik belső megnyugvást adnak, hiszen a feleségem nagyon értékes volt nekem, az életem fontos része.” Egy özvegy testvérnő, Bianca így érez: „Megvigasztal, ha mások imádkoznak velem, vagy megosztanak egy-két bibliaverset. Az is segít, ha beszélnek nekem a férjemről, és meghallgatnak, amikor én mesélek róla.”

16. a) Mit fontos felismernünk? b) Milyen felelősségünk van a Jakab 1:27 szerint?

¹⁶ Ahogy Ruth kitartott Naomi mellett, nekünk is folyamatosan támogatnunk kell a gyászolókat. Paula ezt mondja: „Közvetlenül a férjem halála után nagyon sok segítséget kaptam. Aztán az idő múlásával a legtöbbek élete visszatért a normál kerékvágásba. De az én életem már sosem lesz a régi. Sokat számít, ha valaki felismeri, hogy egy gyászolónak még hónapokon, sőt éveken át vigaszra van szüksége.” Persze minden ember más. Van, aki látszólag gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Másoknak viszont minden tevékenység, amelyben korábban a párjukkal vettek részt, fájdalmas emlékeztető. Egyénileg eltérő, hogy ki hogyan gyászol. Ne feledjük, hogy Jehova azzal a megtisztelő feladattal bízott meg minket, hogy vigasztaljuk azokat, akik elvesztették a házastársukat. (Olvassátok fel: Jakab 1:27.)

17. Miért van szükségük támogatásra azoknak, akiket elhagyott a párjuk?

¹⁷ Néhány kereszténynek az okoz óriási fájdalmat és stresszt, hogy a házastársa elhagyja őt. Joyce, akitől a férje elvált egy másik nőért, ezt mondja: „Szinte jobban megviselt a válás, mint ha a férjem elhunyt volna. Ha meghalt volna egy balesetben vagy betegségben, az nem az ő hibája lett volna. De így az ő döntése volt, hogy elhagy. Nagyon megalázva éreztem magam.”

18. Mit tehetünk azokért, akik a házastársuk nélkül maradtak?

¹⁸ Néhány apró kedvességgel a szeretetünkről biztosíthatjuk azt a testvérünket vagy testvérnőnket, aki mellett már nincs ott a párja. Ebben a helyzetben igazán szüksége van jó barátokra (Péld 17:17). Hogyan bizonyulhatsz annak? Például vendégül láthatod egy egyszerű étkezésre. Felajánlhatod, hogy töltsetek együtt egy kis szabadidőt, vagy elmehetsz vele a szolgálatba. Időnként a családi imádatotokra is meghívhatod. Ezzel boldoggá teszed Jehovát, aki „közel van a megtört szívűekhez”, és aki az „özvegyek védelmezője” (Zsolt 34:18; 68:5).

19. Mire ösztönöz minket az 1Péter 3:8?

¹⁹ Nemsokára Isten királysága átveszi az uralmat a föld felett, és akkor minden nyomorúság feledésbe merül majd. Mennyire várjuk már azt az időt, amikor „a korábbi dolgok észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében” (Ézs 65:16, 17). Addig is, támogassuk egymást, és mutassuk ki a szavainkkal és a tetteinkkel, hogy a szellemi családunk minden tagját szeretjük. (Olvassátok fel: 1Péter 3:8.)